Kérdés
Mi a megátalkodottság? Mit jelent az, hogy valaki nem tér meg bűneiből?
Válasz
A bűneiből meg nem térő ember arról ismerszik meg, hogy bár tudja, hogy vétkezett, bűnei bocsánatáért mégsem hajlandó Istenhez fordulni és hátat fordítani a bűnnek. A megbánást nem tanúsító személyek nem bánják meg rossz tetteiket, és annak sem érzik semmi szükségét, hogy megváltozzanak. A megátalkodottság az a bűn, mikor az ember szánt szándékkal megmarad vétkeiben.
A bűnbánat voltaképp a (bűnről való) felfogásunk, gondolkodásunk megváltoztatását jelenti, ami végtére a tetteink megváltoztatását is maga után vonja. A bűnbánat az életre vezet (Apostolok Cselekedetei 11:18), és ezzel lelki üdvösségünk megragadásának elengedhetetlen eleme. Isten minden embernek parancsba adja, hogy térjen meg és higgyen Krisztusban (Apostolok Cselekedetei 2:38; 17:30; 20:21). A meg nem térés tehát súlyos bűn, aminek súlyos következményei vannak. A meg nem tért emberek az Istennek való engedetlenség állapotában élnek, és szándékosan süketek maradnak a kegyelmes hívásra. A meg nem tért embertársaink mindaddig nem részesülhetnek lelki üdvük ajándékában, amíg meg nem térnek bűnükből és el nem fogadják Krisztus keresztáldozatát.
Salamon király, a valaha élt legbölcsebb ember, így ír: “A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul” (Példabeszédek 29:1). Keménynyakúnak lenni annyit tesz, hogy az adott illető szelleme akaratos és csökönyös, és emiatt nem reagál Isten vezetésére vagy korrekciójára. A keménynyakú ember azonos a meg nem térő emberrel.
Pál apostol így figyelmeztetett a meg nem térő szív kihatásaira: “De te a te keménységed és meg nem tért szíved szerint gyűjtesz magadnak haragot a haragnak és az Isten igaz ítélete kijelentésének napjára. A ki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint: Azoknak, a kik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, örök élettel; Azoknak pedig, a kik versengők és a kik nem engednek az igazságnak, hanem engednek a hamisságnak, búsulással és haraggal. Nyomorúság és ínség minden gonoszt cselekedő ember lelkének...” (Rómabeliekhez 2:5-9; vö. Zsoltárok 62:12). Az ítélet nem várat sokáig magára. Az igazságosság útja szép gyümölcsökkel kecsegtet, a meg nem térés viszont igen kemény következményeket von maga után.
A Jelenések könyve szemléletesen mutat rá, hogy a bűnös ember mennyire képes hozzáedződni a bűnhöz. A nagy nyomorúság idején a gonoszok még az Isten három ítélete által kiváltott nagy szenvedés ellenére sem fognak bűneikből megtérni (Jelenések 9:20-21; 16:8-11). A tragédia az, hogy egyesek még akkor is megmaradnak meg nem tért állapotukban, mikor már megtapasztalják bűneik szörnyű következményeit.
Vajon létezhet valós megbánást nem tanúsító keresztény hívő? A Biblia kimondja, hogy ahhoz, hogy valaki kereszténnyé váljon, meg kell térnie és hinnie kell; csak az hihet Krisztusban, aki meg is bánta bűneit. Mégis mi van akkor azokkal a hitvalló keresztényekkel, akik megbánás nélkül továbbra is bűnben élnek? Sajnos ők valószínűleg nem üdvözültek; ők csupán szájukkal közelgetnek Istenhez, a Szent Lelket viszont nem hagyják szívükben munkálkodni. János apostol minden köntörfalazás nélkül beszél erről: “Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele [azaz Istennel], és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekeszszük” (1.János 1:6 - betoldva). A másik lehetőség az, hogy azon emberek, akik állítják, hogy üdvözültek, egyes bűneiket viszont továbbra is megtartják, bár valóban üdvözültek, de ezen bizonyos tetteiket még továbbra is az engedetlenség vezérli – ebben az esetben az adott bűnből való meg nem térésük csupán szívük átmeneti megkeményedésének tudható be, Isten fegyelmezése végül azonban helyreállítja majd a Vele való kapcsolatukat (lásd 1.Korinthusbeliekhez 5:1-5).
A meg nem tért bűnösnek oda kell hajtania fülét Isten megváltásának jó híréhez. Isten jósága megtérésre készteti az embereket (Rómabeliekhez 2:4) – Ő valósággal a megbocsátás és hosszútűrés Istene. A keresztény híveknek meg kell vallaniuk saját bűneiket, imádkozniuk kell a meg nem tért embertársaikért, és evangelizálniuk kell a lelki üdvösséget el nem nyert embereket: “[Az Úr szolgája]...szelíden fenyíti az ellenszegülőket; ha talán adna nékik az Isten megtérést az igazság megismerésére, és felocsudnának az ördög tőréből, foglyokká tétetvén az Úr szolgája által az Isten akaratára” (2.Timótheushoz 2:25-26 - betoldva).
English
Mi a megátalkodottság? Mit jelent az, hogy valaki nem tér meg bűneiből?
