Kérdés
Arra int-e a Biblia, hogy bocsássuk meg és felejtsük el a sérelmeket?
Válasz
A „bocsásd meg és felejtsd el" felhívás nem szerepel a Bibliában. Számos igevers azonban arra bíztat, hogy bocsássunk meg egymásnak (pl. Máté 6:14, Efezus 4:32). Ha egy hívő nem hajlandó megbocsátani másoknak, rájön, hogy az Istennel való kapcsolata ezt megsínyli (Máté 6:15), és megkeseredhet, és eleshet a jutalmaktól (Zsidók 12:14-15, 2János 1:8).
A megbocsátás akarat kérdése. Mivel Isten azt parancsolta, hogy bocsássunk meg, tudatosan úgy kell döntenünk, hogy engedelmeskedünk Istennek és megbocsátunk. Lehet, hogy a sérelmező nem tart igényt a bocsánatunkra és sosem fog megváltozni, de ez nem semlegesíti Isten azon vágyát, hogy megbocsátó lelkülettel rendelkezzünk (Máté 5:44). Ideális esetben a sérelmező megpróbál kibékülni, de ha nem, a sértettnek akkor is úgy kell döntenie, hogy megbocsát.
Persze, lehetetlen valóban elfelejteni a vétket, amit ellenünk elkövettek. Nem tudunk szelektív módon kitörölni eseményeket az emlékezetünkből. A Biblia azt állítja, hogy Isten nem emlékezik meg a gonoszságainkról (Zsidók 8:12). De Isten attól még mindentudó. Isten emlékszik rá, hogy mindnyájan vétkeztünk és híjával vagyunk Isten dicsőségének (Róma 3:23). De ha megbocsátást nyertünk, akkor helyzetileg (vagy jogi szempontból) igazak vagyunk. Miénk a menny, mintha soha nem követtünk volna el bűnt. Ha a Krisztusba vetett hit által Istenhez tartozunk, Ő nem fog elítélni a bűneink miatt (Róma 8:1). Ebben az értelemben Isten „megbocsát és elfelejt".
Ha a „bocsáss meg és felejtsd el" alatt azt érted, hogy „Úgy döntök, hogy Krisztus érdeméért megbocsátok az elkövetőnek, és továbbmegyek az életemmel", ez egy bölcs és istenfélő lépés. Amennyire csak lehet, el kell felejtenünk, ami magunk mögött van, és arra kell tekintenünk, ami előttünk van (Filippi 3:13). Meg kell bocsátanunk egymásnak, ahogy „Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban" (Efezus 4:32). Nem szabad hagynunk, hogy a keserűség gyökeret verjen a szívünkben (Zsidók 12:15).
De ha a „bocsáss meg és felejtsd el" alatt azt értjük, hogy „Úgy teszek, mintha ez a bűn sosem történt volna meg, és úgy élek, mintha nem emlékeznék rá", akkor sok nehézségbe ütközhetünk. Egy erőszak áldozata például dönthet úgy, hogy megbocsát az erőszak elkövetőjének, de ez nem jelenti azt, hogy úgy kell viselkednie, mintha ez soha meg sem történt volna. Egyedül időt tölteni az elkövetővel, különösen akkor, ha az illető nem szándékozik megtérni a bűnéből, nem a Szentírás szerint való. A megbocsátás azt jelenti, hogy nem hozzuk fel az adott bűnt az illető ellen, de a megbocsátás nem ugyanaz, mint a bizalom. Bölcs dolog az elővigyázatosság, és néha egy kapcsolat dinamikájának meg kell változnia. „Ha az okos látja a veszedelmet, elrejtőzik, az együgyűek pedig belekeverednek, és megjárják" (Példabeszédek 22:3). Jézus azt mondta a követőinek, hogy legyenek „okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok" (Máté 10:16). A bűnét nem bánó elkövetővel kapcsolatban ez úgy alkalmazható, hogy „szelídek" vagyunk, azaz készek vagyunk megbocsátani, ugyanakkor „okosak" is, azaz elővigyázatosak.
Ideális esetben az elkövető valóban megtér a bűnéből, és a sértett megbocsátja és elfelejti az esetet. A Biblia azt mondja, hogy a valódi megtérés újfajta cselekvéseket eredményez (Lukács 3:8-14, ApCsel 3:19), illetve hogy a szeretet nem tartja számon a rosszat (1Korinthus 13:5), és sok vétket elfedez (1Péter 4:8). A szív megváltoztatása azonban Isten dolga, és amíg a sérelmező szíve nem változik meg valóban és természetfeletti módon, addig bölcs dolog korlátozni a bizalmunkat az illető iránt. Az elővigyázatosság nem azt jelenti, hogy nem bocsátottunk meg. Pusztán annyit jelent, hogy nem vagyunk Isten, és nem látjuk a másik ember szívét.
English
Arra int-e a Biblia, hogy bocsássuk meg és felejtsük el a sérelmeket?
