Kérdés
Mit jelent a “megértését kereső hit” jeligéje?
Válasz
A “megértést kereső hit” jeligéje a teológia egyik klasszikus fogalmi körét fogja közre. Az eredeti latin mottó ... “fides quaerens intellectum” fordítása azt jelenti, hogy a Jézus Krisztusban kinyilatkoztatott Istenhit Isten mélyebb megismerésének és megértésének keresésére indítja az embert.
A “megértésre törekvő hit” pontos megfogalmazását Anselm of Canterbury (1033-1109) szerzetes, teológus és canterbury-i érsek vetette papírra be Proslogium című művében.
Anselm előtt már Hippói Ágoston (Kr. u. 354-430) is alkotott tartalmilag hasonló jelmondatot latin nyelven: Crede ut intelligas, azaz “higgy benne, hogy megérthesd” - hirdette. Augustinus úgy vélte, hogy az Istenről való tudás megelőzi az Istenbe vetett hitet, de ez a hit egyben magával hozza az Isten mind mélyebb megértése iránt való állandó vágyat is. Egyszerűbben kifejezve, a keresztények komolyan meg akarják érteni amiben hisznek.
Anselm egyetértett Ágostonnal. Úgy vélte, hogy a megértéshez hitre van szükség, és hogy az értelem elengedhetetlen a megértéshez. Anselm szemében maga a keresztény hit indítja el bennünk az arra való törekvést, hogy mélyebben megismerjük Istent és jól megértsük mindazt, amit róla hiszünk.
Anselm szerint a hit arra készteti a hívőket, hogy Isten megismerésének és szeretetének öröméért keressék a megértést. A megértést kereső hit: Bevezetés a keresztény teológiába című könyvében Daniel L. Migliore ezt így fejti ki: “Anselmus számára a hit a megértést keresi, a megértés pedig örömet okoz". Maga Anselm írt így a Proslogiumban: “Kérlek, Istenem, hadd ismerjelek meg téged. és hadd szeresselek, hogy mindig örömöm lelhessem Benned.”
A Biblia alátámasztja a megértést kereső hit gondolatát. Jézus azt tanította, hogy a legnagyobb parancsolat is arra szólít fel bennünket, hogy teljes elménkből szeressük az Urat (Máté 22:37). A feltámadás utáni egyik testbeni megjelenése alkalmával Jézus a tanítványokhoz szólva “... megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat” (Lukács 24:45). A hit az, ami legyőzi a világot (1.János 5:4), ez a hit azonban elválaszthatatlan Isten megértésétől: “De tudjuk azt is, hogy az Isten Fia eljött, és értelmet adott nékünk arra, hogy megismerjük az igazat...”(20. vers).
A Stanford Encyclopedia of Philosophy Anselm mottójáról szóló szöveges értekezésében két tévhitet is eloszlat. Egyesek tévesen úgy értelmezték a “hitet kereső megértést”, hogy Anselm általa voltaképp azon reményének adott hangot, hogy a hitet megértéssel fogja tudni helyettesíteni, de ez messze nem így van. A hit Anselm számára sokkal inkább az az Isten iránti aktív szeretet, amely Isten mind mélyebb megismerésre törekszik.
Sok filozófus gondolta már úgy, hogy a “megértést kereső hit” elve csupán a hívő emberekre vonatkozik, hiszen az magából a hitből indul ki, abból táplálkozik. Anselm azonban úgy vélte, hogy az értelem önmagában elég ahhoz, hogy még egy közepesen intelligens ember is képes legyen meggyőződni Isten létezéséről. Anselm Monologion című könyve ezekkel a szavakkal kezdődik: “Ha valaki nem tudja, akár azért, mert nem hallotta, vagy mert nem hiszi, akkor most tudja meg, hogy létezik egy entitás, amely minden létező dolog legfelsőbbike, aki önmaga önfenntartó örök boldogságában él, aki mindenható jósága által előidézi és megadja minden más dolog létezését és jólétét. Erről és még sok minden másról, amit Istenről és az ő teremtéséről hinnünk kell, úgy gondolom, hogy egy mérsékelten intelligens ember maga is meg tud győződni egyedül észérvek által“ (An Anselmus).
Anselm “az értelmet kereső hit” jeligéjét tűzte a skolasztika néven ismert középkori teológiai és filozófiai rendszer is zászlajára, amely a hitet és az értelmet egyetlen koherens rendszerben igyekezett egyesíteni.
English
Mit jelent a “megértését kereső hit” jeligéje?
