Kérdés
Mi a kulcsa annak, hogy meghalljuk Isten hangját?
Válasz
A legtöbb ember leginkább akkor szeretné Isten hangját hallani, mikor döntés előtt áll. Azt kívánják, bárcsak szólna Isten hozzájuk, és megmondaná nekik, hogy milyen döntést hozzanak, vagy melyik irányba induljanak. Sokan azt állítják, hogy ők bizony hallották is Isten hangját, mondván: “Isten vitt arra, hogy ezt és ezt tegyem”, holott valójában egyszerűen saját gondolataik és vágyaik vezették őket egy bizonyos irányba.
Ma Isten elsősorban az Ő kinyilatkoztatott, írott Igéjén keresztül szól hozzánk. Amikor tehát Isten hangját akarjuk hallani, a Bibliát kell kinyissuk. Isten életünkre néző akaratának legnagyobb része már teljességében ki lett nyilatkoztatva a Szentírás hasábjain, így csupán az a kérdés, hogy hajlandóak vagyunk-e engedelmeskedni neki. A teljes Szentírás Isten akarata, de van néhány olyan passzus a Bibliában, ahol kimondottan az Isten akarata kifejezéssel is találkozhatunk. A következő igehelyek így különösen érdekesek lehetnek mindazok számára, akik Isten hangját szeretnék hallani:
• 1.Thesszalonikabeliekhez 5:18: “Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által ti hozzátok.”
• 1.Thesszalonikabeliekhez 4:3: “Mert ez az Isten akaratja, a ti szentté lételetek, hogy magatokat a paráznaságtól megtartóztassátok; ”
• 1.Péter 2:12-15: “Magatokat a pogányok közt jól viselvén, hogy a miben rágalmaznak titeket mint gonosztévőket, a jó cselekedetekből, ha látják azokat, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján. Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek az Úrért: akár királynak, mint felebbvalónak; Akár helytartóknak, mint a kiket ő küld a gonosztévők megbüntetésére, a jól cselekvőknek pedig dícsérésére. Mert úgy van az Isten akaratja, hogy jót cselekedvén, elnémítsátok a balgatag emberek tudatlanságát;”
Isten hangjának meghallását más igerészek is lehetővé teszik számunkra, még ha az Isten akarata kifejezés konkrétan nem is szerepel bennük. Ha azonban csupán a fenti három szövegrészt vesszük is alapul, azokból is világosan kitűnik, hogy a keresztény hívőnek mindig, és minden körülmények között hálát kell adnia, kerülnie kell a szexuális erkölcstelenséget, és példamutató életet kell élnie. Ha ezen világos előírásokat sem követi, melyek az ihletett Szentíráson keresztül közvetlenül Istentől származnak, akkor ugyan milyen alapon várja el, hogy még több kijelentést kapjon Istentől? Amennyiben tehát valaki további útmutatást szeretne Istentől, akkor előbb annak engedelmeskedjen, amit Ő már a tudtára adott. A kulcsa annak, hogy többet hallhassunk Istentől, maga a hallásra és az engedelmességre nyitott szív.
Az elsődleges módja annak, ahogy a keresztény hívő meghallhatja Isten hangját, nem más, mint a Szentírás olvasása és tanulmányozása. A következő lépés pedig az, hogy engedelmeskedik mindannak, amit a Szentírás mond, és a gyakorlatba is átülteti azt. Egyesek gyakran hivatkoznak – és bevallásuk szerint támaszkodnak is – “Isten Lelke” vezetésére, amiről a Rómabeliekhez írt levél 8:14-es igeverse beszél. Mikor azonban ezen ige szövegkörnyezetét is megvizsgáljuk, akkor felsejlik előttünk, hogy a szóban forgó passzusban voltaképp arról van szó, hogy a Lélek egyre távolabbra vezet minket a bűnös tevékenységeinktől, míg egyre közelebb visz bennünket az Atya Istennel való élő kapcsolat bizalmához. A Szent Lélek sosem fog minket a Szentírás kijelentéseivel ellentétesen vezérelni. Ha valaki mondjuk azt fontolgatja, hogy félrelépjen, a Lélek egyetlen irányba fogja vezetni őt – mégpedig a házastársi hűség felé. Könnyen előfordulhat, hogy e kísértésben lévő személynek az 1.Thesszalonikabeliekhez 4:3-at, vagy egy azzal tartalmilag rokon igeverset juttat eszébe. A Lélek vezetése tehát nem azt jelenti, hogy Ő valami soha nem hallott “új” információt ad át, hanem hogy ugyanazt az igazságot ülteti a szívünkbe, amelyet Isten a Szentírás által már kinyilatkoztatott nekünk, továbbá azt az adott helyzetünkre alkalmazza. Ha valaki azzal jön, hogy “Isten azt mondta nekem, hogy...” vagy “a Lélek arra vezetett, hogy ezt és ezt tegyem”, a kijelentés nyomán kezdeményezett tett viszont szembemegy a Szentírással, akkor biztosak lehetünk benne, hogy az illető téved.
Isten hangját embertársainkon keresztül is hallhatjuk megnyilvánulni. “Hiábavalók lesznek a gondolatok, mikor nincs tanács; de a tanácsosok sokaságában előmennek” (Példabeszédek 15:22). Jó tanácsosok és tanácsadók segítségünkre lehetnek abban, hogy új szemmel lássunk egy adott helyzetet. A kulcs ismét a Biblia. A bibliai prédikációk és a biztos bibliai alapokon nyugvó írott vagy egyéb mediális keresztény tartalmak a “tanácsadás” kategóriájába sorolhatók. Ezekben ugyanis Isten Szaváé az irányítás. Ha egyes tanácsadók azt a tanácsot adnák is az embernek, hogy a Szentírás kijelentésével ellentétes dolgot tegyen, akkor – mondják azt bármennyien, és legyen megbízólevelük még annyira meggyőző – mindannyian tévednek; ha azonban a tanácsadók segítenek az egyénnek megérteni és (saját életére) alkalmazni a Szentírás tanításait, akkor nagyon is az ő javát szolgálhatják. Istenfélő tanácsadók gyakran az érintett életének olyan területeibe is képesek belelátni, melyekre maga az egyén vak marad. A tanácsadók egy csoportja azt is felismerheti, hogy egy-egy adott személy, aki egy bizonyos tervet illetően Isten hangját akarja hallani, valójában csak saját személyes elképzelései jóváhagyását keresi.
Isten hangját úgy is meg lehet hallani, hogy imádságunkban bölcsességért fohászkodunk: “Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki” (Jakab 1:5). Amikor egy keresztény hívő nehéz körülményekkel kell szembenézzen, és rászorul arra, hogy Isten hangját hallja, akkor kérje bátran ezt a bölcsességet, amit személyesen Isten ígért nekünk. Ez a bölcsesség végső soron akkor is Istentől fog jönni, ha az adott esetben egy barát szavain keresztül-, egy prédikáción, egy cikken vagy könyvön keresztül-, vagy a Szent Lélek szívbéli sugallata által jut el hozzánk. Sose feledjük azonban, hogy egyedül Isten írott Igéje az a mérce, ami alapján minden gondolatot, cselekedetet, eszmét és érzést meg kell ítélnünk.
Napjaink önjelölt prófétáinak és az Istentől származó “új és legújabb kinyilatkoztatások” hírverésénék korában, az emberek legtöbbször saját gondolataikkal vagy mások sugallataival tévesztik össze Isten hangját. Ha valóban Isten hangját hallod, akkor az általa közölt üzenet kivétel nélkül, mindig összhangban lesz a Szentírás kijelentésével. Mindnyájan különösen ügyelnünk kell arra, hogy még véletlenül se képviseljük hamisan Istent (az Isten nevét hiába fel ne vedd parancsolat egy az egyben erről szól, és a káromkodáshoz vajmi kevés köze van – a fordító megjegyzése). Ahelyett, hogy ellentmondást nem tűrve, fennhangon azt kerepelnénk, hogy “Isten ezt meg ezt mondta nekem”, talán helyesebb volna alázatosan a következőképp szólni: “Azt hiszem, Isten ezt mondta nekem – te erről mit gondolsz, hittestvérem?”
Az emberek gyakran egy konkrét kijelentést akarnak hallani Istentől, holott Ő már átfogó értelemben nagyon is feltárta előttünk akaratát. Tegyük fel, hogy az ember éppen azon gondolkodik, hogy családját egy rövid missziós útra, vagy inkább egy vízparti nyaralásra vigye. Ez esetben talán nem is az Istentől való konkrét üzenet szükséges – valójában a Tőle jövő bölcsességre van szükség. Ennek birtokában már elkezdheti mérlegelni: Melyik utazás válik leginkább a család javára? Melyik utazás válik leginkább Isten országának hasznára? A családnak az válik hasznára, hogy Isten országát építi. Isten országának pedig az erős család. Ennek tükrében még mindkét lehetőség helyes választás lehet. Ekkor érdemes egyéb tényezőket-, úgy mint a költségeket és a család jelenlegi (szellemi) állapotát is figyelembe venni. (A gyerekek személységfejlődésük épp egy olyan szakaszában vannak, mikor csak maguk körül forognak, és azt hiszik, nekik mindent szabad? Ez esetben lehet, hogy tényleg szükségük van arra, hogy meglássák, sok más embernek milyen nehéz a sorsa. Netalán az utóbbi időben több stressz érte a családot, és egy kis kikapcsolódásra volna inkább szükség? A két út nagyjából azonos költségeket vet föl? Amennyiben nem, akkor melyiket engedhetik meg inkább maguknak?) Ha nyaralni mennek, tudatosan keressék annak lehetőségeit, hogy hitüket másokkal is megoszthassák, valamint hogy más híveket is bátorítsanak. Ha missziós útra mennek, annak lehetőségét keressék, hogy hogyan erősíthetik családi kötelékeiket, és hogyan kapcsolódhatnak ki együtt, egy családként. Mindkét opció helyes lehet. Önmagában véve egyiket sem lehet élből elvetni. Végül a férj és a feleség egy közös megállapodásra jut, majd teljes szívvel belevetik maguk annak megvalósításába, bízva abban, hogy amennyiben mégis rossz döntést hoztak volna, akkor Isten valami módon világossá fogja tenni számukra, hogy más irányba kell menjenek. Hogy Isten ezt pontosan hogyan éri majd el? Minden bizonnyal nem egy füllel is hallható hangon keresztül, hanem a körülmények és a másoktól kapott tanácsok kombinációja mentén, prioritásaik az Ige fényénél való kiértékelése révén, vagy épp a Szent Lélek szívbéli békéjének árulkodó hiánya által.
English
Mi a kulcsa annak, hogy meghalljuk Isten hangját?
