Kérdés
Beszél a Biblia arról, hogy milyen életkorban helyes megházasodni?
Válasz
A Biblia nem határozza meg annak a konkrét életkorát, hogy mikor lehet/helyes házasságot kötni, hanem inkább átfogó értelemben jelenti ki, hogy a házasság felnőtt embereknek való (lásd Ruth 1:12-13). A Biblia nyelvezete és a kultúrája is alaposan alátámasztja azt az elképzelést, miszerint a serdülőkor elérése egy olyan minimális előfeltétel, amit mindenkinek be kell töltenie ahhoz, hogy megházasodhasson. Ez a házasság egyik történelmileg etablált szerepéhez/rendeltetéséhez is jól illeszkedik, ami nem más, mint a gyermeknemzés és az utódok felnevelése. A Szentírás arról tanúskodik, hogy akik túl fiatalok ahhoz, hogy magot támasszanak, vagy hogy foganjanak, nem jelöltetnek házasságra, bár az is igaz, hogy a Biblia e tekintetben nem nevez meg konkrét életkort.
Ha kulturális szempontból közelítjük meg a témát, akkor kézenfekvő az ókori judaizmus ezt illető gyakorlati hozzáállását megvizsgálni, vagyis hogy akkor mi számított megfelelő életkornak a házasodásra. A hagyomány szerint a fiúkat 13 éves korukig nem tekintették “férfinak”, ezzel pedig házasíthatók sem voltak, a lányokat pedig 12 éves korukig nem tekintették “nőnek”. Ezek az életkorok többé-kevésbé egybeesnek a pubertás kor kezdetével. Bár ez számunkra ma már talán túl alacsony kornak tűnik a házasságkötéshez, a történelmi távlatokat vizsgálva nem nevezhető szokatlanul korai életkornak. Az ugyanis nagyjából csak az elmúlt évszázadban történt, hogy a házasságkötés átlagos életkora a húszas évek végére és a harmincas évek elejére tolódott ki.
Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az érettség fogalma – amelyet gyakran a szexualitás megélése és a házasság engedélyezésének mércéjeként használnak – erősen kultúrafüggő. A modern nyugati országokban az emberektől általában majdnem húszéves korukig (és bizonyos esetekben még később) sem várják el, hogy önállóak legyenek. Az emberi történelem legnagyobb részében azonban már sokkal hamarabb elvárták az embertől, hogy “felnőjön”. A házasságkötés életkora ennélfogva általában alacsony volt, mivel mindenkitől elvárták, hogy szociálisan és érzelmileg is gyorsabban váljon éretté, mint az manapság szokás.
Maga a héber nyelv is alátámasztja azt az elképzelést, hogy a serdülőkor betöltése a jogilag is érvényes házasság előfeltétele volt. Ezékiel próféta könyvének 16. fejezete Isten és Izráel népe kapcsolatának egy szemléletes metaforáját tartalmazza. Ebben a passzusban Isten Izráelről való gondoskodása tárul elénk, akit a fejlődés különböző szakaszaiban lévő árva kislányként, majd lányként ábrázol az Írás. Az Úr először a születésénél van mellette, majd követi, ahogy lassan felcseperedik: “...fölnevekedél és jutál nagy szépségre; emlőid duzzadának s szőröd kinőtt vala. . . . Ekkor elmenék melletted, és látálak, és ímé a te korod a szerelem kora vala, és kiterjesztém fölötted szárnyamat s befödözém mezítelenségedet...” Ebben az ábrázolásban a lány csak azután válik éretté a házasságra, mikor a serdülőkor után valamikor (tehát nem a pubertás alatt) eléri a testi érettséget, amikor már “a szerelem kora”-ba lép.
Más nyelvekkel egyetemben a héber nyelv is eltérő szavakat használ egy adott nem fiatalabb és idősebb képviselőire. A na'ar szó a fiatal férfiakat jelöl, míg a yeled a 12 éves, vagy annál fiatalabb fiúkat. A nők esetében a na'arah “házasodó korú” nőt jelent, míg a yaldah a 11 éves vagy annál fiatalabb lányt, aki még túl fiatal a házassághoz. Úgy tűnik, hogy ezek a szavak és meghatározások ismét annak az elképzelését támasztják alá, hogy az a házasságkötés előfeltétele, hogy az illető már belépjen a pubertás korba. Ez idő előtt sem a fiú, sem pedig a lány nincs még abban a korban, hogy megházasodjon.
Az Újszövetség még az elhangzottaknál is kevesebbet mond a házasságkötés megfelelő életkoráról. Ugyanakkor az újszövetségi görög nyelvben is találunk a héber példákhoz hasonló nyomokat. Az 1.Korinthusbeliekhez 7:36 igeverse például a hyperakmos szót használja, mikor egy nőre utal. Ebben az esetben egy fiatal nőről van szó, akit eljegyeztek, és férjhez fog menni. A hyperakmos szó szerint azt jelenti, “érett”, ami sok kultúrában elterjedt eufemizmus a nő gyermekszülésre való képességének leírására. Az, hogy Pál apostol ezt a szót használja, egyértelműen azt jelzi, hogy a házasságra alkalmas életkor valamivel a serdülőkor után jön el, amikor a nő (biológiailag) már teljesen kifejlődött. A Szentírás azonban egyszer sem határoz meg egy kizárólagosan érvényes életkort a házasságkötésre: a fizikai érettség megállapítása mindenképp szükséges, de hogy egy lány mikor éri el ezt az érettséget, az személyről személyre eltérő lehet. A Márk 5:41-42 igerészben szereplő 12 éves kislány például még “leányka”, ezzel pedig nyilvánvalóan nem áll készen a házasságra.
Sok más kérdéshez hasonlóan, a házasságkötés megfelelő életkorának is van egy kulturális komponense, amelyet a Biblia nem ír felül. Bár az elfogadott házasságkötési korhatár kultúránként változik, az még így is a Szentírás szerinti helyes eljárás határain belül maradhat. A lényeg persze nem változik, vagyis a pedofília és a gyermekházasságok elfogadhatatlanok. Egy személy teljesen felnőtt kell legyen ahhoz, hogy megházasodjon; fizikailag elég érett kell legyen a szexualitáshoz és a gyermekvállaláshoz. Ezen kikötésektől eltekintve a Biblia nem határozza meg a házasságkötés alsó korhatárát.
English
Beszél a Biblia arról, hogy milyen életkorban helyes megházasodni?
