Kérdés
Hogyan küzdhetem le a megrögzött bűnöket?
Válasz
A megrögzött bűnök leküzdésében a legfontosabb dolog tudomásul venni azt a változást vagy átalakulást, amely a megtéréskor áll be az ember életében. A Biblia szerint a természeti ember halott a vétkei és bűnei miatt (Efezus 2:1). Ádám bűnbeesésének következtében az ember lelki halottként jön világra. Ebben a lelkileg halott állapotban az ember nem tudja és nem is akarja követni Istent és engedelmeskedni neki, és kialakulnak a megrögzött bűnök. A természeti ember bolondságnak tartja Isten dolgait (1Korinthus 2:14), és ellenséges Istennel szemben (Róma 8:7). Amikor valaki megtér, változás áll be az életében. Pál apostol úgy utal rá, mint új teremtményre (2Korinthus 5:17). Attól a pillanattól kezdve, hogy hitünket Krisztusba vetjük, elkezdődik a megszentelődésünk folyamata.
A megszentelődés az a folyamat, mely során azok, akik Krisztusban vannak, a Szentlélek által Krisztus hasonlatosságára formálódnak (Róma 8:29). A megszentelődés ebben az életben soha nem éri el a teljességet, ami azt jelenti, hogy a hívők mindig küzdeni fognak a megmaradt bűnökkel. A bűnnel szembeni harcról Pál a Róma 7:15-25-ben ír. Ebben a szakaszban megjegyzi, hogy noha azt szeretné tenni, amit Isten jónak lát, gyakran mégis gonoszt cselekszik. Azt a rosszat teszi, amelyet kerülni szeretne, és nem sikerül azt a jót tennie, amelyet szeretne. Ez által minden hívő bűnnel szembeni küzdelmét írja le.
Jakab azt mondja, hogy mindnyájan sokféleképpen vétkezünk (Jakab 3:2). A tapasztalat azt mutatja, hogy más-más küzdelmeink vannak a bűnnel – lehet, hogy az egyik bűn nagyobb kihívás az egyik hívőnek, mint a másiknak. Míg az egyikünk a haraggal küzd, a másik a pletykálkodással vagy hazudozással. Azt a bűnt, amelyiket különösen nehéz leküzdenünk, gyakran megrögzött vagy szokásossá vált bűnnek nevezzük. Ezek a megrögzött bűnök gyakran, de nem mindig, olyan szokások, amelyeket a hitetlen életünk során alakítottunk ki, és több kegyelemre és önfegyelemre van szükség a leküzdésükhöz.
Ezeknek a szokássá vált, megrögzött bűnöknek a leküzdése azzal kezdődik, hogy felismerjük, hogy a hívőben milyen tényleges átalakulások mentek át. Pál ezt írja: „Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban” (Róma 6:11). Amikor Pál azt mondja, hogy azt „tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek”, azt üzeni, hogy jusson eszünkbe: amikor Krisztushoz fordultunk, a bűn hatalma megtört felettünk. A rabszolgaság metaforáját használja illusztrációként. Egykor a bűn rabszolgái voltunk, de most az igazságosság rabszolgái vagyunk (Róma 6:17-18). A bűn hatalma a kereszten megtört, és amikor megtértünk, felszabadultunk a bűn uralma alól. Ezért, amikor egy hívő vétkezik, többé nem a természete kényszerűségéből teszi azt, hanem azért, mert szándékosan alávetette magát a bűn uralmának (Galata 5:1).
A folyamat következő része, amikor felismerjük, hogy képtelenek vagyunk felülkerekedni a megrögzött bűnökön, és szükségünk van Isten Szentlelkének erejére, aki bennünk lakozik. De most menjünk vissza a Róma 7-hez. Pál azt mondja: „Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs” (Róma 7:18). A hívők bűn elleni harca egy olyan harc, amelyben a képességeink nem felelnek meg a vágyainknak. Ezért van szükségünk a Szentlélek erejére. Pál később ezt írja: „Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által” (Róma 8:11). A Szentlélek Isten igéje révén (János 17:17) munkálja a megszentelődést Isten népében. A megrögzött bűnt akkor tudjuk leküzdeni, ha alávetjük magunkat Istennek, és ellenállunk a test kísértéseinek (Jakab 4:7-8).
A megrögzött bűnök elleni harc egy másik eleme az, hogy változtatunk az adott bűnt előmozdító szokásokon. József példáját kell követnünk, aki, amikor Potifár felesége megkísértette, hogy feküdjön le vele, olyan gyorsan hagyta el a szobát, hogy még a köpenyét is a nő kezében felejtette (1Mózes 39:15). Egyszerűen mindent meg kell tennünk, hogy elkerülhessük a bűn kísértéseit, beleértve az ételtől való tartózkodást, ha hajlamosak vagyunk túlenni magunkat, vagy a pornográfiától való tartózkodást, ha hajlamosak vagyunk a szexuális bűnökre. Jézus azt mondja, hogy vágjuk le a kezünket vagy vájjuk ki a szemünket, ha az „bűnre visz” (Máté 5:29-30). Ez azt jelenti, hogy el kell távolítanunk az életünkből azokat a dolgokat, amelyek bűnre sarkallnak minket, még akkor is, ha azok a dolgok tetszenek nekünk. Röviden, meg kell változtatnunk azokat a szokásokat, amelyek a megrögzött bűnökhöz vezetnek.
Végül, meg kell mártóznunk az evangélium igazságában. Az evangélium nemcsak az üdvösség eszköze, hanem a megszentelődésé is (Róma 16:25). Ha azt hisszük, hogy kegyelemből üdvözülünk, de önerőből szentelődünk meg, tévedünk. A megszentelődés legalább annyira Isten munkája, mint a megigazítás. A Szentírás azt ígéri, hogy az, aki elkezdte bennünk a jó munkát, véghez is viszi azt az utolsó napon (Filippi 1:6).
English
Hogyan küzdhetem le a megrögzött bűnöket?
