Kérdés
Mi a megszentelődés? Mi a keresztyén megszentelődés meghatározása?
Válasz
A János 17-ben Jézus sokat beszélt a megszentelődésről. A 16. versben az Úr azt mondja: „Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való", és ezért kéri, hogy: „Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság" (17. vers). A megszentelődés egy olyan állapot, amelyben a keresztyének elkülönülnek a világtól Isten számára; és amikor újjászületik, minden hívő bekerül ebbe az állapotba. „Az ő munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá" (1Korinthus 1:30). Ez egy egyszer s mindenkorra történő elkülönülés Isten számára. Az üdvösség, a Krisztussal való kapcsolat gondosan kitervelt részét képezi (Zsidók 10:10).
A megszentelődés ugyanakkor ennek az elkülönülésnek a gyakorlati megélése, ami az Isten igéjének való engedelmességet jelenti, és amire minden hívőnek őszintén törekednie kell (1Péter 1:15, Zsidók 12:14). Ahogy az Úr is imádkozta a János 17-ben, a megszentelődés a hívők elkülönítését tartja szem előtt, hogy beteljesítsék küldetésüket, amiért a világba küldetnek: „Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba: én őértük odaszentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazsággal" (18-19). Az a tény, hogy Jézus odaszentelte magát annak a célnak, amiért elküldetett mind az alapja, mind a feltétele annak, hogy mi megszentelődhessünk arra, amire elküldettünk (János 10:36). Az Ő megszentelődése a mi megszentelődésünknek a modellje és ereje. A küldetés és a megszentelődés elválaszthatatlanok. Ez alapján a görögben a hívőket hagioi-nak nevezik, azaz megszentelteknek. Míg korábbi viselkedésük arról tett bizonyságot, hogy a világban éltek, az Istentől való elszakítottságban, mostantól arról kellene tanúskodjon, hogy Istennel élnek, a világtól való elszakítottságban.
A Szentírás egy harmadik értelemben is használja a megszentelődés szót. Pál így imádkozik az 1Thesszalonika 5:23-ban: „Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére." Pál a Kolossé levélben egy reménységről is beszél, „amely készen van számotokra a mennyekben, amelyről már előbb hallottatok az igazság beszédéből, az evangéliumból (Kolossé 1:5). Később Krisztusról mondja, hogy Ő a „reménysége az eljövendő dicsőségnek" (Kolossé 1:27), és visszautal erre a reménységre, amikor azt mondja: „Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben" (Kolossé 3:4). Ez a megdicsőült állapot jelenti majd a bűntől való végső elszakadást, a teljes megszentelődést minden tekintetben. „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában" (1János 3:2).
Összefoglalásként: a megszentelődés egyenlő a szentséggel. A görög szó elkülönülést jelent először abban az értelemben, hogy megtérésünkkor egyszer s mindenkorra elkülönülünk Krisztus számára (helyzeti megszentelődés); másodszor, hogy amíg Krisztus visszajövetelét várjuk, folyamatosan hívőhöz méltó életet élünk; és végül, hogy amikor a mennybe jutunk, örökre elszakadunk a bűntől.
English
Mi a megszentelődés? Mi a keresztyén megszentelődés meghatározása?
