Kérdés
Miért olyan nehéz az igazi szerelmet megtalálni?
Válasz
Mindannyiunknak alapvető emberi igénye, hogy szeretet adhasson és kaphasson. A szeretet különböző formáit is típusait tapasztaljuk meg szüleinktől, testvéreinktől, barátainktól és másoktól. A legtöbbünk azonban vágyik egy olyan különleges személy szeretetére is, akivel a szeretetnek egy bensőségesebb és mélyebb fajtáját is megoszthatja. Az igaz szerelem megtalálása olykor már-már lehetetlennek tűnik. Sokszor már azt is nehezen értjük, hogy ennek miért kell így lennie. Hogy azonban jó választ kaphassunk, a jó kérdést kell feltegyük, legelőször is azt, hogy „mit is jelent valójában az igaz szerelem". Az igaz szerelem tartalmi definíciójától függ annak a megértése, hogy mi is az amire pontosan törekszünk, továbbá az is, hogy miképp tudjuk elérni azt.
A mai modern társadalmaink legtöbbje nagyon szabadosan használja a szeretet és a szerelem kifejezéseit. A szerelem alatt sokszor heves érzelmi megnyilvánulásokat értenek, melyek valójában picit sem önzetlenek, és sokszor menetesek minden elköteleződési szándéktól. A színes, de ugyanakkor egyárnyalatú, filmek tömegében rendre azt látjuk, hogy az emberek testi késztetéseik foglyaként, hormonvezérelt biológiai automaták módjára, esnek egymásnak. Ebben a kontextusban az elkötelezett kapcsolat, így a házasság, persze még a látóhatáron sem tűnik fel. Ha a szeretet és szerelem gyökerei csupán a kellemes érzések és a testi késztetések sekélyes földjében gyökereznek, akkor a szeretet gyenge hajtása épp olyan könnyen el is szárad, mint amiképp kicsírázott. Önmagában véve persze semmi gond sincs azzal, hogy meg akarjuk élni a szeretett személy irányába megnyilvánuló kellemes érzéseinket. Ha azonban a kapcsolat mindössze ezen az alapon nyugszik, akkor borítékolható, hogy nem fog sokáig tartani. Hogyha azt a fajta szerelmet keressük, amit napjaink testnedvektől csöpögő populáris kultúrája közvetít felénk, akkor ne is csodálkozzunk, hogy azt olcsó mivolta ellenére is nehéz megtalálni. Ez a vakítás ugyanis nem az igaz szeretet és szerelem elérését tűzi ki céljául, hanem egy tűnő testi élmény hajszolását, ami már természetéből eredőleg sem jelent többet kellemes pillanatok múló láncolatánál.
A Biblia a szeretet egy teljesen más képét festi lelkünk vásznára. Az igaz szeretet csak Istentől jöhet, hiszen Isten maga a szeretet (1. János 4:8). Személyesen Isten az, Aki belénk plántálta a szeretet adására és fogadására való igényünket. Ha tehát meg akarjuk érteni, hogy mi az igaz szeretet és szerelem, akkor az Ő eredeti tervét kell jól szemügyre vegyük. Isten élő és ható Igéje szerint az igaz szeretet önfeláldozásban, elkötelezettségben, és a másik fél javai keresésének kövér földjében gyökerezik (János 15:13). Isten irántunk égő hűséges szeretete volt az, ami Isten egyszülött szerelmes Fiát a kereszten tartotta, nem pedig holmi vasszegek. A Biblia bizonysága szerint pontosan tudjuk azt, hogy Isten, azaz Jézus Krisztus, nem éppen a rózsaszín köd gondtalanságában haladt felmérhetetlen súlyú áldozati halála felé (Lukács 22:42-44). A Szentírás tanúsága szerint Jézus Krisztus és a minden emberalkotta felekezetek felett álló egyházának kapcsolata — földi hasonlattal élve — legjobban a vőlegény és a menyasszony kapcsolatával érzékeltethető (Máté 9:15; Efézusbeliekhez 5:32). Az igaz szerelem már isteni felépítésénél fogva is házassághoz vezet (1.Mózes 2:24), hiszen Isten úgy alakította ki, hogy csak a házasság megtartó kötelékén belül legyen képes mind jobban és jobban nőni (Efézusbeliekhez 5:22, 25–28)
Minden olyasfajta szeretet és szerelem megtalálása akadályba fog ütközni, mely eltér Isten eredeti tervétől. Vegyünk sorra egy pár sűrűn előforduló hamis nézetet és tévutat, melyek a szeretetről és szerelemről kialakított igaz képet torzítják.
A „nagy ő" keresése, vagyis annak az elképzelése, hogy van egy — csak nekünk teremtett — pár. Ez egy olyan hazugság, mely temérdek félelem és bizonytalanság táptalaja, hiszen következtében már „az egyetlen" és a legjobb lehetséges társ kiválasztásának nyomása nehezedik vállunkra. Az egy és igaz lelki társra való várakozás hosszabb vállalkozásnak fog bizonyulni, mint azt szeretnénk. Mindezzel szemben az igazság az, hogy az adott személy pontosan az egész életre szóló tudatos és kölcsönös elköteleződésünk által válik az igazi társsá. A Szentírás sokat segít a potenciális társak körének leszűkítésében is, hiszen utasítása szerint, csak olyan hívő személy jöhet szóba, aki életében elkötelezett Isten követése mellett (2 . Korinthusbeliekhez 6:14–15). Istennek engedelmeskedve számíthatunk az Ő bölcsességére is, amit személyválogatás nélkül ad mindenkinek, aki csak kéri azt (Jakab 1:5). Az Isten félelmében élő – hozzánk közel álló és minket jól ismerő emberek – bölcsen fognak tanácsot és iránymutatást nyújtani, hogy megtalálhassuk az igaz szeretetet a szerelemben, és messze azon túl is.
Másodikként nézzük azt a tévképzetet, mely szerint emberi társunk hajlandó és képes minden elképzelhető lelki, szellemi és testi igényünk betöltésére. Az igazság sokkal inkább az, hogy egyedül Isten képes minden szükségünk betöltésére, így alapvetően hibás dolog egy szerelmi kapcsolatban keresni a beteljesülést. Egyikőnk sem tökéletes, mindnyájan csak tökéletlen emberek vagyunk. Ha tehát azt várjuk el, hogy tökéletlen embertársunk fogja majd minden igényünket kielégíteni, akkor az nem csak irrealisztikus és egészségtelen, hanem elkerülhetetlenül magában hordozza az csalódást és kiábrándulást is.
Harmadikként vegyük a változás-, és a lelki és szellemi növekedés elől való keménnyakú elzárkózást. Lényegesen könnyebb forró fantáziaképekben aprólékosan felvázolni életünk nagy szerelmének minden tulajdonságát, mint saját magunk kertjében sepregetve önmagunknak azzá válni, akit mi is szeretnénk szeretni. Mindnyájunk életében megvannak azok az építési területek, melyeken csak Isten segítségével tudunk azzá a lelki épületté nőni, ami már valóban az Ő Szent Lelkének ékesen feldíszített templomául szolgálhat. Milyen szép is volna, hogyha a szerelem önmagában képes volna erre a belső renovációra, ugye? Az ilyen ábrándok azonban csak mind messzebbre visznek minket attól, hogy azzá a személlyé váljunk, akinek Isten szeretne minket látni. Az igazság valójában az, hogy egy kapcsolat nem hogy megoldja majd a problémáinkat, hanem sokkal inkább fényt vet az addig elodázott fejlődés egyes pontjaira. Ha hajlandóak vagyunk a változásra, akkor kapcsolatunk szellemileg igen jutalmazó oldalává válhat, amint a párunkkal úgy csiszoljuk egymás személyiségét, „miképen egyik vassal a másikat élesítik" (Példabeszédek 27:17). Ha azonban elzárkózunk ezen szellemi (meg)edzés elől, akkor csak egyre merevebbek leszünk, amibe — először felhevülvén majd gyorsan lehülvén — jó eséllyel bele is törünk majd. Ez persze még nem jelenti azt, hogy a házasság előtt kényszeresen kell törekednünk minden személyes gyarlóságunk felszámolására, hiszen akkor még 120 évesen is egyedülállók maradnánk. Sokkal inkább arról van itt szó, hogy tegyük mindennapi lelki életünk szerves gyakorlatává, hogy mindig megkérdezzük Istent afelől, hogy melyek azok a vadhajtások, melyeket le kell még metszeni életünk szőlőjéről (Zsoltárok 139:23). Amint aztán ennek nyomán egyre inkább azzá a személlyé válunk, akinek Isten mindig is látott bennünket, akkor minden emberi kapcsolatra is jobban képesek leszünk, beleértve a házasságot is.
Sokan abba a hibába is beleesnek, hogy azt hiszik, már késő megtalálni az igaz szerelmet. Az igaz szerelem megtalálása és a házasság nem játék, és nem is szabad félvállról vennünk azt. Jobb körültekintő, megfontolt döntést hoznunk, mint elhamarkodottan és vakon fejest ugranunk a nyirkos, de üres medencébe. A Salamon király által jegyzett Énekek Énekének bibliai ihletett könyve nem kevesebb, mint háromszor is óvva int: „fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet addig, a míg akarja" (Énekek Éneke 2:7; 3:5; 8:4). Mindennek rendelt ideje van, Isten pedig mindig időben érkezik, az Ő időzítése a lehető legjobb.
Pontos tudatában vagyunk annak, hogy Istent nagyon is foglalkoztatja az igaz szeretet és szerelem utáni mély vágyódásunk. Tegyük hát le ezt a vágyat az Ő oltáránál, és találjunk nyugalmat lelkünknek, vagyis ne mi törekedjünk kényszeresen az igaz szerelem megvalósítására (Máté 11:29-30).
A szeretet Isten legbelsőbb valója. Igéje mindvégig arra tanít minket, hogy milyen az igazi szeretet, és hogy merre megy az életre vezető egy igaz Út. Mikor saját fogalmaink szerinti szeretetre és szerelemre vágyunk és megvakítjuk magunkat Isten tökéletes tervére, akkor olyanná leszünk, mint a bolondnak a háta, mely ütések után kiált: elkerülhetetlenül a kiábrándulás és a keserűség zátonyára futunk. Az örömmondó Isten szép lábai előtt letéve vágyainkat-, kizárólag Őbenne keresvén beteljesülésünket, csak az Ő akaratának engedelmeskedve találhatunk igaz szeretetre és igazi szerelemre. „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit" (Zsoltárok 37:4).
English
Miért olyan nehéz az igazi szerelmet megtalálni?
