Kérdés
Meg lehet-e térni az általános kijelentés alapján?
Válasz
Az általános kijelentést úgy lehetne meghatározni, mint Isten kijelentését minden időben és minden helyen élő minden ember számára, amely kijelenti, hogy létezik egy intelligens, hatalmas és transzcendens Isten. A Zsoltárok 19:1-4-hez és Róma 1:20-hoz hasonló igehelyek világosan kijelentik, hogy bizonyos, Istennel kapcsolatos dolgot a körülöttünk levő teremtésből is megérthetünk. A teremtés felfedi Isten hatalmát és fenségét, de nem fedi fel az üdvtervét, amelyet Krisztusban készített el. Csak Jézus nevében van üdvösség (ApCsel 4:12), ezért pusztán az általános kijelentés révén nem lehet üdvösségre jutni. Ezt a kérdést, miszerint „Meg lehet-e térni az általános kijelentés alapján?" általában egy másik kérdés kapcsán szokták feltenni: „Mi történik azokkal, akik soha nem hallották az evangéliumot?"
Sajnos, még mindig vannak olyan részei a világnak, ahol egyáltalán nincs hozzáférés a Bibliához, Jézus Krisztus evangéliumához, vagy semmilyen eszközhöz, amely által értesülhetnének a keresztyén igazságokról. Felvetődik tehát a kérdés: mi történik ezekkel az emberekkel, amikor meghalnak? Joggal ítéli-e el Isten azokat, akik soha nem hallottak az evangéliumról vagy Jézus Krisztusról? Némelyek szerint Isten az alapján ítéli meg azokat, akik soha nem hallottak a jóhírről, hogy miként reagáltak az általános kijelentésre. Ezt arra alapozzák, hogy ha valaki igazán hisz abban, amit meglát Istenből az általános kijelentés révén, akkor Isten e hit alapján ítéli majd meg az illetőt, és engedi be a mennyországba.
A baj ezzel az, hogy a Szentírás szerint, hacsak nem hisz Krisztus személyében, akkor „már ítélet alatt van" (János 3:18). A Zsoltárok 14:3-at idézve a Róma 3:10-12 az ember romlott természetét egyetemesen bűnösnek tartja: „Nincsen igaz ember egy sem, nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent. Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem." A Szentírás szerint Isten ismeretére szert lehet tenni (az általános kijelentés által), de az ember ezt az ismeretet a saját kénye-kedve szerint ferdítgeti. A Róma 1:21-23-ban ez áll: „hiszen megismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétedett. Akik azt állították magukról, hogy bölcsek, azok bolonddá lettek, és a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték emberek és madarak, négylábúak és csúszómászók képével." Azok, akik Isten nélkül élnek, a lázadás, sötétség, és bálványimádás állapotában vannak.
Az ember az általános kijelentés ellenére is lázong. A bűnös ember szándékosan elutasítja mindazt, amit a természet által megtud Istenről, és kibúvókat keres, hogy az igazságot elkerülhesse (lásd János 3:19). Mivel az ember természetes módon nem keresi Istent, Istennek kell keresnie őt – és pontosan ezt tette Jézus Krisztus személyében. Jézus azért jött, hogy „megkeresse és megtartsa az elveszettet" (Lukács 19:10).
Egy jó példa az evangélium szükségességére az ApCsel 10-ben található. Kornéliusz tudott Istenről: „kegyes és istenfélő ember volt, aki sok alamizsnát osztogatott a népnek, és szüntelenül könyörgött Istenhez" (ApCsel 10:2). Annak a kegyességnek az alapján adott-e üdvösséget Isten Kornéliusznak, amelyet a korlátozott ismerete alapján tanúsított? Nem. Kornéliusznak hallania kellett Jézusról. Isten arra intette Kornéliuszt, hogy lépjen kapcsolatba Péter apostollal, és hívja meg az otthonába. Kornéliusz engedelmeskedett, és Péter eljött, és elmondta az evangéliumot Kornéliusznak és családjának. Kornéliusz és háznépe hitt Jézusban, és ezért nyertek üdvösséget (ApCsel 10:44-48). Senki, még a Kornéliuszhoz hasonló „jó" emberek sem üdvözülnek pusztán az által, hogy hisznek Isten létezésében, és valamilyen formában tisztelik Őt. Az üdvösség egyetlen útja a Jézus Krisztus evangéliuma (János 14:6), ApCsel 4:12).
Az általános kijelentésre úgy kell tekintenünk, mint egy egyetemes felhívásra, hogy vegyék tudomásul Isten létezését. De az általános kijelentés önmagában nem elegendő arra, hogy elnyerjük a Krisztus általi üdvösséget. Ezért olyan fontos, hogy az egész világon hirdessük az evangéliumot (Máté 28:19-20, ApCsel 1:8). A Róma 10:14-ben ez áll: „De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül?" Az üdvösség egyetlen eszköze a Jézus Krisztus általi üdvösségbe vetett hit (János 3:16).
English
Meg lehet-e térni az általános kijelentés alapján?
