Kérdés
Mi a megtérés? Szükséges-e a megtérés az üdvösséghez?
Válasz
Sokan a megtérés alatt a „bűtől való elfordulást” értik. Ez nem biblikus definíciója a megtérésnek. A Bibliában a „megtér” szó azt jelenti, hogy „megváltoztatja a gondolkodásmódját”. A Biblia arról is ír, hogy a valódi megtérés következményeként megváltoznak a cselekedetek is (Lukács 3:8–14; Cselekedetek 3:19). A Cselekedetek 26:20 így szól: „…hirdettem, hogy térjenek meg, forduljanak az Istenhez, és éljenek a megtéréshez méltóan.” Teljes bibliai meghatározása szerint a megtérés a gondolkodásmód megváltozása, ami a cselekedetek megváltozását vonja maga után.
Akkor hát mi a kapcsolat a megtérés és az üdvösség között? Úgy tűnik, hogy a Cselekedetek könyve az üdvösséggel összefüggésben különlegesen nagy hangsúlyt fektet a megtérésre (Cselekedetek 2:38; 3:19; 11:18; 17:30; 20:21; 26:20). Az üdvösséggel kapcsolatban azt jelenti a megtérés, hogy megváltoznak a gondolataid Jézus Krisztussal kapcsolatban. Pünkösd napján elmondott igehirdetésének végén (Cselekedetek 2) Péter megtérésre hívja az embereket (Cselekedetek 2:38). Miből térjenek meg? Azokat hívja, akik elutasították Jézust (Cselekedetek 2:36), hogy meggondolják magukat, és ismerjék el őt Úrnak és Krisztusnak (Cselekedetek 2:36). Arra szólítja fel az embereket, hogy változzon meg a gondolkodásmódjuk, és ne utasítsák el Krisztust, mint Messiást, hanem higgyenek benne Messiásként és Megváltóként.
A megtérést és a hitet felfoghatjuk úgy, mint ugyanannak az érmének a két oldala. Lehetetlen Jézus Krisztusban, mint Megváltóba hinni anélkül, hogy előbb ne változna meg a gondolkodásmódunk arról, hogy kicsoda ő és mit tett. Akár szándékos elutasításból, akár tudatlanságból vagy érdektelenségből való megtérésről van szó, ez mind gondolkodásmód-változás. Az üdvösséggel kapcsolatban azt jelenti a bibliai megtérés, hogy elutasítás helyett hiszünk Krisztusban.
Ugyanannyira fontos megértenünk, hogy a megtéréssel nem érdemeljük ki az üdvösséget. Senki sem térhet meg, nem jöhet Istenhez, ha ő nem vonzza magához (János 6:44). A Cselekedetek 5:31 és 11:18 arra utal, hogy a megtérést Isten adja — csak az ő kegyelméből lehetséges. Senki nem tud megtérni, ha Isten nem ad megtérést. A teljes üdvösség — ideértve a megtérést és a hitet is — annak az eredménye, hogy Isten magához vonz, megnyitja a szemünket és megváltoztatja a szívünket. Isten hosszútűrése (2 Péter 3:9) és jósága (Róma 2:4) vezet bennünket megtérésre.
Noha a megtérés nem üdvösségszerző, az üdvözítő megtérés cselekedeteket szül. Lehetetlen a teljes és valódi gondolkodásmód-változásnak úgy végbemennie, hogy közben ne változzanak meg a cselekedeteink is. A Bibliában a megtérés megváltozott viselkedéssel jár. Ezért szólította fel Bemerítő János az embereket, hogy „teremjenek megtéréshez illő gyümölcsöt” (Máté 3:8). Aki őszintén megtért a Krisztust elutasító hozzáállásából, és hisz őbenne, annak az életében látható lesz a változás (2 Korinthus 5:17; Galata 5:19–23; Jakab 2:14–26). Az üdvösséghez szükség van a helyesen értelmezett megtérésre. A bibliai megtérés azt jelenti, hogy megváltozik Jézus Krisztusról a gondolkodásmódom, és odafordulok Istenhez, hogy üdvösséget adjon (Cselekedetek 3:19). A bűntől való elfordulás nem a megtérés meghatározása, hanem az Úr Jézus Krisztushoz való őszinte, hitre épülő megtérés egyik eredménye.
English
Mi a megtérés? Szükséges-e a megtérés az üdvösséghez?
