Kérdés
A Biblia mit mond a mentális betegségek kezeléséről?
Válasz
Átfogó, általános értelemben olyan rendellenességeket tekintünk mentális betegségnek, melyek az egyén hangulatát, gondolkodását és viselkedését is befolyásolják. A mentális betegség kifejezés az elme rendellenességeinek széles skáláját lefedi – az enyhe depressziótól egészen a debilitáló skizofréniáig. Jelen cikkünkben a mentális betegséget azonban olyan állapotként határozzuk meg, mely lerontja az adott személy gondolkodási, érzelmi, észlelet-feldolgozási képességét, és ezzel nagyban csorbítja a különféle élethelyzetekre való adekvát válaszadását. Agyunk épp olyan fizikai szerv, mint a tüdőnk vagy a vesénk, ennélfogva pedig éppúgy ki van téve a betegségeknek és a különféle lehetséges károsodásoknak, mint egyéb szerveink. Mivel azonban az agyunk irányít mindent, amit teszünk, annak hibás működése a teljes érzékelésünket eltorzíthatja, ami adott esetben sértő, káros gondolatokhoz és cselekedetekhez vezethet. A mentális betegségek az Istenről és az embertársainkról kialakított képünket is eltorzíthatják. A mentális betegségek így néha magához a bűnös viselkedés megvalósulásához is hozzájárulnak. Tudhatjuk azonban, hogy Isten együttérez küzdelmeinkkel. Ő segíthet megtanulnunk kezelni a mentális betegségeket, sőt, még gyógyulást is adhat.
A mentális betegségek valós természete még a szakorvosok előtt is rejtély marad, már csupán azért is, mert azokat számos tényező kiválthatja. Egyes tényezők fizikai természetűek, így például agyi rendellenességekre, hormonális egyensúlyhiányra, valamint egyes neurotranszmitterek (agyi ingerületátvivő anyagok) nem megfelelő termelésére/kibocsátására vezethetők vissza. A mentális egészséget azonban olyan (alapvető) dolgok, mint a táplálkozás, a testmozgás és az alvás is befolyásolják. A megfelelő gyógyszeres kezelés és a kompetens terápia segíthetnek a tünetek enyhítésében. Más mentális betegségeket traumatikus események vagy a gyermekkorban megélt bántalmazás vált ki. Egy olyan “megküzdési mechanizmus”, ami egy adott helyzetben hasznos volt, néha olyan későbbi életszakaszokra is áttevődik, melyekben az már kicsit sem hasznos vagy adaptív. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy a viselkedésünk hogyan hat a fizikai egészségünkre, valamint hogy a fizikai egészségünk hogyan hat vissza a viselkedésünkre. Egyes esetekben egy adott egészségtelen viselkedésforma betegíti meg a testünket, ami viszont további, még egészségtelenebb viselkedésformák kialakulásához vezet; ezt az ördögi kört nehéz megtörni. A mentális betegségekhez néha a saját bűneink is hozzájárulnak. Ha engedelmeskedünk a Szentírás parancsainak, elkerülhetjük a mentális betegségek megnyilvánulásának bizonyos aspektusait, és azt is jobban fogjuk tudni, hogy miképp reagáljunk, ha önmagunk vagy egy embertársunk mentális megbetegedésével találjuk magunk szembe (Rómabeliekhez 12:2). Gyakran a többrétű kezelés a legcélravezetőbb, hiszen a mentális betegség kialakulásában is több tényező játszik szerepet.
A mentális betegségeknek egy olyan faktoruk is van, amit a kezelési mód meghatározásakor csak ritkán vesznek figyelembe. Az általunk mentális betegségnek nevezett betegségek jókora hányadának egy olyan szellemi összetevője is van, amellyel ha nem foglalkoznak, továbbra is képes rabságban tartani az embert. Az emberi lények szellemmel rendelkeznek. Az, hogy Isten képmására lettünk megteremtve, azt is jelenti, létünk és lényünk eltér az állatokétól és a növényekétől. Létünk és életünk közvetlenül Isten létéhez kapcsolódik. Az Apostolok Cselekedetei ihletett könyvének 17:28 igeversét így olvassuk: “Mert ő benne [azaz Istenben] élünk, mozgunk és vagyunk...” (betoldva). Ha tehát elszakadunk Istentől, lényünk teljessége, egészlegessége csorbul. Persze az így kialakuló űrt nagyon is érezzük, ezért próbáljuk azt más dolgokkal kitölteni. Ezek a dolgok végső soron azonban mind cserbenhagynak minket, ez a jelenség pedig csak még inkább hozzájárulhat a mentális betegségek kialakulásához. A szellemi értelemben való kiteljesedéséhez vezető első lépés természetesen az, hogy elfogadjuk a Jézus Krisztus által kínált örök életet. Ugyanakkor még azoknak az embereknek is vannak téves elképzeléseink arról, hogy ki is valójában Isten, akiknek Jézus által élő kapcsolatuk van Vele. Ezek a téves nézetek pedig negatívan befolyásolják az önmagukról, a másokról, és a világról alkotott képüket, és így szintén hozzájárulhatnak a mentális betegségek kialakulásához. Az Istennel való közösségünknek maga a bűn is útját állhatja, és az így negatívan hathat ki mentális egészségünkre. Ha Isten igazságával vagyunk átitatva, és aktív kapcsolatban állunk Vele, akkor elmondható, hogy jobban fel vagyunk készülve arra, hogy megbirkózzunk a mentális betegségekkel.
A mentális betegségnek gyakran nagy részét a szellem megbetegedése teszi ki. Amikor a szellemünk meggyógyul és ép, elménk is képes lesz tiszta gondolatokat szülni. A 23. zsoltár 3. igeverse szerint a Jó Pásztorunk “megvidámítja”, felüdíti lelkünket. Míg sok mentális betegséget közvetlenül agyi rendellenességek okoznak, addig az elme számos más megbetegedése a gyógyulásra szoruló lélekre vezethető vissza. A megbocsátás hiánya (2.Korinthusbeliekhez 2:10-11), a keserűség (Zsidókhoz 12:15), a félelem és a szorongás (Filippibeliekhez 4:6-7), valamint az alacsony önértékelés mind megnyomoríthatja a lelkünket. Amikor a lelkünk sebes, nem tudunk tisztán gondolkodni – minden életeseményt egy torz szűrőn keresztül látunk. Ekkor egy szép, napsütéses nap adott esetben csupán azon – szintén napsütéses – nap emlékeit idézi fel bennünk, amelyen durván megbántottak minket. Az utcán sétáló boldog pár látványa a be nem gyógyult (kapcsolati) sebünk miatt akár kisebb dührohamot is kiválthat belőlünk. Egy-egy megjegyzés, az élettel járó hétköznapi stresszhelyzetek, vagy a mások irányából megnyilvánuló tapintatlan bánásmód mind arra késztetheti a be nem gyógyult lelkű embert, hogy egy mentális betegségben szenvedő személyhez hasonlóan reagáljon. Ha újra és újra teret engedünk ezeknek a kelletlen gondolatoknak és emlékeknek (sőt, áldozati szerepünkben mártózva épp mi hozzuk azokat mindig fel – a fordító megjegyzése), azzal csupán saját kínlódásunk állandósítjuk.
Míg Jézus azonnali gyógyulást adott olyan embereknek, akiket mentális betegnek tartottak, addig másokban épp a démoni leuraltságot azonosította be, csak hogy aztán menten ki is űzze belőlük ezeket az ártó angyali lényeket (pl. Márk 1:34; Lukács 11:14). A gadarai megszállott egy olyan ember volt, akit a pszichiáterek ma minden bizonnyal elmebetegnek neveznének (lásd Márk 5:1-20). Teljesen kezelhetetlen és vállalhatatlan módon viselkedett, így ma ezt az embert jó eséllyel elmegyógyintézetbe zárnák. Jézus azonban a probléma gyökerét ragadta meg. Megparancsolta a démonok légiójának (vagyis a démonok egész seregének), hogy hagyják el ezt a hányattatott embert. Miután azok kimentek belőle, a tanítványok rögtön azt látták, hogy az ember “eszénél van” (15. igevers). Bár az elmebetegség nem minden típusa vezethető vissza démoni beavatkozásra, könnyen létezhetnek olyan emberek, akiket ma elmebetegséggel diagnosztizálnak, holott valójában valamilyen démoni befolyás alatt állnak. Az ilyen embereknek mindenekelőtt arra a szellemi szabadulásra van szükségük, amire a Jézusnak való önátadás által lehet csak szert tenni.
Épp úgy, mint ahogy a fizikai betegségekben szenvedőkkel is együttérzünk, úgy a lelki betegekkel is együtt kell érezzünk (Máté 14:14). Épp úgy, ahogy egy testi megbetegedés esetén is segítséget kérünk, úgy a saját gondolatainkkal, érzelmeinkkel vagy viselkedésünkkel való küzdelmeinkben is segítségért kell folyamodjunk. Embertársaink mentális betegségének konkrét kiváltóokát szükségtelen firtatgatni, ítélgetni; inkább imádkoznunk kell értük és támogatást kell nyújtanunk nekik (Jakab 5:14). Nem célravezető abból kiindulni, hogy minden mentális betegség bűn vagy démoni befolyás következménye, ám ennek a lehetőségét sem szabad figyelmen kívül hagyni, amikor segíteni próbálunk valakinek, vagy mikor mi magunk keresünk segítséget. A mentális betegségek kezelésére számos eszköz áll rendelkezésünkre, beleértve az orvostudományt, a pszichiátriát, a közösségi támogatást és az általános ismeretterjesztést is. Ügyelnünk kell arra, hogy a mentális betegségek szellemi aspektusát se hanyagoljuk el. A mentális betegséggel küzdő embertársainkkal (is) érdemes megosztanunk Isten igazságát, szükséges legjobb tudásunk szerint bátorítani, és imádságban hordozni őket. Ha mentális betegséggel küzdünk, nem szabad felhagynunk azzal, hogy továbbra is keressük Isten igazságát, hogy imádságban forduljunk Hozzá, de azt is engednünk kell, hogy hívő testvéreink támogathassanak minket a szükség idején (2.Korinthusbeliekhez 1:3-5; Rómabeliekhez 12:9-21; Galátziabeliekhez 6:2-10; János 13:34-35).
English
A Biblia mit mond a mentális betegségek kezeléséről?
