Kérdés
Mi a bűn?
Válasz
A Biblia eredeti nyelveken íródott változata több különböző héber és görög szó mentén határozza meg a bűn összetett fogalmát, több különböző nézőpontból világítva meg azt. Jelen cikkünk néhány ilyen szót vizsgál meg, hogy általuk jobban megérthessük a bűn természetét, valamint Isten jelleméhez való viszonyát. Mindazonáltal a Szentírás központi gondolata az, hogy a bűn nem más, mint az Istentől való elszakadás vagy elidegenedés emberi állapota, amely az Isten elleni lázadás belső, szívbéli tartásából ered (Márk 7:20-23; Lukács 13:34).
A bűn eredete arra vezethető vissza, hogy Ádám és Éva nem engedelmeskedett Isten konkrét parancsának (1Mózes 3. fejezet). A bűn gyökere magában a lázadásban keresendő, a lázadó, bűnös természet pedig az egész emberiséget át- és átfertőzte a bűnbeesés óta (lásd 5Mózes 9:7; Ézsaiás 30:9; Zsoltárok 51:5; Efézus 2:3). A bűn nem játékszer. Ahogy Charles H. Spurgeon prédikátor mondta: "Egy apró kis tövis sok szenvedést okozhat. Egy kis felhőcske eltakarhatja a napot. A kis rókák megrontják a szőlőtőkét; a kis bűnök pedig ártanak az éretlen, gyenge szívnek" (Reggel és este. Napi áhitatok. Május 30 - reggel.).
A bűn egyik bibliai megközelítése szerint a bűn a Teremtő isteni törvényének megszegése vagy megsértése (1János 3:4; Jakab 2:8-11). Isten a törvényt az emberi viselkedés ideáljának, az igazságosság változhatatlan mércéjének alkotta meg (5Mózes 6:24-25). Bármilyen "törvényszegés" (héberül ‛ābar; görögül - magyar fonetika szerint - parabaszisz), vagyis "az emberi szabadság Isten által adott megtartó kereteinek, előre meghúzott határainak túllépése" bűn (Jakab 2:8-11). A Biblia más-más görög és héber kifejezései a bűnt törvényszegésként, törvénytelenségként, vétekként, valamint a parancsolat áthágásaként írják le (lásd 1János 3:4; Róma 4:15; 7:10-25). Az ATS Biblia Szótár szerint a bűn "minden olyan gondolat, szó, vágy, cselekedet vagy mulasztás, amely ellentétes Isten törvényével, vagy ahhoz mérve hibás".
A "bűn"-re leggyakrabban használt a héber szó az Ószövetségben a ḥāṭā', a leggyakrabban használt görög kifejezés az Újszövetségben pedig a hamartanō, amelyek eredetileg a következő jelentéssel bírtak: "célt téveszteni", "elmulasztani a kötelességét" (lásd Róma 3:23). Az előbbi görög szóból származik a hamartiológia teológiai kifejezése, ami a bűn bibliai koncepciójának beható tanulmányozását jelenti. A bűnös (teremtmény) fellázad Isten ellen, és megsérti az igazságos viselkedés Isten által meghatározott normáját. Átlépi a határokat, elvéti a célt, és nem tudja beteljesíteni Isten életére néző jóságos szándékát.
A bűn további bibliai aspektusai a következők: az Istenbe vetett hit hiánya (Róma 14:23), a gonoszság (5Mózes 32:5; Róma 7:21-24),az istentelenség (Júdás 1:14-15), az igazság elhallgatása, vagy az Istenről való megtévesztő, hamis beszéd (Hóseás 7:13; Róma 1:18), az engedetlenség (Efézus 5:5-6), valamint az Isten útjáról való letérés, hogy a saját utunkat járjuk (lásd Ézsaiás 53:6).
Az eredeti változatban szereplő "bűn" szavak az egyes magyar fordítások, valamint az adott szövegkörnyezet szerint ekképp variálhatnak: istentelenség, vétek, törvényszegés, gonoszság, igazságtalanság, törvénytiprás stb. A Biblia a "test"-et minden bűn gonosz gyökereként említi, a romlottság azon összességeként, amit Ádám minden egyes leszármazottjára átörökített.
Isten tökéletesen igaz, szent, és bűntelen (Habakuk 1:13; 5Mózes 32:4; Józsué 24:19; Ézsaiás 6:3; 1Péter 2:22). Gyűlöli a bűnt, és annak az emberekre gyakorolt romboló hatását (Zsoltárok 11:5; 2Sámuel 11:27; Példabeszédek 6:16-19; Zakariás 8:17). A bűn halálra ítéli az embereket: "Ugyanis a halál fegyvere a bűn..." (1Korintus 15:56, EFO; lásd még 1Mózes 2:17; Róma 5:12-14; Efézus 2:1).
Fontos, hogy azt tekintsük mérvadónak, hogy a Biblia mit tart bűnnek, nem pedig azt, amit mi, emberek tartunk annak. Emberi hajlam, hogy egy adott dolgot/jelenséget az alapján nevezzünk "bűnösnek", hogy az személyesen nekünk mennyire ellenszenves, vagy hogy mi mennyire tartjuk ízléstelennek. Az objektív mércét azonban egyedül a Biblia biztosítja számunkra. Azon esetekben, mikor a Biblia valamit bűnnek nyilvánít, akkor az Ige értékítéletével kell egyetértenünk. Abban az esetben, mikor a Biblia nem mondja konkrétan, hogy valami bűn, és az adott dolog/tett nem sért semmilyen bibliai elvet, akkor arról szabadon kialakíthatjuk a saját meggyőződésünket.
Isten az Ő szerető jóságában, irgalmasságában, és kegyelmében egyszülött Fia, Jézus Krisztus áldozata által kínált és kínál ma is megoldást a bűnre (Máté 26:27-28; Róma 5:6-9; 6:21-23; 8:1-4; Efézus 1:7). Jézus azért jött e világra, hogy megszabadítson minket a bűn és a halál átkától (1János 1:7; 3:3-10; Róma 6:18). Amikor keresztényként viszont mégis elvétjük a célt (azaz bűnt követünk el), akkor nyugodtak maradhatunk annak biztos tudatában, hogy az Ő személyében van egy hűséges szószólónk az Atya előtt, Akinek minden bűnünket megvallhatjuk, és így elnyerhetjük az Ő szerető bocsánatát (1János 1:8-2:2).
Azért dicsőítjük Istent az Ő abszolút bűntelen tökéletességében, mert Ő szeret minket (János 3:16; 1 János 4:7-8, 10-11). Az irántunk való szeretetének nagyságát azzal mutatta meg, hogy "... Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor mi még bűneinkben éltünk" (Róma 5:8, EFO). "Krisztus sohasem vétkezett, de Isten őt bűnért való áldozattá tette. Azért történt ez, hogy mi pedig Krisztus áldozata által elfogadhatóvá váljunk Isten számára" (2Korinthus 5:21, EFO). Krisztusban megmosattunk, megszenteltettünk, és megigazíttattunk (lásd 1Korinthus 6:11). Isten megbocsátott nekünk, egykori lázadóknak, és megbékéltetett magával minket, akik test szerint ellenségei voltunk. "...Gazdagon árasztatta ránk " kegyelmének nagyságát (Efézus 1:8, SZIT), és irgalmat irgalomra, jóságot jóságra halmoz ránk. Hogyan is ne zengnénk szívből, hogy "az Istennek . . . . legyen hála az ő kimondhatatlan ajándékáért"! (2Korinthus 9:15, EFO)?
Miközben mi teljes lázadásban menekültünk Tőle, Ő "a sötétségből a világosság csodálatos birodalmába" hívott el minket, hogy így örökre "Isten tulajdona" legyünk, és mindenkinek hirdessük "Isten nagy tetteit" (1Péter 2:9, EFO). Dicsérjük Istent, mert Ő minden gyengeségünk és bukásra való hajlamunk ellenére is szeret minket. A Bárány vére által megváltott bűnösökként "...bátran és bizalommal lépjünk oda az Atya-Isten kegyelmének Trónjához! Nála bőségesen megtaláljuk mindazt a megbocsátást, segítséget és kedvességet, amire éppen szükségünk van — s mindezt a legalkalmasabb időben" (Zsidók 4:16 EFO).
English
Mi a bűn?
