Kérdés
Mi a bűnös szó jelentése?
Válasz
A legáltalánosabb és legátfogóbb értelemben azt az embert nevezzük bűnösnek, aki bűnt követ el (Lukács 18:13). A Biblia hasábjain “bűnös”-nek fordított görög kifejezés egy olyan személyt jelöl, aki a célját elvétő íjászhoz hasonlóan maga is “célt téveszt”. A bűnös ember az Isten által kijelölt célt, és ezzel voltaképp egész élete célját véti el (lásd a magyar vétek szó eredetét – a fordító megjegyzése).
A bűnös szó hallatán rendszerint egy súlyosan erkölcstelen, gonosz vagy elvetemült emberre gondolunk. A Biblia viszont világosan állítja, hogy minden egyes ember bűnös: “... mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül” (Rómabeliekhez 3:23). Ádám kezdeti engedetlensége révén minden emberi lény bűnös természetet örökölt (Rómabeliekhez 5:12-14), vagyis Ádám bűnének tartozása a mi szellemi számlánkra is át lett írva (Rómabeliekhez 5:18). Egyedül Jézus Krisztus volt bűntelen: “A ki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott” (1.Péter 2:22).
Teológiai megközelítésből az a helytálló, ha a bűnös szót nem erkölcsi kategóriaként vagy értékítéletként, hanem inkább viszonyítási alapként értelmezzük. Ennek értelmében mindenki, aki a bűn miatt elszakadt Istentől, bűnös. A bűnös fogalma tehát az Istennel való kapcsolat megtört állapotát fejezi ki. Bűnösök mindazok, akik megszegték Isten törvényét (1.János 3:4). A bűnösök rabszolgái a bűnnek (János 8:34). A bűnös ember Isten ítéletével kell szembenézzen (Júdás 1:14-15). A bűnösök a halálba és a pusztulásba vezető úton járnak (Ezékiel 18:20; Jakab 1:5).
A bűnösök és Isten között feltárult szakadékot kizárólag az Úr megváltó műve által lehetett áthidalni – csak úgy, hogy Jézus Krisztus (aki “Isten velünk”) és a Szent Lélek által, akit Jézus küldött el maga helyett, személyesen Isten jött át a szakadék emberi oldalára. Tessék vagy sem, e nagy közbevetés emberi oldalán a legkedvesebbek és legerényesebbek éppúgy bűnösnek számítanak, mint a legaljasabb, leggonoszabb emberek. Kivétel nélkül mindenki bűnös. Isten azonban olyan szeretettel viseltetik a bűnösök iránt, hogy a számára legértékesebbet, egyszülött Fiát küldte, hogy meghaljon értünk (Rómabeliekhez 5:8).
Mindazok, akik Jézus Krisztusba vetik hitük, elnyerik bűneik bocsánatát, és örök életet kapnak: “Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.” (János 3:16-17).
A Biblia a bűnösöket különböző létállapotokban és más-más életmódok árnyékában ábrázolja. Isten Igéje bűnösnek tekinti azokat az embereket, akik nem Isten törvényei szerint élnek (Zsoltárok 1. fejezete), az Isten Lelke által ihletett próféták pedig bűnösnek írják le azokat, akik hűtlenek voltak Isten Izráellel kötött szövetségéhez, azaz más isteneket követtek (Hóseás 1-3. fejezet).
A vallásos zsidó emberek a pogányokat is bűnösnek tekintették (Galátziabeliekhez 2:15), mint ahogy mindenkit, aki nem igazodott a farizeusok hagyományaihoz, és nem tartotta be szertartási előírásaikat. A törvényszegőket, akik áthágják a törvényt, viszont már a Biblia nevezi bűnösöknek, nem holmi gyarló emberek (1.Timótheushoz 1:9). Ezen felül bizonyos bűnökkel vagy vétkekkel beszennyezett embereket éppígy bűnösnek tekintettek (Lukács 15:2; 18:13; 19:7). A pogány embereket azonban általánosságban is a bűnös szóval illették (Máté 26:45), éppúgy, mint a “nagy” bűnöket (sűrűn) elkövetőket (Galátziabeliekhez 2:17), és a rossz hírű nőket (Lukács 7:37).
Amikor Jézus emberré lett és ezzel részt vállalt az emberi létben, megkérdőjelezte kora bűnösökről kialakított uralkodó nézeteit, különösen a vallási elitét. Jézus azzal rázta fel a status quot, vagyis a fennálló rendet, hogy szoros közösséget vállalt a bűnösökkel: “Közelgetnek vala pedig ő hozzá a vámszedők és a bűnösök mind, hogy hallgassák őt. És zúgolódának a farizeusok és az írástudók, mondván: Ez bűnösöket fogad magához, és velök együtt eszik” (Lukács 15:1-2). A farizeusok cserébe azzal vádolták Jézust, hogy bűnös (János 9:24).
Krisztus földi küldetése Isten örökkévaló céljának beteljesítése-, vagyis a bűnösök megigazítása és megváltása volt. Jézus ezt mondta: “... Nem az egészségeseknek van szükségök orvosra, hanem a betegeknek, nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bűnösöket hívjak megtérésre” (Márk 2:17; lásd még 1.Timótheushoz 1:15). Semmi sem szerez nagyobb örömet az Úr szívének, és semmi sem örvendezteti meg jobban a mennyet, mint amikor egy bűnös ember Istennel való kapcsolata helyreáll (Lukács 15:7, 10).
Bűnös emberként mindnyájan elvétjük a célt. Az ellenünk felhozott vádak megállnak – mindannyian bűnösök vagyunk: “Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk” (1.János 1:8). A bűn – az Isten elleni lázadás, az engedetlenség, Isten törvényének áthágása – nem maradhat büntetés nélkül. A bűnösök viszont képtelenek megfizetni a bűn büntetését anélkül, hogy el ne vesznének menthetetlenül, a jogosan járó büntetés ugyanis maga az örök szellemi halál (Rómabeliekhez 6:23). Egyedül Jézus Krisztus bűntelen és szeplőtelen tökéletessége éri el az isteni célt, üti meg Isten mércéjét. Krisztus teljes mértékben megfizetett a bűnért. Kereszthalálával betöltötte Isten igazságosság iránti igényét, tökéletesen megtartott és megszabadított a kárhozattól minden olyan bűnöst, aki hit által befogadja Őt (Rómabeliekhez 3:25).
English
Mi a bűnös szó jelentése?
