Kérdés
Mi az a példázat?
Válasz
A példázat, vagy példabeszéd azt jelenti, hogy egy ismert dolog vagy jelenség példáján keresztül egy ismeretlen dolog természetére világítunk rá. (A kifejezés görög eredetijének jelentése: “mellé vetni”, “mellé tenni”, tehát egy valamit egy másik valami mellé állítani). Jézus Krisztus példázatai olyan tanító történetek, melyek egy magasabb igazságot öntenek olyan formába, amit már a földi hallgatóság is képes megérteni. Az Úr példabeszédei tehát a szellemi növekedést segítő szemléltőeszközök, melyek akár kiterjesztett hasonlatként, vagy Istentől ihletett analógiaként is jól értelmezhetőek. Egyszerűbben kifejezve azt is mondhatnánk, hogy a példázat egy evilági történet, mely mennyei jelentést hordoz.
Jézus Krisztus földi szolgálatának idejében sokszor tanított példázatokban, vagy pontosabban - mint ahogyan arról Márk evangéliumának 4:34 igehelye tudósít: “Példázat nélkül pedig nem szól vala nékik...” A szinoptikus evangéliumok (a számítás módjától függően) Jézus 35 példázatát örökítették meg.
Azonban ez nem volt a kezdetektől így, ugyanis szolgálata bevezető szakaszában Jézus nem használt példabeszédeket. Egyszer csak azonban, közvetlen követői nem kis meglepetésére, kizárólag csak példázatokban kezdett tanítani. Az apostolok nem is állhatták meg, hogy meg ne kérdezzék Tőle: “Miért szólasz nékik példázatokban?” (Máté 13:10).
Erre Jézus elmagyarázta nekik, hogy a példázatok foganatosításának kettős oka kétrétű: egyfelől felfedni az igazságot mindazok előtt, akik szívből akarták azt érteni, másfelől pedig elfedni azok elől, akik közömbösek voltak az igazság iránt. Az ezt megelőző fejezetben (Máté 12.) annak lehettünk tanúi, amint a farizeusok nyilvánosan elutasították a Messiást, Isten Szent Lelkét pedig káromolták (Máté 12:22-32). Ezzel Ézsaiás próféta Istentől kapott jövendölését váltották valóra, ő ugyanis a kemény szívű, szellemileg vak emberekről szólt (Ézsaiás 6:9-10). Minderre Jézus pedig úgy reagált, hogy példázatokban kezdett tanítani. Azok, kik a farizeusokhoz hasonlóan előítéltek által homályosra csiszolt emberi torzítólencséjükön keresztül szemlélik Isten tanítását, badarságként vetik majd a földre, és tapossák meg a példabeszédeket. Mindazok azonban, akik teljes szívől keresik az igazságot, általuk megtalálják azt.
Jézus persze gondoskodott arról, hogy mindenkori tanítványai helyesen értsék példázatai jelentését: “...maguk közt azonban a tanítványoknak mindent megmagyaráz vala” (Márk 4:34).
Azonban legyünk őszinték testvérek, vannak olyan példázatok, melyek még a Biblia legelkötelezettebb tanulóit is kihívás elé állítják. Máskor egyszerűbb a helyzet, hiszen maga az Úr Jézus fejti ki nekünk részletesen példabeszéde értelmét—a magvető példázatát, valamint a búza és a konkoly példázatát a Máté evangéliumának 13. fejezetében magyarázza el nekünk. A következőkben olyan vezérelveket vettünk sorra, melyek más példázatok helyes értelmezésében is segítenek majd minket:
1) Határozzuk meg az elénk tárt szellemi igazság tartalmi kiterjedését. Hogyan értjük ezt? Előfordul, hogy egy példázatot megelőz egy pár bevezető szó, ami már nagyban leszűkíti a példabeszéd kontextusát. Jézus például többször kezdte példázatait ezekkel a szavakkal: “hasonlatos a mennyeknek országa...” A farizeus és a vámszedő példázata előtt pedig ezt olvassuk: “Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá” (Lukács 18:9). Az effajta bevezetés már jól körvonalazza a bemutatásra kerülő témát (jelen esetben az önigazultságot és a szellemi felfuvalkodottságot).
2) Különítsük el a történet fő mondanivalóját azon elemektől, melyek inkább csak a történet kibontását mozdítják előre. Egyszerűbben kifejezve tehát, a példázat nem minden egyes szavának kell mélyebb szellemi jelentést tulajdonítanunk. Egyes részletek ugyanis első sorban azért vannak benne, hogy életközelebbivé tegyék a tanítást. Szembeötlő, hogy mikor Jézus maga fejti ki a magvető példázatának értelmét, akkor nem kommentálja azt, hogy négy különböző “talajtípus” van. Ennek fényében még akár arra a következtetésre is juthatnánk, hogy ez a részlet a fő mondandó átadásának szempontjából nem hordoz többletjelentést.
3) A Szentírást a Szentírással vesd össze, hiszen az Ige mindig kifejti ömagát! A bibliai értelmezéstan ezen alapvető elve felbecsülhetetlen értékkel bír, különösen ha a példabeszédekről van szó. Jézus példázatai sosem fognak ellentmondani a Isten Igéje egyetlen - még olyan kicsinek tűnő - részletének sem. Nem is csoda, hiszen az Úr Jézus Krisztus maga Isten Igéje, Ő pedig nem ember, hogy ellentmondásba kerüljön önmagával. Ő Isten Igéjét, azaz Önmagát jött nekünk átadni (János 12:49). A példázatok hivatása az, hogy jól kiábrázolják a teljes Biblia tanításait, a Világ Világossága által reflektorfénybe állított tanítások ennélfogva a Biblia más passzusaiban is megtalálhatóak.
A Szentírás hasábjain persze nem csak az evangéliumokban fedezhetünk fel példázatokat. A Példabeszédek igen fényes könyve telis-tele van hasonlatokkal, analógiákkal. Isten Szent Lelke, Salamon királyon keresztül, hasonlatok segítségével tanít minket az igazságra. Jelképes párhuzamokat alkalmazva pedig egyenes út vezet a példázatok “műfajáig”. A Példabeszédek 20:2 igerészt így olvassuk: “Mint a fiatal oroszlán ordítása, olyan a királynak rettentése...” Az oroszlán ordítását tehát “párhuzamba állítja” a király rettentésével, hogy azokat össze tudja vetni. Ez maga a parabolikus nyelvezet (a görög “parabola” szó alapján, mely példázatot jelent) lényegi kivonata.
Jézus több példázata elhangzása után még ezt is mondta: “...A kinek van füle a hallásra, hallja” (Márk 4:9; 23). Ez valójában arra való felszólítás volt, hogy figyelmesen hallgassuk a példázatokat. Nem úgy, mint valami szokványos tanmesét szoktak, hanem mint azt az Isten igazságát szívből kereső ember teszi. Adja meg Isten mindannyiunknak, hogy az Ő Szavát valóban “meghalljuk”, hogy soha meg ne elégeljük az Igazság hallását, és nehogy viszkető füleink tekervényes utaira tévedjünk.
English
Mi az a példázat?
