Kérdés
Van a tragédiák bekövetkeztének bármi értelme?
Válasz
Amikor tragédia történik, az emberek gyakran azon tűnődnek, hogy annak vajon “Miért kellett megtörténnie?”. Amikor valamilyen katasztrófának vagy egy végzetes kimenetelű erőszakos tettnek leszünk tanúi, az a természetes érzés kerít minket hatalmába, hogy ennek nem kellett volna így történnie, hogy ennek tulajdonképpen nem lett volna szabad megtörténnie. Ez a veleszületett (rosszalló) érzés ugyanakkor az ilyen események (rendeltetésének) megértéséhez való utat is szegélyezi. Amikor egy tragédia értelmét keressük, akkor először is helyes szemszögből kell azt szemléljük. Úgy kell megközelítsük a kérdést, hogy koherens választ kapjunk – előrevetítjük, hogy ez csak a keresztény világnézeten keresztül lehetséges. Mivel Isten az, Aki a történelem minden pillanatának és eseményének értelmet ad, csak Általa kezdhetjük el megtalálni a szenvedés értelmét. E világban – már csupán annak (bukott) természeténél fogva is – történnek tragikus események. Istennek hála, hogy Ő ezeken keresztül is szól hozzánk, hogy ne csak azok értelmét ismerhessük föl, hanem az Ő vigasztalása által feloldozást is nyerjünk a világ szenvedéseitől.
De vezessük be egy picit messzebről: a testek hely/helyzetváltoztató mozgásának tanulmányozásakor alapvető fontosságú a perspektíva fogalmának megértése. A sebesség és a gyorsulás fogalmai csak egy másik tárgy helyzetéhez képest nyernek értelmet; ez a tárgy a referenciapont, ami a vonatkoztatási/viszonyítási alapunkként szolgál. A referenciapont mozgása ennélfogva alapvetően kihat az érzékelésünkre. Ugyanez igaz annak a megítélésére is, hogy mit tekintünk jónak, és mit tekintünk rossznak. Ahhoz, hogy a jó, a rossz, a helyes, a helytelen vagy a tragikus szavak bármi jelentést is nyerjenek, egy olyan referenciaponthoz kell őket rögzíteni, ami nem mozog, és ezáltal nem is változik, hanem mindig állandó. Az ilyen jellegű kérdésekben az egyetlen érvényes viszonyítási alapunk maga Isten. Annak ténye, hogy egy fatális kimenetelű erőszakos tettet kultúrától, neveltetéstől, személyes világnézetünktől függetlenül rossznak ítélünk meg, határozottan azt az elképzelést látszik alátámasztani, hogy a jó és rossz fogalmainak referenciapontja maga Isten személye. Isten létezésének képzete nélkül még az általunk legtragikusabbnak tartott események sem jobbak vagy rosszabbak, helyesebbek vagy helytelenebbek, mint életünk legtriviálisabb dolgai/eseményei (hiszen egy biztos vonatkoztatási alap nélkül képtelenség a jó és rossz fogalmait meghatározni – a fordító megjegyzése). Ahhoz, hogy bizonyos végbement eseményekben bármi értelmet is láthassunk, előbb meg kell értenünk világunk valós természetét és az Istenhez való viszonyunk mibenlétét.
Isten minden pillanatot és minden eseményt értelemmel tölt meg, de afelől is biztosít bennünket, hogy Ő pontosan érti és érzi, hogy az adott helyzetben min megyünk keresztül. Amikor Jézus megalapozta az úrvacsora intézményét, általa a múltat, a jelent és a jövőt kapcsolta egybe. A Korinthusbeliekhez írt első levél 11:26 igeverse ma is így tesz erről bizonyságot: “Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend.” Mivel Isten minden bekövetkező eseményt ismer, semmi sem jelentéktelen számára. Ha Isten tudja azt, hogy egy kis veréb mikor vesz utoljára levegőt, akkor bizonyára azt is tudja, hogy mikor ér minket tragédia (Máté 10:29-31). Ő viszont annak tényét sem hallgatta el előlünk, hogy ezen a világon sokféle nyomorúsággal kell majd szembenéznünk (János 16:33), de afelől is biztosított minket, hogy Ő személyesen átélte a küzdelmeinket, vagyis azok kicsit sem hagyják hidegen Őt (Zsidókhoz 2:14-18; Zsidókhoz 4:15).
Miközben tudomásunk van arról, hogy Isten szuverén módon irányít mindent, azt is fontos szem előtt tartanunk, hogy nem Isten emberi tragédiáink forrása. Az emberi szenvedés tetemes részét a bűn okozza, nem ritkán más emberek (adott esetben teremtmények) bűne. Egy tömeggyilkosság például annak a gyilkosnak a számlájára írható, aki nem engedelmeskedik Isten erkölcsi törvényének (esetleg állapota miatt képtelen arra – a fordító megjegyzése) (2.Mózes 20:13; Rómabeliekhez 1:18-21). Amikor egy ilyen szörnyű esemény értelmét keressük, akkor előbb azt kell megvizsgáljuk, hogy miért olyan a világ, amilyen. E világ minden baját az emberiség eredendő bűne okozta (Rómabeliekhez 5:12). Erkölcsi döntésekre képes teremtményekként a bűn elkövetése mindig szabad akaraton alapuló választás függvénye (1.Korinthusbeliekhez 10:13). Bár Isten minden további nélkül képes arra, hogy elejét vegye az ilyen tragédiáknak még mielőtt azok megtörténnének, “időnként” úgy dönt, hogy nem teszi (az “időnként” kifejezés találóbb, mint gondolnánk, ugyanis fogalmunk sem lehet arról, hogy Isten hány és hány tragédiát hárít el minden egyes nap – a fordító megjegyzése). Bár azt nem tudjuk, hogy miért enged néha ilyen dolgokat megtörténni, azt mégis biztosra vehetjük, hogy Ő tökéletes, igazságos és szent, és ezzel az Ő akarata is az. Az azonban még a felületes szemlélőnek is feltűnik, hogy a világunkban tapasztalt szenvedés nem öncélú, a szenvedés ugyanis legalább három dolgot indít meg életünkben: a szenvedés arra késztet minket, hogy keressük Istent, fejleszti lelki erőnk és erőnlétünk, és – nem utolsó sorban – növeli a menny utáni vágyódásunk (Rómabeliekhez 8:18-25; Jakab 1:2-3; Tituszhoz 2:13; 1.Péter 1:7).
Az Édenkertben Isten személyesen beszélt Ádámmal. Világos és közvetlen módon kommunikált vele, nem pedig elvont fogalmak és absztrakt koncepciók mentén. Isten ma is ugyanígy beszél hozzánk. Bizonyos értelemben ez a tragédiák bekövetkeztének legfőbb értelme, rendeltetése. A tragikus események értelme abból is kisejlik, ahogyan reagálunk rájuk. C. S. Lewis így ír: “Örömeinkben Isten lágy hangon suttog, lelkiismeretünk hangján határozottan beszél, szenvedéseinkben viszont kiált. Ez az Ő megafonja, amivel felrázza a süket világot”. Ez továbbra sem azt jelenti, hogy Isten okozza a tragédiát, azt viszont igen, hogy a tragédiára adott reakcióinkat (elcsendesedés, válaszkeresés, összetörtségünk/kiszolgáltatottságunk megélése) felhasználja arra, hogy szólhasson, és mi végre oda is figyeljünk. A tragikus események bekövetkezte nem csupán arra emlékeztet minket, hogy tökéletlen és bukott világban élünk, hanem arra is, hogy van egy Isten, Aki szeret minket, Aki messze jobbat akar nekünk, mint amit a világ valaha is nyújtani tudna.
English
Van a tragédiák bekövetkeztének bármi értelme?
