Kérdés
Miért kellett Jézus Krisztusnak meghalnia?
Válasz
Mikor ezt a kérdést tesszük fel, akkor vigyáznunk kell, hogy nehogy akaratlanul is kétségbe vonjuk az Isten által kijelölt út helyességét. Hogyha azon tűnődünk, hogy Isten vajon hogyan nem talált egy másik módot megváltásunkra, akkor tudattalanul is azt sugalljuk, hogy Ő nem legjobb utat választotta, és hogy egy másik – általunk javasolt – eljárás minden bizonnyal jobb lett volna. Amit mi azonban “jobb”, vagy “más” útnak tekintünk, csupán korlátolt emberi elménk terméke. Mielőtt tehát elkezdjük észbe venni Isten magasságos dolgait, el kell fogadjuk, hogy az Ő utai, nem a mi utaink, hogy az Ő gondolatai, nem a mi gondolataink, hanem hogy azok mérhetetlenül magasabbak, mint amit emberi elme valaha is kiötölhetne (Ézsaiás 55:8). Isten Igéje az 5.Mózes 32:4 igehelyen is aláhúzza, hogy Isten tettei tökéletesek, vagyis azoknak nincs “jobb alternatívájuk”: “Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság!...” A megváltás Isten által létrehozott terve és kivitelezése tökéletes, igazságos és egyenes. Senki sem rukkolhatott volna elő egy jobb és teljesebb elképzeléssel.
Az élő Ige ma is így tanít minket: “Mert azt adtam előtökbe főképpen, amit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint; És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint” (1.Korinthusbeliekhez 15:3-4). A Biblia igaz tanúsága szerint tehát a bűntelen Jézus Krisztus értünk ontotta ki vérét a kereszten. Az Istentől ihletett Írás arról is részletesen beszámol, hogy miért Jézus Krisztus halála és feltámadása (volt) az egyetlen út a mennybe.
A bűn végső büntetése a halál.
Isten mind a földet-, mind pedig az embert tökéletesnek teremtette. Mikor azonban Éva és Ádám saját maguk akarták meghatározni, hogy mi a jó és a rossz, akkor ezzel fellázadtak Isten parancsolata ellen, így a bűnük következménye egy napon utol is érte őket: bár halhatatlannak lettek teremtve, mégis meghaltak. Azt könnyű belátni, hogy az a bíró, aki egyszerűen eltekint egy durva kihágás felett (ez esetben az egész teremtés bűnre hányása), nem éppen nevezhető igazságos bírának. Az Élet ellen való lázadás, azaz az Élet megtagadása, egyenlő a halál igenlésével. Istenen kívül nincsen élet, sőt, Ő maga az Élet. Az élet elvetésének logikus következménye tehát az élet hiánya, azaz a halál (János 1:4 vö. János 8:12; lásd Példabeszédek 8:36), “mert a bűn zsoldja halál” (Rómabeliekhez 6:23). A jó tetteink, legyenek azok még olyan számosak is, teljesen elégtelenek a Szent Isten kiengesztelésére. Az Ő jóságához mérten ugyanis minden vélt jó tettünk, és minden emberi igazságunk csupán olyan mint “a tisztátalan, és mint a megfertéztetett ruha” (Ézsaiás 64:6), amivel szellemi meztelenségünk rútságát takargatjuk. Ádám bűnét örökölve, minden valaha született ember bűnös Isten igazságos rendeleteinek áthágásában. “Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül” (Rómabeliekhez 3:23). A bűn azonban nem csupán olyan szörnyű tetteket foglal magába, mint a gyilkosság, vagy a Szent Lélek káromlása, de a pénz szeretetét, a büszkeséget, a hazug beszédet, embertársaink gyűlöletét is, vagy hogy “csupán” szeretetlenül gondolkodunk másokról (lásd Zakariás 7:10). Mivel Isten igazságosságának mércéjét egyikünk sem töltheti be saját erejéből, hiszen mindnyájan sokszor és sokféleképpen vétkezünk földi pályafutásunk során, és mondunk ezzel minden nap nemet az Életre, így mindannyian halált érdemlünk, vagyis az Élet fejedelmétől való örök elválasztást.
Isten ígérete egy bűntelen halálát kívánta.
Bár Isten valóban kiűzte Ádámot és Évát az Éden kertjéből, a végső megbékélés reménye nélkül nem engedte el őket: már ekkor megígérte, hogy elküldi a Megváltót, aki asszonytól születik majd, és hogy Ő végleg összezúzza a kígyó fejét (1.Mózes 3:15). Addig a napig pedig Isten ártatlan állatok feláldozását kívánta meg az embertől, hogy ezáltal is szüntelen emlékeztesse őt arra, hogy az ő tökéletlenségeiért egy bűntelen lénynek kell szenvednie. Isten ezen elégtelen áldozatokkal árnyékként vetítette előre a történelem messze legfontosabb eseményét, vagyis azt, mikor Jézus egy napon az egész emberiségért önszántából teszi le életét. Hogy Isten maga gondoskodik majd a tökéletes áldozatról, arról Ábrahámon és Mózesen keresztül is megerősített minket. Pontosan abban rejlik Isten tökéletes tervének szépsége, hogy Ő maga volt az egyetlen áldozat, Aki képes volt valósággal eltörölni az emberiség bűneit. Isten tökéletes Fia, Jézus, volt az, Aki betöltötte a tökéletes Isten tökéletes törvényének teljesítésére vonatkozó tökéletes mércét. A terv egyszerűségében, minden kétség felett, nagyszerű, a kivitelezés azonban vért izzasztó nehézségű volt. “Mert azt, aki bűnt nem ismert (vagyis Jézus Krisztust), (Isten) bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne” (2.Korinthusbeliekhez 5:21 - betoldva).
A próféták jó előre jelentették Jézus Krisztus halálát.
A legelső prófétától (Isten Igéjének minden továbbadója, és nem feltétlenül jövőbeli események előrejelzője – lásd Jelenések 19:10b), Ádámtól, aki Évának adta tovább Isten parancsolatát, egészen minden próféták legnagyobbikáig, az Úr Jézus Krisztusig, Isten újra és újra figyelmezteti az emberiséget arra, hogy a bekövetkező ítélettől csak a Messiás képes megmenteni. Ézsaiás prófétán keresztül, akit okkal jegyeznek ötödik evangelistaként, ma is így tanít minket Isten Szent Lelke:
“Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg? Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos! Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint aki elől orcánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele. Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg. Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté. Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg! A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?! És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában. És az Úr akarta őt megrontani betegség által; hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés less. Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli. Azért részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és a bűnösök közé számláltatott; pedig ő sokak bűnét hordozá, és a bűnösökért imádkozott!” Már itt is megjelenik, hogy a mások bűneiért lemészárolt áldozat egy báránnyal hasonlatos.
Ézsaiás próféciája, jó pár száz évvel később, Isten tökéletes Fiában, Jézus Krisztusban öltött testet, amint földi anyától, a szűzen fogant Mária méhéből megszületve, eljött hozzánk. Mikor keresztelő János megpillantotta Őt, így kiáltott fel benne a Szent Lélek: “Ímé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!” (János 1:29). Az emberek fürtökben lógtak rajta, mikor tanította, gyógyította és táplálta őket, a vallásos vezetők vak szemei előtt azonban csak hamarosan bekövetkező munkanélküliségük, és hatalomvesztésük lebegett, így, a (ma is) könnyen befolyásolható tömegeket felbujtva, életére törtek, mit sem tudva, hogy ezzel pontosan Isten tervének megvalósulásához járulnak hozzá. A zsoldosok eztán kigúnyolták, megverték, majd keresztre feszítették Őt. Minden pontosan Ézsaiás jövendölése szerint ment végbe, mikor két gonosztevő között feszítették meg, majd egy gazdag ember sírjába temették testét. Jézus Krisztust viszont a sír és halál minden ereje sem volt képes megtartani, ugyanis Isten elfogadta a tökéletes bárány áldozatát, és - további jövendöléseket valóra váltva - elküldte Szent Lelkét Hozzá, Aki harmadnapra testben támasztotta fel Őt a halálból (Zsoltárok 16:10; Ézsaiás 26:19).
Miért kellett Jézus Krisztusnak meghalnia?
Idézzük újra emlékeinkbe, hogy a Szent Isten nem hagyhatja, hogy a bűn ne nyerje el méltó büntetését. Ha nekünk kellene elhordoznunk bűneink minden következményét, akkor nekünk kéne örök tömlöcbe menni, a tüzes tóban sínylődni. Magasztaljuk hát Isten Szent Nevét, hogy Ő állja a szavát, és így elküldte nekünk tökéletes bárányát, hogy az Ő halála által mindenkinek élete lehessen, aki csak hisz Őbenne. Az Úr Jézus Krisztusnak azért kellett meghalnia, mert Ő volt az egyetlen áldozat, Aki valóban képes elhordozni és eltörölni minden bűnünk büntetését.
English
Miért kellett Jézus Krisztusnak meghalnia?
