Kérdés
Miért házasodjak meg?
Válasz
Mai korunk számos kultúrája egyre jobban és jobban kezdi félreérteni, hogy mi a házasság eredeti rendeltetése. Olyan világban élünk, mely szüntelenül azt közvetíti felénk, hogy meg kell kapnunk mindent, ami ugye „jogosan" jár nekünk, legyen az ár sokszor még olyan magas is. A házasságra nem ritkán úgy tekintenek, mint egy kötelékre, amely csak gátol minket abban, hogy megkapjuk mindent amit akarunk bármikor, amikor csak akarjuk azt. A házasság szent intézményét manapság sokszor úgy gyalázzák, mint egy régen elavult koncepciót, mely minden súlyát elvesztette már.
Mi is a házasság tehát? Valóban csak valami avítt, meghaladott dolog volna? Az első fontos pont, amit érdemes megértenünk az, hogy a házasság nem egy ember alkotta eszme. Mikor Isten a saját képére megteremtette az első embert (1.Mózes 1:27; 2:7), akkor mindent meg is adott neki az elégedettséghez. Isten azonban mégis így szólt: „És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt" (1. Mózes 1:28). Isten Ádám oldalbordájából asszonyt teremtett, és a férfi elé vitte őt. A világtörténelem első házassága akkor köttetett, mikor Isten asszonyt teremtett a férfi méltó társaként, hogy kiegészítse, azaz egésszé tegye, a férfit minden elképzelhető vonatkozásban. Mikor frigyre léptek, egy testté váltak. Az egy testté válás koncepciója egy feltörhetetlen pecsétként értelmezendő, melyet csak a testi halál oldhat fel. Mikor Jézus Krisztust a házasságról kérdezték, így felelt: „És ezt mondá: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test. A mit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válaszsza" (Máté 19:5-6). Ismerjük fel, hogy Isten az, aki a férfit és a nőt összekapcsolja a házasság kötelékébe, nem pedig díszes ruhába öltözött anyakönyvvezetők vagy más szellemi emberek. Malakiás próféta könyvének 2:14 igerészében Isten arra emlékeztet minket, hogy Ő maga „tett bizonyságot közted és az ifjúságod felesége közt". Isten nagyon komolyan veszi a házasságot.
A házasság volt világunk legelső intézménye, melyet személyesen Isten hozott létre. Ez a frigy jóval megelőzte az egyházak és a különböző kormányok létrejöttét. A házasság egyben az első társadalmi intézmény is. Az emberi lények úgy vannak megtervezve, hogy akkor működnek a legjobban és akkor érzik magunkat jól, hogyha egészséges módon tudnak egymáshoz viszonyulni. Isten házasságra néző terve az, hogy erős családok jöjjenek létre, melyek nem csak társadalmaink alapkövei, hanem – hívő házasfelek esetében – a legkisebb gyülekezetek is egyben. A Szentírásban sok igaz útmutatást találunk azt illetően, hogy a család tagjai miként kezeljék egymást, hogy kölcsönös érzelmi igényeik beteljesüljenek (Efézusbeliekhez 5:21-33; 6:1-4; Kolossébeliekhez 3:18-21; 1. Korinthusbeliekhez 7:2-5, 10-16). Isten a házasságot egy férfi és egy nő közötti életre szóló kötelékként alkotta meg. Az Ő tökéletes tervétől és kivitelezésétől való minden eltérés szándékának eltorzítását jelenti (Máté 19:8; Rómabeliekhez 1:26-27).
A Korinthusbeliekhez írt első levél 7: 1-2 tárja elénk a bűn szempontjából a legjobb okot a házasságra: „A mik felől pedig írtatok nékem, jó a férfiúnak asszonyt nem illetni. De a paráznaság miatt minden férfiúnak tulajdon felesége legyen, és minden asszonynak tulajdon férje." Isten szándéka a szexuális együttlét megalkotásánál az volt, hogy az csak a házasság megtartó keretein belül legyen élvezeti forrás a házas felek számára. Ezeken a kereteken kívül a szexuális együttlét paráznaságnak minősül, ami bűn (Galátziabeliekhez 5:19; Kolossébeliekhez 3:5). Ha egy adott személynek nagyon erős szexuális késztetése van, akkor általában jó ötlet megházasodni, hogy ne süllyedjen el a bujaság, és az erkölcstelenség orrfacsaró fertőjében (Jakab 1:13-15). A házasságon kívüli szex nem pusztán szívfájdalomhoz vezet, hanem az egyetlen olyan bűn, mely a testen belül megy végbe, ezért szellemi szempontból vizsgálva különösen romboló hatású (Példabeszédek 6:26-29; 1. Korinthusbeliekhez 6:18).
A Szentírásban viszont sehol sem találunk arról szóló parancsolatot, hogy mindenkinek meg kell házasodnia. Pál apostol maga is előnyben részesítette a házasulatlan életet, ugyanis érvelése szerint így odaadóbban tudjuk Istent szolgálni (1. Korinthusbeliekhez 7:7-9, 32-35). Vannak egyesek, akik nem érzik úgy, hogy meg kéne házasodniuk. Önmagában véve ezzel semmi gond nincs. A házasulatlan embereknek nagyon is lehet teljes életük, ha a minden ember által igényelt érzelmi támaszt Istennél-, a más emberekkel való társas igényeiket pedig gyülekezeti testvéreiknél, barátaiknál, és családjuknál keresik. A társadalmunk azonban elkezdte az egyedüllétben élő embereket perverzként megbillogozni, ami még az állítás szintjén is egy ordas és aljas hazugság. Pál apostol Isten Szent Lelkének vezetése alatt azért érvel a házasulatlan lét mellett, hogy így minden időnket, erőnket és figyelmünket az „odafelvalókra" irányíthassuk, Jézus Krisztust még teljesebben szolgálva. Az egyedüllét azonban ne bűnök takarója legyen, ne ez legyen az érv, hogy miért nem tudunk elszakadni pl. az internetes pornográfiától vagy más paráznaságoktól. Ha tehát egy személy birtokában van a testi késztetései feletti teljes irányításnak és képes erkölcsileg szeplőtlen életet vezetni, akkor semmi kényszerítő oka nincs annak, hogy miért kéne neki mindenképpen megházasodnia (1.Korinthusbeliekhez 7:37).
English
Miért házasodjak meg?
