Kérdés
Miért kellene megbocsátanom?
Válasz
A megbocsátás a Biblia egyik vissza-visszatérő, szerves eleme. Isten azon terve, melyet érvényre juttatva megbocsátotta az emberiség bűneit, valójában maga a Biblia fő témája (1.Péter 1:20; János 17:24). Amikor tehát annak az okán merengünk, hogy vajon miért kell az ellenünk vétkezőknek megbocsátanunk, nem kell sokáig kutatnunk a helyes válasz után, csupán az Isten által elénk adott példára kell emeljük szemeinket. Keresztény hívőként kötelességünk megbocsátani másoknak, hiszen Isten is megbocsátott nekünk (Efézusbeliekhez 4:32).
A Máté nevével fémjelzett evangélium 18:21-35 igerészének tanúsága szerint Jézus a következő példázat által szemléltette, hogy miért kell megbocsátanunk. A történetet egy király szemszögéből meséli el, aki elengedte egyik szolgája hatalmas adósságát. Felszabadulva az egész élet munkájával sem kiegyenlíthető tartozás terhe alól, a szolga egy vele egyenrangú szolgatársába fut bele, aki történetesen tartozik neki néhány fillérrel. Ekkor az imént mentesült szolga kemény kézzel bánik szolgatársával, és kölcsönadott pénze azonnali visszafizetést követeli. Mikor azonban a király tudomást szerez a történtekről, nagy haragra gerjed, és menten elrendeli, hogy az, akinek megbocsátott, addig büntettessék, amíg a hatalmas adósságot teljes egészében le nem fizeti. Majd Jézus a következő dermesztő szavakkal zárja példázatát: “Ekképen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szivetekből meg nem bocsátjátok, kiki az ő atyjafiának, az ő vétkeiket” (35. igevers).
A megbocsátás egyszerűen kötelező mindazoknak, akik már megtapasztalták Isten megbocsátását saját életükben (Efézusbeliekhez 4:32). Jézus így tanított minket imádkozni: “...bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek” (Máté 6:12). Ezáltal is emlékeztet minket arra, hogy Isten elvárja tőlünk, hogy mi is olyan bőkezűen engedjük el mások tartozását, ahogy Ő elengedte a mi tartozásainkat. Ha nem vagyunk hajlandóak megbocsátani mindazoknak, akik bántanak minket, az az Úrral szembeni sértésnek minősül, hiszen Ő sokkal többet bocsátott meg nekünk. A mi bűneink megbocsátása felett érzett hálából bocsátunk meg másoknak.
Mindazok, akiknek Isten megbocsátott, maguk is megbocsátó emberekké formáltatnak át. Megbocsátásért fordulni az Úrhoz, miközben mi megtagadjuk a testvéreinknek való megbocsátást, a képmutatás csúcsa. Ha valaki kereszténynek vallja magát, de mégis megtagadja, hogy embertársainak megbocsásson, az a személy annak bizonyítékát adja, hogy sosem született igazán újjá. Azért bocsátunk meg másoknak, mert az Istentől kapott (új) természetünknek már részét képezi a megbocsátás (lásd 1.János 3:9).
A megbocsátás nem azt jelenti, hogy a bűnét meg nem bánó bűnös ember tettét azon nyomban el is feledjük. Sokkal inkább arra való buzgó készség ez, hogy irgalommal forduljunk mindazok felé, akik bántottak minket. Amikor megbocsátunk, magunkat szabadítjuk fel abból a megkötözöttségből, aminek lánca embertársunk bántó cselekedete miatt tekeredett nyakunkra. Lehetetlen teljesen odaadott engedelmességgel viseltetni Isten iránt, ha érzelmeinket (még közvetetten is) valaki más irányítja. Jézus követőit az Ő Szent Lelkén kívül semmi más nem irányíthatja (Efézusbeliekhez 5:18). Ahhoz, hogy Isten Igéjének engedelmesen éljünk és szellemileg növekedni tudjunk, a megbocsátásra vonatkozó, olykor nehéz parancsolatoknak is engedelmeskednünk kell (Lukács 6:46).
A megbocsátás egy olyan ablakként is felfogható, melyen keresztül a világ Isten irgalmának kimeríthetetlen kútjába pillanthat. Amikor megbocsátunk, Isten jóságra, irgalomra, szeretetre és alázatra vonatkozó tanítását ültetjük át a gyakorlatba. Az emberek nem láthatják meg bennünk Jézust, ha keserűségben és haragban járunk fel s alá. Amikor csak az tölti meg szánkat, hogy hányszor és hányféleképpen bántottak (meg) minket, hogyan árultak el, vagy hogy milyen sebeket hordozunk, akkor voltaképp magát az elsődleges küldetésünket tévesztjük szem elől, ami nem más, mint mindenkit Jézus tanítványává tenni (Máté 28:19). A megbocsátás hiánya énközpontúvá tesz minket, ahelyett hogy Istent helyezné életünk gyújtópontjába, de a nekünk adatott szeretettől, békességtől és örömtől is lopva-lopván megfoszt minket (lásd Galátziabeliekhez 5:22).
A megbocsátás egyeseknek könnyebben megy, mint másoknak, mégis mindnyájan gyakoroljuk kell magunk a megbocsátásban, ha élő közösségben akarunk járni Istennel. Néhányaknak azért esik olyan nehezükre megbocsátani, mert valójában rosszul értik, hogy mit jelent megbocsátani. A megbocsátás nem azonos a kiengesztelődéssel. Szívből megbocsáthatunk, miközben egyidejűleg távol tarthatjuk életünkből a minket így-úgy megcsaló embertársainkat. A megbocsátás nem azt jelenti, hogy a megbánást nem tanúsító bántalmazóinkat újra visszaengedjük az életünkbe, azt viszont igen, hogy Isten békéje újra bebocsátást nyer szívünkbe.
Miközben Jézus a kereszten szenvedett, e szavakkal imádkozott bántalmazóiért, gyilkosaiért: “Atyám, bocsásd meg nekik” (Lukács 23:34). Mindig, mikor megbocsátunk a minket bántóknak, magát Jézus Krisztust tükrözzük vissza. Az igaz hívőnek pedig az a végső célja, hogy Jézushoz minél hasonlóbbá váljon, hogy egyszer majd olyanná lehessen, mint Ő (Rómabeliekhez 8:29).
English
Miért kellene megbocsátanom?
