Kérdés
Isten vajon miért tesz fel kérdéseket, ha már egyszer úgyis mindent tud?
Válasz
Isten mindentudó, azaz omniszciens. Sok olyan igerészt találunk azonban, ahol Isten mégis kérdéseket tesz fel. Már az Éden kertjében — a bűnbeesés után — is annak lehetünk tanúi, amint Isten azt kérdezi Ádámtól, hogy mit tett (1.Mózes 3:9, 11). Egy másik alkalommal, mikor az "Istennek fiai" udvarolni mennek a Királyok Királyának színe elé a mennybe, akkor Isten azt kérdezi a megjelenő Sátántól, hogy honnét jött (Jób 1:7). Midián pusztáján azt tudakolja Isten a már majdnem 40 éve nomád pásztorként élő Mózestől, hogy mit tart a kezében (2.Mózes 4:2). Jézus Krisztus, közvetlen Jairus lányának feltámasztása előtt, a család házhoz vezető úton azt kérdezi az őt szorító embertömegtől, hogy ki érintette meg Őt (Márk 5:30). Mivel Isten mindentudó, ezért az összes fenti kérdésre ismerte a választ, "....Mert ő jól ismeri a szívnek titkait" (Zsoltárok 44:22). Na de akkor vajon mégis miért tette fel e kérdéseket?
Isten kérdései sosem öncélúak, hanem mindig meghatározott okból hangoznak el. Ő nem azért kérdez, hogy több-, vagy újabb információhoz jusson, hiszen már úgy is mindent tud. Az Isten által feltett kérdések teljesen mást célt szolgálnak: kérdései mindig a kérdés címzettjének szellemi igényeihez és állapotához igazodnak, indíttatásukat az adott szövegkörnyezet szintén tovább árnyalja.
Miután Éva és Ádám evett a tiltott fa gyümölcséről, és elrejtőztek Isten színe elől, Isten így kiáltott Ádámhoz: "Hol vagy?" (1.Mózes 3:9). Isten természetesen ismerte az ember és felesége pontos hollétét, a kérdés célja tehát nem az volt, hogy ezt kideríthesse, hanem inkább az, hogy kihívja Ádámot rejtekéből. Isten búsuló haragjában fogant kemény szavakkal is felléphetett volna bűnbe esett teremtményeivel szemben, és rögtön kárhoztató-, de egyidejűleg teljesen jogos ítéletet is hozhatott volna. Isten azonban nem így tett. Ő ehelyett inkább kérdéssel közelített Ádámhoz, hogy ezáltal is saját szelídszívűségét, kegyelmét, és a megbékélésre való szándékát jelezze.
Mikor egy alsós diák a matematika alapvető mozzanataiban gyakorolja magát, akkor a tanár is felteszi a kérdést, hogy "mennyi a kettő meg kettő?". A pedagógus nyilván nem azért kérdez, mert ő maga sincsen tisztában a helyes válasszal, hanem mert azt szeretné elérni, hogy a tanuló a feladott aritmetikai problémára összpontosítsa figyelmét, vagyis a kérdéssel gondolkodásra akarja serkenteni a nebulót. Mikor tehát Isten Ádám hollétéről érdeklődött, akkor részben az volt a célja, hogy Ádám figyelmét arra az áldatlan állapotra irányítsa, amelybe ő és felesége keveredett, továbbá hogy gondolkodásra késztesse őt, melynek eredményeként közvetlen teremtménye felmérhette, hogy ellenszegülése által valóban azt érte-e el, amit az előzetes hamis ígéretek sugalltak neki.
A Szentírás olyan kérdéseket is megörökített, melyekkel Istennek az előbbiektől némileg eltérő szándékai voltak. Jób költői könyvének 38.- 41. fejezetében láthatjuk, amint Isten szakadatlanul olyan kérdéseket szegez Jóbnak, amelyek a Föld alapjainak felvettetésétől- (Jób 38:4), a teremtett világ csodáin keresztül-, a legkülönfélébb teremtmények rejtélyeire vonatkoznak (Jób 41:1). Ebben az igei szakaszban igencsak szemléletesen tárul elénk, hogy Isten tanító jelleggel teszi fel kérdéseit, hogy saját hatalmát és szuverén uralkodói hatalmát azok által is hangsúlyozza.
Mikor Isten ismételt alkalommal teszi fel Jónásnak azt kérdést, hogy "Avagy méltán haragszol-é?" (Jónás 4:4, 9), akkor arra akarja Jónást sarkallni, hogy önmaga is górcső alá vonja saját vélekedését és viselkedését, vagyis önvizsgálatra készteti a vonakodó prófétát. Egy másik esetben Isten a következő szavakkal érdeklődik Illés szándékai felől: "Mit csinálsz itt Illés?" (1.Királyok 19:9). Ez esetben arra hívja fel a depressziótól sújtott-, életét menteni kényszerülő próféta figyelmét, hogy egyre inkább eltávolodik Isten életére néző tervétől. Mikor az Úr azt kérdezte Ézsaiástól, hogy ugyan "Kit küldjek el és ki megyen el nékünk?" (Ézsaiás 6:8), akkor éppen azt akarta elérni, hogy a próféta önkéntesen jelentkezzen a neki előkészített feladatra.
Az Úr Jézus Krisztus földi szolgálata során szintén sokszor tett fel tanító célzatú kérdéseket. A jó tanár ugyanis jól irányzott kérdésekkel serkenti a tanulási folyamatot, Jézus pedig minden tanítók legnagyobbika volt. Jézus tehát sokszor csak azért kérdezett, hogy mintegy megágyazzon a hamarosan elhangzó leckének: "Kinek mondanak engem az emberek?" — firtatta (Márk 8:27). Akkor is kérdéseket tett fel, mikor valami jelentős dologra akarta ráirányítani hallgatósága figyelmét: "...A törvényben mi van megírva? mint olvasod?" (Lukács 10:26). Abban az esetben is ezt a módszert alkalmazta, ha arra akarta késztetni hallgatósága tagjait, hogy önmagukba tekintsenek: "Akarsz-é meggyógyulni?" (János 5:6), vagy hogy mélyebb gondolatokat ébresszen bennük: "...Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé? (Lukács 20:17). Akkor is kérdezett, mikor magára a hitre akarta a figyelmet irányítani: "Ki az, a ki engem illete?" (Lukács 8:45), vagy mikor egy magasabb kinyilatkoztatás előtt nyitott utat: "Asszony, mit sírsz? kit keressz?" (János 20:15).
Istenünk, a Mindenség Atyja, kérdések mellett a legkülönfélébb szellemi, nyelvi és irodalmi eszközöket használja arra, hogy ismeretet közvetítsen. Jó apaként fontosnak tartja, hogy a tanítást ne száraz elmélet formájában adja át, így azt mindig a társas kapcsolat egy-egy mozzanatába ágyazza be. Jelen cikkünkben láthattuk, hogy Isten kérdéseket alkalmaz, mikor tanítványait gondolkodásra akarja késztetni, vagy éppen az igazság egy következő szeletét akarja feltárni előttük. Nyilvánvaló tehát, hogy Isten nem azért tesz fel kérdéseket, mert nem ismeri a helyes választ, hanem éppen azért, mert velünk akarja tudatni azt.
English
Isten vajon miért tesz fel kérdéseket, ha már egyszer úgyis mindent tud?
