Kérdés
Miért van szükségünk egy Megváltóra?
Válasz
Az emberiségnek szüksége van egy Megváltóra. Azonban arra a kérdésre adott kimerítő válasz, hogy pontosan miért van szükségünk Megváltóra, cikkünk formai és tartalmi kereteit messze túlfeszítené. Így tehát mindössze egy pár választ vonultatunk fel arra, hogy a Biblia mit tanít arról, hogy miért van szükségünk Megváltóra.
Először is vizsgáljuk meg azt, hogy miért indokolt a többes szám, azaz hogy pontosan kire gondolunk, mikor azt mondjuk, hogy mindannyiunknak szüksége van Megváltóra. Mikor azt kérdezzük, hogy “miért van szükségünk egy Megváltóra”, akkor ebbe az összes valaha élt és születendő embert beleértjük. Arra is érdemes röviden kitérnünk, hogy a Szentírás tág értelemben használja a “Szabadító”, a “Megtartó”, és a “Megváltó” címeket. Míg az Úr Jézus Krisztus egy-egy vonását megjelenítő bibliai szereplők - mint Othniel vagy Ehud (Bírák 3:9, 15) - esetében az Ige a Szabadító szót használja, addig az Atya Istenre (és nem kizárólag az Úr Jézusra), több ízben is, Megtartóként és Megváltóként hivatkozik az Írás (Ézsaiás 43:11; 45:21-22; 60:16). Az esetleges félreértések elkerülése végett, már itt meg szeretnénk jegyezni, hogy a Megváltó titulust jelen cikkünkben kifejezetten és kizárólag Jézus Krisztusra fogjuk alkalmazni.
Annak a valós oka, hogy miért van szükségünk a Megváltóra, első sorban Isten-, és az ember természetében keresendő. A Biblia világos tanítása szerint Istennek terve van a teremtett világgal, és ebben a tervben az ember is fontos szerephez jut. Legalább ennyire jelentős azonban, hogy Isten egy szent Isten, vagyis nem nézheti el a bűnt örökre. Ezzel szemben az ember bukott testi természet örököse (lásd eredendő bűn), és mivel, úgymond, elő van huzalozva a bűnre, ezért élete során számtalanszor be is adja derekát a kísértésnek.
Nekünk, teremtett emberi lényeknek, éppen abban rejlik az áthidalhatatlan nehézség, hogy az Isten szentségébe való belépéshez magunk is bűntelenek és tökéletesek kellene legyünk, mint ahogyan Isten is az. Isten egyedül kegyelméből dönt úgy, hogy kozmikus tervébe az embert is bevonja, viszont az ember bukott állapotában nem használható ilyen magasztos célokra, így az Úr előbb helyre kell igazítsa mindazt, ami félrecsúszott bennünk. Ezért is van mindannyiunknak szüksége a Megváltóra, Akit Isten Igéje, minden kétség felett, Jézus Krisztusként azonosít be (Lukács 2:11; Titusz 2:13-14).
Szükségünk van Megváltó Jézusunkra, mert mi magunk is szentté kell váljunk: “Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat” (Zsidókhoz 12:14). Az Úr Jézus nem egyszerűen jobb emberekké tesz minket, és nem is turbózza-, vagy tupírozza fel a bennünk lévő szentséget – ugyanis nincs mit felturbózni! Nem, Ő nem toldozgatja az uborkaföldön álló düledező kunyhót, majd helyezi előnyös megvilágításba: Ő teljesen új szellemi épületté emel minket Szent Lelke által, azaz merőben új teremtményekké tesz minket (2.Korinthusbeliekhez 5:17; Galátziabeliekhez 6.15).
Isten emberiségre néző terve. Szükségünk van a Megváltóra, mert Isten Jézus Krisztusban készített utat nekünk, amelyen haladva az Ő nevének dicsőséget öregbíthetjük (Ézsaiás 43:7), és amely elvezet az Ő társaságának örök örömébe (Zsoltárok 27:4). Urunk arra vágyik, hogy minél inkább Fia, Jézus Krisztus, képére változzunk el (Rómabeliekhez 8:29).
Isten, Aki a saját létezését is előidézte, nem önnön szórakoztatására teremtette a kozmoszt és mindent, ami azon túl van. Azért alkotta a mindeneket, hogy a létezés örömét más élőkkel is megoszthassa a Vele való kapcsolatban, hogy az öröm ezáltal is növekedjen (lásd 1.Mózes 1:27). Mivel az Isten képére teremtett ember (erkölcsi felelősséggel rendelkező) társas lény, így nem meglepő, hogy Isten is örömét leli a társaságban, mint ahogyan örömét leli abban is, ha látja, hogy teremtményei sora jól megy, és ha teremtményei saját szabad akaratukból keresik az Ő közelségét. Mivel azonban szabad akaratunkkal rosszul él(t)ünk, és az Isten ellen való lázadás bűnébe sírig merül(t)ünk, a Megváltó szabadító jobbja nélkül ez nem lehetséges. Isten életünkre vonatkozó tervét az Ő kegyelme nélkül sosem leszünk képesek önerőnkből valóra váltani. A jó hír azonban pont az, hogy Isten látta azt a kilátástalan helyzetet, amibe önhibánkból sodortuk magunkat, azonban bukott állapotunk mégsem hagyta hidegen kegyelmes szívét: egyszülött Fia, Jézus Krisztus, képében, Ő maga hordozta el minden bűnünk terhét, hogy minket Általa megigazítva (a szó eredeti jelentése: igazzá tenni – a fordító megjegyzése) a teljes örökkévalóságon keresztül rajtunk világoltathassa arcának dicsőségét.
Isten szentsége. Isten szentségéről több, mint 900 ihletett igerész tanúskodik, szóval igencsak nehéz kellően hangsúlyozni azt, hogy az eredetileg Isten képére teremtett embernek mekkora szüksége van a megszentelődésre. Isten Igéje minden az Úr minden követőjét konkrétan felhívja arra, hogy törekedjen a szentségre (1.Péter 1:15).
Az Úr Jézus azt tanította, hogy mindig az Ő szentségének tudatában közeledjünk Istenhez (Máté 6:9). Nagy szükségünk van tehát Megváltónkra, hiszen Isten tisztasága nem tűri a foltot, az Ő fénye minden sötétséget rögtön szertefoszlat: “Tisztábbak szemeid, hogysem nézhetnéd a gonoszt, és a nyomorgatást nem szemlélheted...” (Habakuk 1:13). Az Istennel való élő kapcsolat nélkül, melyet kizárólag Megváltó Jézusunk adhat nekünk, csak a következő isteni szózatát halljuk majd az Ítélet napján: “...Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők” (Máté 7:23).
Az emberiség bűnös mivolta. A Rómabeliekhez írt levél 3:10-18 igeszakaszban a Szent Lélek Isten szolgáján, Pál apostolon, keresztül a Zsoltárok könyvéből-, valamint Ézsaiás próféta ihletett írásából idéz, mikor Isten törvényére reflektál. Ekkor pontosan rámutat, hogy Isten élő Igéje, a Szentírás, értelmében minden ember bűnös (Rómabeliekhez 3:23). Minden valaha létezett és születendő ember rászorul arra, hogy az önhibájából okozott kárból kimentsék. Éppúgy, mint ahogyan a leopárd nem tudja levetni foltjait, vagy a “szerecsen” nem tudja megváltoztatni bőre színét (Jeremiás 13:23), úgy mi sem vagyunk képesek bűnös természetünket levetkőzni, vagy bűneink mocskát lúggal lemosni (Az, hogy a 20. század derekán, ill. a 21. század elején, az ún. “független” tudomány mindkét említett dolgot megvalósította, jól mutatja, hogy a világot uraló, az ítéletre rég bepecsételt, sátáni erőknek micsoda eszközkészlet van kezükben, hogy milyen gúnyos, de ugyanakkor kétségbeesett törekvés áll annak hátterében, hogy Isten változhatatlan Igéjét elhiteltelenítsék - és a legfájdalmasabb - hogy mennyire csak a betű szintjén képesek értelmezni az Ige kijelentését – a fordító rövid kitekintő megjegyzése). Persze semmi sem túl drága ahhoz, hogy ne kelljen szembenézni a kellemetlen igazsággal: “nincsen csak egy igaz is” - mondja ki világosan az Ige (Rómabeliekhez 3:10 vö. Zsoltárok 14:1).
Isten igen határozott szavakkal jelenti ki, hogy mindenki bűnös (de még az angyalaiban is talál hibát – Jób 4:18), és hogy azok is bűnösök, akik meg vannak arról győződve (mikor másokat is arról győzködnek) hogy bennük bizony nincs vétek (1.János 1:8). Ez már önmagában is jól szemlélteti, hogy mindenkinek szüksége van a Megváltóra, különösen azoknak, akik úgy gondolják, hogy nekik nem.
A Megváltó szükségessége. Mindent egybevetve azt kell mondjuk, hogy Istennek tökéletes terve van. Terve kivitelezését illetően sem csorbította meg ígéretét, mint ahogyan azt Jézus Krisztus értünk tett áldozata a Napnál is világosabban hirdeti. Ennek a tervnek, mi, por-emberek, is része vagyunk, még ha a bűn át és át is szövi lényünket. Mivel Isten szent, az Ő jelenlétébe bűn nem léphet be, így ha valahogy nem mosott volna minket tisztára, akkor kegyelmének nagyságát sem mutathatta volna meg rajtunk. Isten azonban nem “valahogy” mosott meg minket, hanem az egyetlen tökéletes áldozatot-, saját Magát, felkínálva, egyszer és mindenkorra kimosott bűneinkből, és ezzel örökre megbékített minket Magával. Mindezt pedig egyszülött Fia kereszthalálával vitte véghez.
Szükségünk van Megváltónkra, mert nem tudjuk önmagunkat a hajunknál fogva kihúzni a csávából. Szükségünk van Megváltónkra, mert Jézus Krisztus nélkül nem volt semmi reménységünk, “és Isten nélkül valók” voltunk e világon (Efézusbeliekhez 2:12).
Szükségünk van egy Megváltóra, Isten pedig gondoskodott Róla. Az Ő irántunk való szeretetének és kegyelmének kifejezéseként Jézus Krisztus megmentett minket a második halál jogos ítéletétől. Immáron tehát, hogy “az ő kegyelméből” megigazultunk, örökösök lettünk “az örök élet reménysége szerint” (Titusz 3:7). Jézus Krisztus értünk tett áldozata valósággal megnyitotta előttünk a mennyek országát. Ha vezetne más út is Istenhez, anélkül hogy tökéletes terve veszélybe kerülne, akkor a kereszt szégyene helyett minden bizonnyal azt választotta volna (lásd Lukács 22:42). Az tehát, hogy Jézus Krisztus meghalt értünk a kereszten, már önmagában elég bizonyíték arra, hogy szükségünk van a Megváltóra.
English
Miért van szükségünk egy Megváltóra?
