Kérdés
Milyen vallású volt Jézus?
Válasz
Jézus Krisztus egy olyan zsidó családba született, ami követte a Tóra rendeléseit, vagyis az Isten-adta zsidó törvényeket (Lukács 2:27). Jézus Júda-, azaz Izráel tizenkét törzsének egyikéből származott. A júdabeli Bethlehem városában látta meg a napvilágot, és Názáretben nevelkedett. Jézus tehát részese volt a zsidó kultúrának és vallásnak, nemzetiségét tekintve pedig zsidó volt.
Jézus az első századbeli judaizmus vallását gyakorolta. A "törvény alatt" született (Galátziabeliekhez 4:4), gyermekkorának állandó kísérője volt a Tóra (Mózes öt könyve), és annak minden utasítását betartotta. Teljes engedelmességben követte a Mózes által közvetített törvényeket, így minden egyes parancsolatot és rendeletet a szívén viselt, továbbá minden ünnepet tiszteletben tartott (Zsidókhoz 4:14-16). Azonban nem csupán engedelmeskedett a törvénynek, és be is töltötte azt, hanem egyben egy messze magasabb szintre is emelte (Máté 5:17-18; Rómabeliekhez 10:4).
Jézus tanítványaival együtt ülte meg a Pészah ünnepét (János 2:13, 23; Lukács 22:7-8), valamint az ún. sátoros ünnepet is (János 7:2; 10). János evangelista ezen felül arról is beszámol, hogy az Úr egy meg nem nevezett zsidó ünnepen is részt vett (lásd János 5:1). Szombat napján zsidó honfitársaival együtt magasztalta az Istent a zsinagógában, ahol az Írás bizonysága szerint tanított is (Márk 1:21; 3:1; János 6:59; 18:20). Másokat is arra intett, hogy tartsák magukat a Mózesi törvényekhez, és hogy hálájuk jeléül mutassanak be áldozatot Istennek (Márk 1:44). Kora írástudóival és farizeusaival egyetemben Ő is Isten törvényének tiszteletben tartására hívta fel az embereket (Máté 23:1-3), és az ószövetségi iratokból (Tanakh) is sokszor idézett (pl. Márk 12:28–31; Lukács 4:4, 8, 12). Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Jézus büszkén vállalta zsidó identitását, és a judaizmus vallását képviselte.
Egy ízben, mikor az őt bíráló írástudó és farizeusok egy csoportjához szólt, a következő kérdéseket szegezte nekik: "Ki vádol engem közületek bűnnel? Ha pedig igazságot szólok: miért nem hisztek ti nékem?" (János 8:46). Ha Jézus tehát akár csak egyszer is letért volna a judaizmus által kijelölt útról, akkor ellenségei rögtön rávetették volna magukat, és vádolni kezdték volna. Az Ige kétélű kardját azonban mesterien forgatva, vádlói visszás gondolkodására biztos kézzel rámutatva, mindig képes volt elhallgattatni őket (Máté 22:46).
Jézus számos alkalommal intézett kemény beszédeket kora judaista vallásának elferdült elméjű vezetőihez. Fontos azonban világosan látnunk, hogy az írástudók-, a farizeusok-, és szaducceusok cselekedeteinek kárhoztatásánál sosem az Isten-adta törvényt, vagy magát a judaizmust bírálta (Máté 23), hanem pontosan azt, ahogyan népe főemberei azokat a felismerhetetlenségig torzítottak, toldozgatták és foltozgatták. Jézus mindig a vallásos képmutatók, az önigazult magabírók, és a korrupt tisztségviselők ellen emelte fel szavát. Ők ugyanis éles ellentétben álltak mindazokkal, akik Istennek odaszánt életükön keresztül tisztelték az Urat, akik őszintén és egyenes szívvel élték meg hitüket (lásd Lukács 21:1-4). Jézus bizonyos vallási vezetőkkel sem bánt kesztyűs kézzel, akik — szavai szerint — "oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai" (Máté 15:9). Jézus két alkalommal is megtisztította a templomot a híveken nyerészkedő, pénzéhes bűnösök gyülekezetétől (János 2:14-17; Máté 21:12-13). Ezen tettei persze cseppet sem arra irányultak, hogy felszámolják a judaizmust, hanem sokkal inkább annak megtisztítását célozták.
Jézus olyan törvénytisztelő zsidó ember volt, Aki az Istentől való rendelések teljességét tökéletesen megtartotta. Halálával azonban egyszer és minden korra véget vetett annak az Ószövetségnek, melyet még maga Isten kötött Izráellel, csak hogy annak helyébe egy messze magasabb és jobb szövetséget léptessen. Az Újszövetség megpecsételését (Lukács 22:20) jól szemlélteti az Úr kereszthalálakor kettészakadt templomi kárpit képe (Márk 15:38). A Jézus Krisztus feltámadása után kibontakozó korai egyház még mélyen a judaizmus hagyományaiban gyökerezett, soraiban többnyire ún. messianisztikus — azaz Jézus Krisztus Istenfiúságában hívő — zsidó emberek voltak. Őket a többi zsidó pontosan a feltámadt Messiásba vetett hitük miatt rekesztette ki, így arra kényszerültek, hogy eltávolodjanak a vak, süket és néma vallásosságtól, az ekkorra már támolygó tévutakat taposó judaizmustól (lásd Apostolok Cselekedetei 13:45-47).
Jézus Krisztus tehát maga volt a zsidók által rég várt Messiás. A judaizmus vallásába született bele, annak minden rendelését fogyatkozás nélkül betartotta, és miután sajátjai előre megjövendölt módon elutasítottak, az Atyának való teljes engedelmességben, szabad akaratából tette le az életet a világ minden egyes bűnöséért. Az Ő vére hitelesítette az Újszövetséget. Nem sokkal halála után (Kr.u. 70) a judaizmus máig tartó hanyatlásnak indult, mikor Isten mindmáig választott népe templomát, vagyis az áldozatok bemutatására alkalmas egyetlen helyet-, a bűnökért való áldozatok bemutatásának lehetőségét-, valamint papságát is elveszítette.
English
Milyen vallású volt Jézus?
