Kérdés
Mit jelent az, hogy mindenki vétkezett?
Válasz
Az a kijelentés, miszerint “minden ember vétkezett”, a Rómabeliekhez írt levél 3:23-as igeversében (“Hiszen minden ember vétkezett, és emiatt nem méltó arra, hogy Isten dicsőségében részesüljön”) - , valamint a Rómabeliekhez írt levél 5:12 igeversének utolsó mondatában (“...mert mindenki vétkezett”) is megtalálható (EFO). Ez lényegében azt jelenti, hogy mindannyian törvényszegők vagyunk, a bűn ugyanis nem más, mint Isten törvényének áthágása (1.János 3:4). A bűnösség a teljes emberiség általános és átfogó jellemzője; Isten előtt mindannyian bűnösök vagyunk. Már pusztán természetünknél fogva-, de saját személyes bűneink miatt is bűnösnek minősülünk.
Úgy tűnik, hogy a Rómabeliekhez írt levél 5:12-es igeversében szereplő “mindenki vétkezett” kifejezés magvában az van, hogy az egész emberiség (valami módon) “részt vett” Ádám bűnében, és így halálra lett kárhoztatva, még mielőtt annak tagjai maguk is szabad akaratukból, szándékosan adták volna fejük a bűnök elkövetésére; Pál ezt a Rómabeliekhez 5:14-ben helybenhagyja, és meg is erősíti. Ebben az igeszakaszban (Rómabeliekhez 5:12-21) az apostol azt taglalja, hogy az Ádám bűne miatti “halálos ítélet” hogyan és miért érte utol a teljes emberi nemet.
Hippói Ágoston a “szervezeti vezetés” néven is ismert teóriával (“federal headship” - pontos magyar megfelelője nem ismert – a fordító megjegyzése) igyekezett magyarázni Ádám bűnének ránk való átörökítését. Ezt a nézetet a legtöbb evangélikus Bibliatudós is helyesnek tartja. Ágoston az “áteredő bűn” koncepcióját oktatta, miszerint “Ádámban” mindannyian vétkeztünk: amikor Ádám a bűn mellett “döntött”, akkor egyben minket is képviselt, a mi nevünkben is eljárt. Az ő bűne így az egész emberiségnek beszámítható és felróható – ezzel, Ádám egyetlen bűne miatt, mindannyiunkat “bűnösnek” nyilvánítottak.
Egy másik nézet szerint azonban a “mindenki vétkezett” kezdetű kijelentés kizárólag a eredendően bűnös természetünkből fakadó személyes bűneinkre vonatkozik. Miután a Rómabeliekhez 5:13-17 passzusában tisztázta, hogy a személyes bűn hogyan tulajdonítható az egyénnek, majd az hogyan terjed ki, Pál annak a magyarázatára tér rá, hogy miért “hal meg mindenki”, még akkor is, ha maga nem követett el személyes bűnt (lásd pl. csecsemőhalálozás). Azért részesülhet mindenki ebben a “halálos ítéletben” (Rómabeliekhez 5:18a), mert Ádám engedetlensége révén mindenki “bűnössé lett” (Róma 5:19a). A lett ige itt azt fejezi ki, hogy valami/valaki valamivé/valamilyenné “tétetett”; a bűnös természet tehát egy öröklött állapot, ami azok esetében is halálos ítéletet von maga után, akik maguk még nem követtek el személyes bűnt (Rómabeliekhez 5:13-14). Általánosan igaz az is, hogy elkerülhetetlen, hogy ez az öröklött állapot személyes bűnt ne szüljön, amint az ember képes tudatosan úgy dönteni, hogy megszegi a törvényt. Ez egybeesik a szellemi érettség azon fokával, mikor az adott illető lelkiismerete már eléggé éretté válik ahhoz, hogy felelősségre vonja őt (Rómabeliekhez 2:14-15; 3:20; 5:20a).
Mindannyian bűnösök vagyunk, Ádám ugyanis továbbörökítette bűnös létállapotát, amely elkerülhetetlenül személyes bűneink kialakulásához-, végső soron pedig halálunkhoz vezet. Mindenki mintegy öröklött tényezőként osztozik Ádám halálos ítéletében (azaz “bűnös természetben”), mely az egész emberiségben szétterjedt: ebben az állapotban látja meg minden megszületett gyermek a napvilágot. Még mielőtt a gyermek személyes bűnéért felelősségre vonhatóvá válna, természeténél fogva hajlamos az engedetlenségre, a hazugságra stb. Tessék vagy sem, minden gyermek e bűnös természet birtokában születik meg.
“Az Úr letekintett a mennyből az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent kereső?” (Zsoltárok 14:2). De vajon mit talált a mindent látó Isten? “Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem. ” (3. igevers). Más szóval: mindenki vétkezett.
English
Mit jelent az, hogy mindenki vétkezett?
