Kérdés
Mit jelent olyannak lenni, mint a folyó mellé ültetett fa (Zsoltárok 1:3; Jeremiás 17:8)?
Válasz
A fákról gyakran esik szó a Bibliában, és gyakran metaforikus jelentéssel bírnak. A Zsoltárok 1:3 igeverse szerint az az ember, aki távol tartja magát az istentelenektől, és gyönyörködik Isten Igéjében, olyan lesz, mint "...a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen". Hasonlóképpen Jeremiás könyve is azt mondja, hogy aki bizalmát az Úrba veti, az "...olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, a mely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik" (Jeremiás 17:8).
Olyan embernek lenni, mint a vízfolyás mellé ültetett fa, azt jelenti, hogy valaki rendszeresen táplálkozik és fel is frissül. A víz közelében növő növények könnyen megmaradnak és virágoznak. A víz a fa életének legfőbb forrása, így víz mellé ültetett fának lenni voltaképp annyit tesz, mint az élet rendszeres ellátmányából részesülni. Ez azt jelenti, hogy a víz mellé ültetett fa erős és robusztus lesz, és jó gyökérzettel fog rendelkezni. Egy ilyen fa mindig gyümölcsöt fog teremni, ami az egyik elsődleges rendeltetése. Végül pedig a jól öntözött fa képes árnyékot (és ezáltal felüdülést) nyújtani bárkinek, aki arra rászorul.
A virágzó fa hasonlatát más igehelyeken is használják az istenfélő emberre:
"Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon. Plánták ők az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak. Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek; Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!" (Zsoltárok 92:13-16).
Ha gyönyörködünk Isten Igéjében (azaz a Bibliában) és elmélkedünk rajta, ahogy azt az 1. zsoltárban áldottnak nevezett ember is teszi, akkor mi magunk is olyanok leszünk, mint a vízfolyások mellé ültetett fa. Erős gyökeret eresztünk, Jézus pedig mint életünk legfelső forrása, táplálékot ad és felfrissít minket. Ekkor rendszeresen meghozzuk mindazt a gyümölcsöt, ami a Galata 5:22-23 igeversben található tanításban szerepel. Vízpatakok mellé ültetett faként pedig árnyékot és felüdülést fogunk nyújtani másoknak, akik megterheltek vagy valamiféle szükséget szenvednek (Galata 6:2, 10).
Jézus egy ízben ezt mondta: "Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű" (Máté 11:28-30). Azzal, hogy átadjuk terheinket Jézusnak, valódi megnyugvást-, ennek következtében pedig valódi erőt találunk. Ahogyan a vízfolyások mellé ültetett fa "nem fél, ha hőség következik" rá (Jeremiás 17:8), úgy a Jézusban gyökerező embernek is békéje van, amikor bajok vagy megpróbáltatások jönnek.
Ahogyan a vízfolyó mellé ültetett fa levelei mindig zöldek, úgy a szeretetben meggyökerező és abban megalapozott ember is mindig életben marad (lásd Efézus 3:18).
English
Mit jelent olyannak lenni, mint a folyó mellé ültetett fa (Zsoltárok 1:3; Jeremiás 17:8)?
