Kérdés
Mit akar Isten tőlem?
Válasz
A Mikeás próféta idejében élt (egyes) emberek azt panaszolták, hogy Isten sohasem elégedett. Burkolt becsmérléssel ezt kérdezték: “Kedvét leli-é az Úr ezernyi kosokban, vagy tízezernyi olaj-patakokban?” (Mikeás 6:7). Ők akkoriban így tették fel azt a kérdést, ami ma valahogy így hangzana: “Egyáltalán mit akar tőlünk Isten?”. Manapság is vannak egynéhányan, akik úgy érzik, hogy minden arra irányuló törekvésük, hogy Istennek tetszenek, hiábavaló, így ők is csak ezt kérdezik: “Ugyan mit akar tőlem Isten?”
Jézust egyszer arról kérdezték, hogy melyik a törvény legnagyobb parancsolata. Ő így felelt: “Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat...” (Márk 12:30-31; vö. Máté 22:37-39). Isten valójában valami nagyon egyszerűt akar tőlünk: Ő csak minket akar. Az Istenért végzett minden szolgálatunk ebből a két szeretet-parancsból kell fakadjon, különben nem nevezhető
igazi szolgálatnak, csupán a testből (vagyis nem a szellemből – a fordító megjegyzése) való erőfeszítésnek. A Rómabeliekhez írt levél 8:8 igeverse azt is közli velünk, hogy “a kik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.”
Isten mindenekelőtt azt akarja, hogy Fiában mint személyes Megváltónkban és Urunkban bízzunk (Filippibeliekhez 2:9-11). Péter apostol második levelének 3:9 igéje ma is így szól hozzánk: “...az Úr...hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elveszszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.” Jézust azáltal ismerjük meg, hogy megbánjuk bűneinket, és elfogadjuk az Ő értünk tett engesztelő áldozatát (Rómabeliekhez 10:9; János 1:12). Mikor egyik tanítványa egyszer arra kérte Jézust, hogy mutassa meg nekik az Atyát, Ő csak így válaszolt közvetlen követőinek: “...a ki engem látott, látta az Atyát... ” (János 14:9). Istennek az az akarata, hogy megismerjük Őt, Őt viszont csak Jézuson keresztül ismerhetjük meg.
Következőként Isten azt akarja, “...hogy...az ő Fia ábrázatához hasonlatosak...” legyünk (Rómabeliekhez 8:29). Az az Atya akarata, hogy minden gyermeke (jelleme) egyre inkább Jézusra hasonlítson. Az Atya éppen azért engedi bizonyos élethelyzetek bekövetkeztét, hogy azok olvasztókemencéjében megtisztítson minket, hogy aztán lecsiszolja mindazon megvetemedett vonásainkat, amelyek útját állják annak, hogy valósággal azzá válhassunk, akinek Ő eredetileg is alkotott minket (Zsidókhoz 12:7; Jakab 1:12). Éppúgy, ahogy Jézus mindenben engedelmes volt az Atyának, úgy Isten minden gyermekének is az kell legyen a célja, hogy engedelmeskedjen mennyei Atyánknak (János 8:29). Péter első levelének 1:14-15 így szól hozzánk: “Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, a melyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; Hanem a miképen szent az, a ki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben.”
Sokan, így a Jézus korában élt farizeusok is, a külső, szemmel is látható cselekedeteket a belső szívbeli változás (f)elé próbálják helyezni (Lukács 11:42). A hangsúlyt kizárólag arra fektetik, amit tesznek, ahelyett hogy arra összpontosítanának, hogy valójában kik is ők (Jézusban). Ha a fő motivációnk nem az Isten iránti szeretet, akkor a jóság külsőleges megnyilvánulásai csak büszkeségbe és a törvényeskedő szellemiség kialakulásába torkollanak. Ezek egyike sem kedves Isten előtt. Amikor azonban teljesen átadjuk magunkat Neki, az Ő Szent Lelkének ereje által képesek leszünk teljes szívből szeretni Istent, és a neki felkínált szolgálatunk is helyes indíttatásból megy majd végbe. Az igazi szolgálat és a szentség voltaképp egyszerűen a Lélek munkájának eredménye, az Isten dicsőségére szentelt élet túláradása. Amikor arra összpontosítunk, hogy szeressük Istent, ahelyett hogy szimplán csak szolgálnánk Őt, akkor végül mindkettőt megvalósítjuk. Ha kihagyjuk a vele való kapcsolatot, szolgálatunk mit sem használ, és annak senki számára nem lesz gyümölcse (1.Korinthusbeliekhez 13:1-2).
Mikeás próféta ekképp válaszolt az izraeliták azon panaszára, mely szerint ők nem is tudják igazán, Isten vajon mit akarhat (még) tőlük, mikor így szólta az Igét: “Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kiván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel” (Mikeás 6:8). Isten életünkre néző vágya nagyon egyszerű. Mi emberek bonyolítjuk csak túl a dolgokat, mikor szabályokat és ember alkotta törvényeket tapasztunk Isten Igéjéhez, amelyek így a frusztráció melegágyává válnak, és ezzel kiölik Krisztus követésének örömét (2.Korinthusbeliekhez 3:6). Isten azt akarja, hogy teljes szívünkből szeressük Őt, és engedelmességünk annak a szívből jövő vágyából fakadjon, hogy kedvesek legyünk az Ő szemében.
Dávid jól értette, hogy mit akar Isten tőlünk, mikor így imádkozott: “Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl. Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted te meg!” (Zsoltárok 51:17-18).
English
Mit akar Isten tőlem?
