Kérdés
Mitől lesz házasság a házasság a Biblia szerint?
Válasz
Nehéz a válasz, hiszen a Biblia sehol sem közli velünk konkrétan, hogy Isten mikortól tart házaspárnak két embert. A három leggyakoribb nézet a következő: 1) Isten csak akkor tekint házaspárnak egy férfit és egy nőt, ha azok törvényesen házasságot kötöttek. 2) Egy pár akkor számít házaspárnak Isten szemében, ha részt vettek egyfajta hivatalos esküvői szertartáson. 3) Isten onnantól fogva tekint házaspárként egy párra, amikor először közösülnek egymással. Vizsgáljuk meg most mindhárom nézet erősségeit és gyenge pontjait!
1) Isten csak akkor tekint házaspárnak egy férfit és egy nőt, ha azok törvényesen házasságot kötöttek. Ezt a nézetet jellemzően azokkal az igékkel szokás alátámasztani, amelyek a hatóságoknak való engedelmességre szólítanak fel (Róm 13:1-7; 1Pt 2:17). Az érvelés úgy szól, hogy ha az állam bizonyos „papírmunka” elvégzéséhez köti a házasság elismerését, a pár alá kell, hogy vesse magát az előírt eljárásnak. A párok nyilvánvalóan csakugyan akkor cselekszenek biblikusan, ha engedelmeskednek a törvényeknek, mindaddig, amíg az elvárások ésszerűek, és nem ellenkeznek Isten Igéjével. A Róma 13:1-2-ben így olvassuk: „Minden lélek engedelmeskedjék a felettes hatalmaknak, mert nincs hatalom mástól, mint Istentől, ami hatalom pedig van, az az Istentől rendeltetett. Aki tehát ellene szegül a hatalomnak, az az Isten rendelésének áll ellen; akik pedig ellenállnak, azok ítéletet vonnak magukra.”
De gyenge pontjai is vannak e nézetnek, és problémák is felmerülhetnek vele kapcsolatban. Először is, házasságok már azelőtt is köttettek, hogy kormányok működtek volna a világon. Az emberek évezredeken át úgy házasodtak össze, hogy még csak nem is hallottak házassági anyakönyvi kivonatról. Másodszor, még ma is vannak olyan országok, ahol nem az állam mondja ki a házasság létrejöttét, és/vagy a kormányzat nem szab semmilyen feltételt a házasságkötéshez. Másodszor, egyes kormányzatok a Bibliának ellentmondó elvárásokhoz kötik a házasság elismerését. Vannak például olyan országok, ahol csak katolikus templomban, katolikus szertartás szerint és katolikus pap celebrálásával lehet törvényes házasságot kötni. Nyilvánvaló, hogy ha valakinek komoly fenntartásai vannak a katolikus egyházzal szemben, és nem ért egyet azzal, hogy a katolikus egyház szentségként kezeli a házasságot, nem lenne biblikus, ha a katolikus egyházban nősülne/menne férjhez.
2) Egy pár akkor számít házaspárnak Isten szemében, ha részt vettek egyfajta hivatalos esküvői szertartáson. Egyesek szerint, ahogy sok kultúrában az édesapa kíséri az esküvőn az oltárhoz a lányát, úgy vezette Isten is Évát Ádámhoz (1Móz 2:22), és ez volt az első esküvői „ceremónia”. János evangéliuma 2. részében arról olvasunk, hogy Jézus részt vett egy menyegzőn. Valószínűleg nem tett volna így, ha ellenezte volna ezt az ünnepet. Részvétele semmi esetre sem jelenti azt, hogy Isten előírná „menyegzők” vagy „lakodalmak” rendezését, arra azonban határozottan következtethetünk belőle, hogy az esküvői szertartás elfogadott Isten szemében. Az emberiség történelme során csaknem valamennyi nép kialakított egyfajta hivatalos esküvői ceremóniát. Minden kultúrában ismert olyan esemény, aktus, szövetségkötés vagy fogadalomtétel, amelytől kezdve férjnek és feleségnek tekintenek két embert.
3) Isten onnantól fogva tekint házaspárként egy párra, amikor először közösülnek egymással. Némelyek szerint ha egy férfi és egy nő lefekszik egymással, Isten szemében attól kezdve házaspárnak számítanak. Ez az álláspont nem támasztható alá a Bibliából. Képviselői arra a tényre hivatkoznak, hogy a férfi és a nő között létrejövő nemi aktus az „egy testté válás” alapelvének végső beteljesedése (1Móz 2:24; Mt 19:5; Ef 5:31). Ebben az értelemben a közösülés a házassági szövetség „pecsétje”. Ám egy pár akkor is házaspárnak tekintendő, ha a törvény szerint házasságot kötött és a szertartásra is sor került, de valamely okból nem tudtak egymással szexuális kapcsolatra lépni.
Másfelől nem biblikus házasoknak tekinteni azokat, akik lefeküdtek ugyan egymással, de ezt leszámítva semmi más jelét nem adták annak, hogy házassági szövetségre léptek volna. Az 1Korinthus 7:2 és más igeversek is arra utalnak, hogy a házasság előtti szexuális kapcsolat erkölcstelenség. Ha a közösülés után házaspárnak lehetne, sőt kellene tekinteni egy párt, a házasság előtti szexuális érintkezés nem számítana erkölcstelen magatartásnak, hiszen a férfi és a nő a közösülés pillanatától fogva házaspár lenne. Minden bibliai alapot nélkülöz tehát, hogy egy pár házasságkötés nélkül szexuális kapcsolatot létesítsen, majd attól kezdve házaspárnak állítsák magukat, és azt higgyék, hogy ezután minden szexuális érintkezésük erkölcsös és Istennek tetsző lesz.
Akkor tehát mitől lesz házasság a házasság Isten szemében? Talán a következő alapelvek segíthetnek az eligazodásban: 1) A jegyespárnak igyekeznie kell eleget tenni az állami hatóságok elvárásainak, feltéve hogy azok ésszerűek, és nem ütköznek a Biblia tanításával. 2) A jegyespárnak törekednie kell a házasságkötéshez kapcsolódó bevett kulturális és családi hagyományok követésére. 3) A házaspár, ha csak lehetséges, szexuális aktussal is pecsételje meg a házasságkötést, fizikálisan is betöltve ezzel az „egy testté válás” alapelvét.
Mi történik akkor, ha a fentiek valamelyike nem teljesül egy pár esetében? Vajon házasnak tekinthető-e az ilyen pár Isten szemében? A kérdés megválaszolása végső soron csak Istenre és az érintett felekre tartozik. Isten ismeri a szívüket (1Jn 3:20), és Ő látja csak, hogy miről is van szó valójában: igazi házassági szövetségre léptek egymással, vagy csupán erkölcstelen szexuális viselkedésüket próbálják igazolni.
English
Mitől lesz házasság a házasság a Biblia szerint?
