Kérdés
Mit értünk a mondátlanítás vagy demitologizáció alatt?
Válasz
A demitologizáció (a továbbiakban: mondátlanítás) koncepciója a 20. század egyik prominens teológusához, az Újszövetség tudorához, Rudolf Bultmannhoz, fűződik. Bultmann úgy tartotta, hogy az Újszövetség szövege csupán olyan emberi beszámolók sorozatának tekinthető, melyet az írók Istennel, azaz Jézus Krisztussal, való találkozásaik nyomán vetettek papírra. Bultmann érvelése szerint az evangélium írói kizárólag olyan elképzelések és fogalmak mentén tudták csak megragadni az őket körülvevő világot, melyek korukban rendelkezésre álltak, vagyis tudományos ismeretrendszer híján csupán természetfeletti és csodás dolgokra tudtak hivatkozni, melyek korunk emberének — így Bultmannak is — nem többek mendemondáknál, mítoszoknál.
Bultmann azt javasolta tehát, hogy amennyiben a felvilágosult modern gondolkodók számára elfogadhatóvá akarjuk tenni az evangéliumot, és egyben valós tudományos hivatkozási ponttá szeretnénk azt tenni, akkor az Újszövetséget meg kell fosztani minden mitikus és mesés elemtől. Ha tehát minden csodától és mitikus összetevőtől "megtisztítjuk" az Igét, akkor képesek leszünk a felfejteni a történetek hátterében rejlő univerzális igazságokat. Bultmann számára az univerzális igazság mindössze annyi volt, hogy Isten Jézus Krisztusban az egész emberiség javát jött szolgálni. Az Újszövetség hasábjain található olyan feljegyzések, mint a szeplőtlen fogantatás, a vízenjárás, a hal és a kenyér csodás megsokasítása, a vak látásának visszaadása, de még Jézus Krisztus feltámadása is, nyilván csak olyan mesés elemek lehetnek, amit emberek hozzátoldottak az eredeti üzenet magvához, így azokat el kell távolítani.
Korunk kereszténységének számos olyan ága van, amely magáénak vallja ezt a gondolatiságot, függetlenül attól, hogy azt Bultmannak tulajdonítják-e, vagy sem. Az az eszmei keret, mely az Egyesült Államokban a teológián belül "fősodrású (mainstream) liberalizmusnak" is címkézhető, messzemenőkig egy a mondáktól megfosztott Bibliából indul ki, azt veszi alapul. A keresztény liberalizmus tanítása szerint Isten egy többnyire jó istennek tekinthető. Jézus példáját követve fontos az emberi testvériség eszméjét szem előtt tartanunk — hangsúlyozzák. Mindeközben a bűn fontosságát és a csodák létezését a margóra szorítják, vagy teljesen tagadják.
Bultmann sajnos nem ismerte fel, hogy a csodás vagy mitikus elemek az evangélium egyik legfőbb vonását képezik. Arról nem is beszélve, hogy az a feltevés szimplán tarthatatlan, mely szerint az első századbeli emberek könnyen megvezethető, butácska emberek voltak, akik könnyen hittek minden szemfényvesztésnek, mint ahogy az a feltevés is, hogy a pallérozott elméjű "modern gondolkodó" ma már mindent jobban tud. Az ilyen hozzáállás előítéletes gondolkodásról, prekoncepciókról és vastag gőgről tanúskodik, melyek semmilyen tudományos igényű megközelítésnek nem lehetnek részei. Mikor például az angyal (hírvivő, hírnök) bejelentette Máriának, hogy férfi érintése nélkül lesz gyermeke, akkor Mária pontosan értette, hogy sem az angyal megjelenése-, sem pedig az általa közölt hír nem tekinthető hétköznapi eseménynek (Lukács 1:34). Józsefet szintén angyal kellett meggyőzze, hiszen ő is tudta, hogy egy ilyen történés nem éppen szokványos (Máté 1:18-21). Tamás apostol épp így tudta, hogy a halálból való feltámadás hallatlan dolog, így első kézből kért bizonyítékot, és csak aztán hitt (János 20:24-25)
Pál apostolnak egy olyan ordas tanítással szemben kellett felvennie a kesztyűt, amely igencsak megrázta a korinthusbeli gyülekezet hitét. Isten Szent Lelke nyomatékosítja Pál apostolon keresztül, hogy amennyiben Jézus Krisztus nem támadott fel testben a halálból (1.Korinthusbeliekhez 15:4), akkor az egész hitünk hiábavaló, továbbá azt is világosan kimondja, hogy amennyiben csak ezen földi por életünkben reménykedünk Jézusban, úgy minden embernél nyomorultabbak vagyunk. A Szentírás Kőszálába kapaszkodva bizton állíthatjuk tehát, hogy az állítólagos mesés elemektől (értsd feltámadás) "megtisztított" evangélium sok mindennek nevezhető, csak már éppen evangéliumnak (örömhír) nem. Jézus feltámadása alapvető jelentőségű történelmileg igazolható és helytálló tény (1.Korinthusbeliekhez 15:5). "Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is. Sőt az Isten hamis bizonyságtevőinek is találtatunk, mivelhogy az Isten felől bizonyságot tettünk, hogy feltámasztotta a Krisztust; a kit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak. Mert ha a halottak fel nem támadnak, a Krisztus sem támadott fel. Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok. A kik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát. Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak" (14-20 vers).
Összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy a Szentírást nem kell megfosztani a meséktől, mert — annyi sok — egy sincsen benne. Azok a dolgok, amiket Bultmann mítosznak címkézett valójában Isten csodái, melyek át és áthatják az egész Szentírást: legyen szó akár meddő, túlkoros asszony teherbeeséséről, szeplőtlen foganásról, égbeli mannáról és fürjek egész seregéről vagy kenyér és hal megsokasításáról, legyen szó akár egy kisgyermek feltámasztásáról vagy maga Isten feltámadásról, Illés (Keresztelő János) vagy Jézus Krisztus második eljöveteléről. Ha egy valamire égető szüksége van a modern kor magasztos gondolkodóinak, akkor az a modern felvilágosult prekoncepcióik félretevése, és egy olyan paradigma újbóli felélesztése, ami nem zárja ki a természetfeletti jelenségeket csak azért, mert azok nem illeszthetőek szubjektív filozófiánkba és nem szoríthatók véges mérési tartományainkba.
English
Mit értünk a mondátlanítás vagy demitologizáció alatt?
