Mózes 4. könyve (Számok könyve)
Szerző: Mózes 4. könyvét Mózes írta.Keletkezés ideje: Mózes 4. könyve Kr. e. 1440 és 1400 között íródott.
A könyv célja: Mózes 4. könyvének üzenete univerzális és időtlen. Isten népének szolgálatáról és életviteléről szól, s arra emlékezteti a híveket, hogy szellemi harc részesei. Mózes 4. könyve lényegében a törvényadás (2Mózes és 3Mózes) és az Ígéret Földjére történő belépésre való felkészülés (5Mózes és Józsué) közti időszakról tudósít.
Kulcsigék: 4Móz 6:24-26: „Áldjon meg téged az ÚR, és őrizzen meg téged! Ragyogtassa rád orcáját az ÚR, és könyörüljön rajtad! Fordítsa feléd orcáját az ÚR, és adjon neked békességet!”
4Móz 12:6-8: „Az ÚR ezt mondta: Halljátok meg beszédemet: Ha van az ÚRnak prófétája köztetek, azzal látomásban ismertetem meg magam, álomban beszélek hozzá. De nem ilyen Mózes, a szolgám! Őrá az egész házam van bízva! Szemtől szemben beszélek vele, világosan, nem rejtélyesen, az ÚR alakját is megpillanthatja. Hogy mertetek hát beszélni szolgám, Mózes ellen?!”
4Móz 14:30-34: „Nem mentek be arra a földre, amelyről esküvel ígértem, hogy ott fogtok lakni, csak Káléb, Jefunne fia és Józsué, Nún fia. De gyermekeiteket, akikről azt mondtátok, hogy prédává lesznek, azokat beviszem, és megismerik azt a földet, amelyet ti megvetettetek. De ti holtan hullotok el itt a pusztában. Fiaitok pásztorok lesznek a pusztában negyven esztendeig, és bűnhődnek a ti hűtlenségetekért, míg holttesteitek az utolsóig a pusztában nem lesznek. Negyven napig kémleltétek ki azt a földet, most negyven évig bűnhődjetek, egy-egy napért egy-egy esztendőt számítva, hogy megtudjátok, mi az, ha én ellenkezem veletek.”
Rövid összefoglalás: A Mózes 4. könyvében feljegyzett események többsége a pusztában játszódik, elsősorban az izraeliták vándorlásának második és negyvenedik éve között. A könyv első 25 része a vándorló izraeliták első generációjával, a többi rész pedig a második generációval történteket örökíti meg. Mózes 4. könyvén – az egész Ószövetséghez hasonlóan – végigvonul az engedelmesség, valamint a lázadás, majd azt követő megtérés és áldás témája.
A szentség témája, amelyet Mózes 3. könyve vetett fel, Mózes 4. könyvében is folytatódik, ahol megláthatjuk, miként tanította és készítette fel Isten a népét arra, hogy beléphessenek Kánaánba, az Ígéret Földjére. A könyv jelentőségét bizonyítja az is, hogy az Újszövetség számos helyen utal rá. A Szentlélek az 1Korinthus 10:1-12-ben különösen felhívja a figyelmet Mózes 4. könyvére. Az, hogy „mindez pedig példaképpen történt velük”, arra utal, hogy az izraeliták vétkeztek, ezért „többségükben nem lelte kedvét az Isten”.
Pál a Róma 11:22-ben „Isten jóságát és keménységét” említi, ami dióhéjban tulajdonképpen Mózes 4. könyvének az üzenete. Isten „keménységét” mutatja, hogy a lázadó nemzedék a pusztában lelte halálát, és sohasem tehették be a lábukat az Ígéret Földjére. Isten jósága a következő nemzedék életében érhető tetten. Isten megóvta, megőrizte és minden szükségessel ellátta őket egészen addig, amíg birtokukba nem vehették majdani hazájukat. Mindez Isten igazságosságára és szeretetére emlékeztet bennünket, ami mindig tökéletes harmóniában nyilvánul meg.
Mit vetít előre a könyv: Isten szentséget követelt népétől, ám ennek az elvárásának csak Jézus Krisztus tett maradéktalanul és végérvényesen eleget, aki azért jött, hogy helyettünk is betöltse a törvényt (Mt 5:17). A Messiás eljövetelének ígérete át- meg áthatja a könyvet. Az áldozatra szánt „hibátlan vörös tehén”, amelyről a 19. részben olvasunk, Isten Bárányának, azaz Krisztusnak az előképe, aki szintén hibátlan és szeplőtlen volt, és a bűneinkért kellett meghalnia. A póznára tűzött és testi gyógyulást hozó érckígyó (21. rész) szintén Krisztus felemeltetését vetíti előre – egyrészt a keresztre, másrészt az Ige szolgálatában, hogy aki csak hittel rátekint, annak lelki gyógyulásban lehessen része.
A 24. részben Bálám egy Jákobból származó csillagról és királyi pálcáról beszél a negyedik példabeszédében. Ez Krisztusról szóló prófécia, akit a Jelenések 22:16 ragyogó, dicsőséges és fényt árasztó „hajnalcsillag”-nak nevez. De a királyi pálca is az Ő kezében van, hiszen mindenek felett uralkodik. Nem csupán királyi nevet visel, de királysága is van, ahol a kegyelem, a könyörület és az igazságosság pálcájával uralkodik.
Gyakorlati alkalmazás: A Mózes 4. könyvéből levezethető legfontosabb újszövetségi teológiai téma nem más, mint hogy a bűn és a hitetlenség – és különösen a lázadás – Isten ítéletét vonja maga után. Az 1. Korinthusi levél 10. része határozottan megállapítja – a Zsidókhoz írt levél 3:7 – 4:13 versei pedig erőteljesen utalnak rá –, hogy a Mózes 4. könyvében olvasható események megszívlelendő és elrettentő példaként írattak meg. „Ne kívánjunk gonosz dolgokat” (6. vers), „ne is paráználkodjunk” (8. vers), „Krisztust se kísértsük” (9. vers), és a zúgolódást és panaszkodást is kerüljük (10. vers) – int bennünket az apostol.
Az izraelitáknak 40 éven át kellett a pusztában bolyonganiuk lázadásuk miatt, és Isten hasonlóképpen nekünk is megengedi olykor, hogy eltávolodjunk tőle és nélkülöznünk kelljen jelenlétét és áldásait, ha lázadtunk ellene. Ám Isten hű és igaz, és miképpen az izraelitákat is helyreállította és bevitte a nekik szánt földre, úgy a keresztényeket is elvezeti oda, ahol áldásokban lehet részük, és bensőséges kapcsolatban lehetnek vele, feltéve, hogy megbánják a bűneiket és visszatérnek hozzá (1Jn 1:9).
English
Mózes 4. könyve (Számok könyve)
