Náhum könyve
Szerző: Náhum könyvének szerzője az 1. rész 1. versében „az elkósi Náhum”-ként azonosítja magát (Náhum héber nyelven vigasztalót jelent). Elkós városának elhelyezkedésével kapcsolatban több elmélet is létezik, bár egyik sem bizonyítható minden kétséget kizáróan. Az egyik elképzelés szerint a név a Galileai-tó partján fekvő, később Kapernaumként ismert városra utal (melynek szó szerinti jelentése: „Náhum városa”).Keletkezés ideje: Minthogy Náhumról igen keveset tudunk, mindössze a Kr. e. 663 és 612 közti időszakra szűkíthetjük a könyv keletkezésének idejét. E két dátumot a könyvben említett két eseményből vezethetjük le. Először is, Náhum múlt időben beszéli el, hogy az asszírok leigázták az egyiptomi Théba (Nó-Ámón) városát (Kr. e. 663). Másodszor, Náhum többi próféciája Kr. e. 612-ben teljesedett be.
A könyv célja: Náhum nem figyelmeztetésül írta a könyvét, és nem is megtérésre hívta vele Ninive népét. Isten mintegy 150 évvel korábban már elküldte hozzájuk Jónás prófétát és megígérte nekik, hogy mire számíthatnak, ha folytatják gonosz cselekedeteiket. A város akkori lakossága megtért, most élő utódaik azonban éppoly bűnösek voltak, ha nem bűnösebbek elődeiknél. Hódításaik során az asszírok egyre kegyetlenebbé váltak (áldozataik testét karóra tűzték, sátraik falát pedig lenyúzott bőrükkel borították, csak hogy néhányat említsünk rémtetteik közül). Náhum azt mondta a júdeaiaknak, hogy ne keseredjenek el, mert Isten már kihirdette ítéletét, és az asszírok hamarosan elnyerik méltó büntetésüket.
Kulcsigék: Náhum 1:7: „Jó az ÚR! Menedék a nyomorúság idején, gondja van a hozzá folyamodókra.”
Náhum 1:14a: „Rólad, Ninive, ezt parancsolta az ÚR: Neved nem marad fenn többé…”
Náhum 2:1a: „Jön már a hegyeken az örömhírt hozó, aki békességet hirdet! (Vö. Ézsaiás 52:7 és Róma 10:15)
Náhum 2:14a: „Jön már a hegyeken az örömhírt hozó, aki békességet hirdet!”
Náhum 3:19: „Nincs enyhülés bajodra, sebed gyógyíthatatlan. Akik híredet hallják, mind tapsolnak, mert van-e, akin nem gázolt át örökös gonoszságod?!”
Rövid összefoglalás: Ninive egykori lakosai hallgattak Jónás prédikációjára, hátat fordítottak korábbi gonoszságuknak és Jahvét kezdték szolgálni. Ám a 150 évvel később élők visszatértek a bálványimádáshoz és az erőszakoskodáshoz, és ismét felfuvalkodtak (Náhum 3:1-4). Isten újra elküldte egyik prófétáját a városba, hogy kihirdesse a büntetésképpen várható pusztulást és felszólítsa az embereket a megtérésre. A niniveiek sajnálatos módon nem szívlelték meg Náhum intelmeit, így városuk babiloni uralom alá került.
Mit vetít előre a könyv: Pál apostol a Róma 10:15-ben a Messiással és a Messiás, valamint Krisztus akkor élt apostolainak a szolgálatával kapcsolatban idézi Náhum 1. részének 15. verset, de ugyanúgy vonatkozik az evangélium többi szolgájára is, akik „az evangéliumot hirdetik”. Isten Krisztus vére által megbékélt a bűnösökkel, és olyan békességet ad övéinek, „mely minden értelmet meghalad” (Fil 4:7). A prédikátor munkájához az is hozzá tartozik, hogy „jókat” hirdessen (Róma 10:15 – Károli), például a megfeszített Krisztus által felkínált megbékélést, megigazulást, bűnbocsánatot, életet és örök üdvösséget. Aki ilyen evangéliumot és jó hír visz az embereknek, annak szépek a lábai. Olyan ember képét festi itt elénk a Biblia, aki boldogan rohan embertársaihoz, csak hogy megoszthassa velük az Örömüzenetet.
Gyakorlati alkalmazás: Isten türelmes és késedelmes a haragra. Minden országnak elegendő időt ad arra, hogy lakosai Uruknak vallják Őt. Ugyanakkor Istent nem lehet megcsúfolni. Ha egy nemzet elfordul tőle és a saját feje után megy, Isten közbelép és ítéletet tart fölöttük. Vegyük például az Amerikai Egyesült Államokat, amely csaknem 220 évvel ezelőtti alapításakor bibliai alapokon jött létre. Az elmúlt 50 év folyamán sajnos megváltoztak a dolgok, és az ország napról-napra egyre inkább az ellenkező irányba fordul. Az ott élő keresztényeknek ki kell állniuk a bibliai alapelvek és Isten Igéjének igazsága mellett, mert ebben lehet országuk egyetlen reménye.
English
Náhum könyve
