Kérdés
Mit jelent az, hogy ne szabjuk magunkat e világhoz (Róma 12:2)?
Válasz
A Rómabeliekhez írt levél 12:1-2 igeverse ma is így szól hozzánk: "Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata." Krisztus követőiként tehát nem szabad e világhoz igazodnunk.
A Rómabeliekhez írt levél 12:2 igeversében Pál apostol a tiltás után ("ne szabjátok magatokat e világhoz") jóra való buzdítást ("változzatok el") közvetít nekünk Istentől. Az előbbi parancs annak a kerülésére szólít fel minket, hogy e világhoz alkalmazkodjunk, az ellen emeli fel szavát, hogy e világ mintájához szabjuk magunk. Az EFO 2012 magyar fordításban ez így jelenik meg: "Ne igazodjatok a jelenlegi istentelen korszellemhez, se a divatjaihoz!". Az eredeti görög szövegben szereplő "igazodni" - syschēmatizō - kifejezés jelentése: "vmit. egy adott mintához szabni, egy öntőformához igazítani".
Ugyanez a görög szó mindössze egyetlen egy másik igehelyen fordul elő a Szentírásban, mégpedig az 1Péter 1:14-ben: "Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, a melyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek".
De vajon pontosan mire gondol Pál és Péter apostol, mikor azt közvetíti minden kor híveinek, hogy ne alkalmazkodjanak e világhoz? Nem szabad, hogy keresztény hívő a világra, a világi emberekre hasonlítson, hogy világi utakra vesse lábát. Vagyis nem szabad megengedjük, hogy a (Sátántól megvakított) világi emberek által propagált romlott szokások, istentelen elvek, és gonosz magatartásminták követésére adjuk fejünk, vagy hogy mások azokra rákényszerítsenek minket. A Zsoltárok 1:1 szerint áldott az az ember, aki ellenáll annak, hogy a világ egyen-zubbonyához, sormintájához igazodjon: "Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül".
Ahogyan egy bárka is jár a víz színén, de nem a vízből való (vagyis azzal közel sem egylényegű), úgy jár a keresztény hívő is a világban, de mégsem abból való. Krisztus követői arra törekszenek, hogy életük Uruk tetszése (lásd 1Péter 2:21)-, nem pedig a világ elvei szerint alakítsák, mely utóbbiakat a Biblia világos kijelentése szerint az ördög, vagyis "e világ istene" ötöl ki és propagál erőszakosan (2Korinthus 4:4).
A "világ" kifejezés itt nem a teremtett világ teljességére, hanem magára az éonra, azaz világkorszakra utal. A Biblia kinyilvánítja, hogy az újjászületett keresztények már szabaddá tétettek a Sátán felügyelete alatt álló jelenvaló gonosz korszaktól (Galata 1:4), amelyet a bálványimádás, a testi vágyak hajhászása, valamint (az Isten tekintélye ellen való nyílt) lázadás jellemez. A hívő már akkor is az eljövendő világkorszak erőihez igazodva él (Zsidók 6:5), ha fizikailag még e világban tartózkodik.
A világi elvárásokhoz való igazodás megfelelési kényszeréből a hívő elméjének teljes transzformációja, azaz átalakulása (a Róma 12:2 szerint "megújulása") a szabadulás kulcsa. Ez kizárólag Isten ajándékul kapott Szent Lelkén keresztül valósulhat meg, Aki mindvégig azon munkálkodik, hogy belülről fakadóan, gyökeresen formálja át a hívő szívét és elméjét, hogy az Istennek való engedelmesség így már a hívő természetes és azonnali-, mondhatni zsigeri reakciójává váljon (lásd Róma 7:6; 8:5-9; Jeremiás 31:31-34; 2Korinthus 3:6-7; Efézus 4:22-24).
English
Mit jelent az, hogy ne szabjuk magunkat e világhoz (Róma 12:2)?
