Kérdés
Hogyan értsük azt, hogy ne tartozzunk senkinek mással, mint hogy egymást szeressük (Róma 13:8)?
Válasz
A Rómabeliekhez írt levél 13:8-as igeversében Pál apostol azt mondja nekünk, hogy "senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek...". Majd azzal folytatja, hogy "...a ki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte" (8. igevers), valamint hogy az Ószövetség összes parancsolata abban az egyetlen parancsban foglalható össze, hogy szeresd felebarátodat, mint önmagadat (lásd 9. igevers). Más szóval a hívők azzal töltik be Isten teljes törvényét, hogy tisztelettel bánnak embertársaikkal, és szeretik egymást.
Az igevers közvetlen szövegkörnyezetben azt találjuk, hogy Pál apostol arra szólítja fel a keresztényeket, hogy "senkinek semmivel ne" tartozzanak (Róma 13:8). A keresztény hívő minden kötelezettségének eleget kell tegyen, legyen az adó, adósság, vagy bármilyen más anyagi jellegű kötelezettség. Az apostol ezután azt mondja, hogy a kereszténynek csupán egyetlen adóssága maradhat, ami nem más, mint az egymás szeretetének adóssága. Ez az egyetemes természetű adósság soha nem törleszthető - az egyetlen olyan típusú adósság, amit soha nem lehet teljesen visszafizetni vagy letörleszteni. Nemcsak hitbéli tesvéreinket kell mindig szeretni, hanem minden embertársunkat is, hiszen ők mindannyian Isten teremtményei.
A Máté evangélium 22:34-40 igerészének tanúsága szerint Jézus azt tanította, hogy az egymás iránti szeretet a legfontosabb betartandó parancsolat. Ebben a passzusban arról olvasunk, hogy egy alkalommal, mikor a farizeusok Jézushoz fordultak, ismét egy nehéz kérdéssel akarták próbára tenni Őt. Az egyik farizeus, aki a törvény szakértője volt, ezt a kérdést szegezte Jézusnak: "...melyik a nagy parancsolat a törvényben?". Jézus válaszul az 5Mózes 6:5 és a 3Mózes 19:18 igeverseket idézte, amelyek azt parancsolják az izraelitáknak, hogy elsősorban Istent kell szeressék, felebarátjukat pedig úgy kell szeretniük, mint önmagukat. Láthatjuk tehát, hogy Jézus és Pál apostol is azt tanítja, hogy a legfontosabb dolog egy hívő ember életében Isten szeretete és felebarátai szeretete - az erre való törekvés a leglényegesebb tett.
Senkinek nem tartozunk semmivel, csak azzal, hogy szeressük egymást, Isten ugyanis maga is úgy döntött, hogy szeretettel viszonyul hozzánk. Úgy határozott, hogy nem ítélkezik felettünk, és nem büntet minket bűneinkért, hanem inkább csak szeret minket. Irántunk való szeretetét pedig azáltal mutatta ki, hogy egyszülött Fiát, Jézust feláldozta értünk a kereszten, hogy így Ő fizessen meg a mi bűneinkért. Ezért az áldozatért örökre Isten adósai maradunk. Csak úgy törleszthetünk le ebből egy picit, ha szeretjük Őt és egymást.
Annak parancsát, hogy a szereteten kívül senkinek semmivel ne tartozzunk, nehéz kihívás lehet megélni mindennapi keresztény életünkben. Lehetünk lelkiismeretesek a különféle kötelezettségeink teljesítésében, az adósságok törlesztésében, mint ahogy abban is, hogy mindenkinek megadjuk, ami jár. A szeretet megadása, vagyis az ezen a téren való adósságunk megfizetése azonban már nem olyan egyszerű; úgy tűnik, hogy gyakran szűkében vagyunk a szeretet keményvalutájának. Sokszor frusztráljuk egymást, egyet nem értés uralkodik köztünk, vagy egyszerűen csak nem szeretünk egymás társaságában lenni. A János 13:35 igeversben azonban elhangzik, hogy a világ arról fogja felismerni, "...hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok" - mondja nekünk Jézus (lásd még János 17:25-26). Amikor úgy döntünk, hogy felülemelkedünk az egyes személyközi ellentéteken, és arra összpontosítunk, hogy szeressük egymást, akkor azzal máris a tanítványság legfőbb jegyét hordozzuk magunkon, és valóban megmutatjuk a világnak, hogy milyen Isten szeretete.
Senkinek nem tartozunk tehát semmivel, csak szeretettel, mert a szeretet a legnagyobb parancsolat. Betölti a törvényt, és megmutatja a világnak, hogy milyen Isten valójában.
English
Hogyan értsük azt, hogy ne tartozzunk senkinek mással, mint hogy egymást szeressük (Róma 13:8)?
