Kérdés
Jézus miért utasított minket arra, hogy imádkozzunk Istenhez, hogy ne vigyen minket kísértésbe, holott Isten állítja, hogy Ő soha sem kísért minket
Válasz
Jakab apostol levelének 1:13 igeversének tanúsága alapján biztosan tudjuk, hogy Isten sosem kísért minket bűnre. Ha Isten bűnre csábítana minket, azzal szent jellemével ellentétesen cselekedne és szembemenne azon kinyilvánított akaratával, miszerint Ő arra vágyik, hogy mi is szentek legyünk, mint ahogy Ő szent (1.Péter 1:16). Ez egyben tartalmilag is ellentétes volna a Szentírás összes többi parancsolatával, amelyek lényegében mind azt mondják, hogy kerüljük a bűnt és őrizkedjünk a kísértéstől. Az Úr mintául elébünk adott imájában (Máté 6:9-13) Jézus a következőket mondja: “És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól...” (13. vers). Az, hogy e fohászban az a kérés is bennefoglaltatik, hogy Isten ne vigyen minket kísértésbe, arra tanít bennünket, hogy a kísértések kerülése a keresztény élet egyik fő törekvése kell legyen.
A Szentírás egyik fő motívuma az az elv, miszerint személyesen Isten vezeti az Ő népét. Kiváltképp a Zsoltárok könyvéről mondható el, hogy tele van olyan könyörgésekkel, melyekben a zsoltáros azért esedezik, hogy Isten az Ő ösvényén igazgassa lépteinket (Zsoltárok 5:9; 27:11), valamint hogy az Ő igazsága és igazságossága által vezessen minket “az örökkévalóság útján” (Zsoltárok 139:24). A jó felé való vezetésről szóló fohászban kimondatlanul persze az is benne van, hogy arra kérjük Istent, hogy a gonosztól jó messzire vezessen minket. A “Mi Atyánk”-ban szereplő kérés, azaz hogy ne vigyen minket a kísértésbe, a hívő azon vágyát tükrözi, hogy teljes mértékben el szeretné kerülni a bűn veszélyeit. Ezt mondatot sokkal inkább úgy kell értelmezni, hogy maga a kísértés is Isten “engedélyének” függvénye. Ennek fényében láthatjuk, hogy Jézus valójában azt tanította nekünk, hogy azért imádkozzunk, hogy Isten “ne hagyja”, vagy, helyesebben, “ne engedje meg”, hogy bűnre csábítsanak minket. Ez a kérés egyben azt is sugallja, hogy Isten olyannyira ura a kísértőnek, hogy képes megmenteni minket annak hatalmától, ha szívből Mennyei Atyánknak tudjuk őt nevezni, Nevét pedig segítségül hívni.
Azonban egy másik indíttatásból is könyörögnünk kell azért, hogy Isten ne vigyen minket kísértésbe. A kísértés szó ugyanis megpróbáltatásokra is utalhat. A Korinthusbeliekhez írt első levél 10:13 igeverséből tudjuk, hogy Isten nem enged minket a Krisztusban való erőnk tűréshatárán felül kísérteni, és egyben a kiútról is mindig gondoskodik. Isten azonban néha olyan próbáknak is alávet bennünket, melyekben saját célja érvényesítése érdekében (melynek hosszútávon mindig a mi legjobb javunk áll középpontjában – a fordító megjegyzése) ki leszünk téve Sátán támadásainak, hasonlóan, mint az Jób és Péter apostol esetében történt (Lukács 22:31-32). Ha a “Mi Atyánk”-ban a kísértés a megpróbáltatásokra utal, akkor a Máté 6:13 kérése ekképp is fordítható: "Ne sújts le minket és ne tégy minket próbára”. Amennyiben alávetjük magunk Isten akaratának, legyen az bármi is (azaz szívünkben nem mérgeskedünk és lázadunk ellene – a fordító megjegyzése), akkor cseppet sem helytelen azért imádkozni, hogy megszabaduljunk a megpróbáltatásoktól és a szenvedéstől. A hívő méltán kérheti azt, hogy megszabaduljon a próbatételekből, mint ahogy azt is, hogy legyen ereje elviselni azokat, mikor teret kapnak életében.
Jézus “ne vígy minket a kísértésbe” kérésének jelentését talán így szemléltethetjük plasztikusan: egy anya bevásárláskor magával viszi kisgyermekeit. Egyszer csak elkerülhetetlenül az édességes sorhoz ér. Tudja, hogy ha végigviszi a gyerekeit annak polcai előtt, az csak mohóságot fog ébreszteni kis szívükben, ami aztán nyafogáshoz, végül pedig duzzogáshoz vezet. Így bölcsen egy másik utat választ – bármire is lenne szüksége az édességes standokról, azok beszerzését egy másik napra kell halasztania. Az anya így elkerüli a gyermekeit érő kellemetlenséget, és megkíméli őket a megpróbáltatástól. A “ne vigyél minket kísértésbe” mondatot imánkba foglalni olyan, mintha így imádkoznánk: “Istenem, légyszíves ma ne vigyél végig az édességes soron”. Ez egyben annak a (f)elismerését jelenti, hogy ragadós kis mancsainkkal már természetünknél fogva is haszontalan dolgok után kapkodunk, Isten bölcsessége viszont képes elhárítani az abból eredő kellemetlenségeket, mikor olyan dolgok elérésére törekszünk, melyek valójában nem a legjobb érdekeinket szolgálnák, melyek még kárunkra is lennének.
Akár azt kérjük tehát Istentől, hogy a bűntől-, akár azt, hogy a nehéz megpróbáltatásoktól vezessen el minket jó messzire, célunk a 13. igevers második részében foglalható össze: “Szabadíts meg minket a gonosztól”. Dávid király a 141. zsoltár 4. versében fogalmaz meg hasonló kérést: “Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevő emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből!” Mindenben Isten a mi szabadítónk, és bölcsen tesszük, ha szívből vágyjuk az Ő bűn feletti hatalmát életünkbe.
English
Jézus miért utasított minket arra, hogy imádkozzunk Istenhez, hogy ne vigyen minket kísértésbe, holott Isten állítja, hogy Ő soha sem kísért minket
