Kérdés
A Biblia mit mond a nekrofíliáról?
Válasz
A nekrofília (szó szerint "holttest-szerelem") olyan deviáns szexuális gyakorlat, amely a holttestekhez való (szexuális) vonzódást jelenti. E jelenséget időnként nekrofilizmusnak vagy nekrolagniának is nevezik. A nekrofil egy olyan személy, aki szexuális élvezetet merít abból, hogy egy holttesttel szexel. A nekrofágiás pedig olyasvalaki, aki a holttestek-, vagy azok bizonyos részeinek elfogyasztásából merít élvezetet. A Biblia konkrétan sem a nekrofíliát, sem a nekrofágiát nem említi.
A nekrofília egyes esetekben egy nemrég elhunyt ember holttestének szexuális örömszerzés céljából való megérintését, vagy az azon végrehajtott nemi aktust is magában foglalja; a nekrofilek között azonban kicsit sem ritka, hogy a bomlás előrehaladottabb stádiumában lévő holttesteket részesítik előnyben. A nekrofil az általa meggyilkolt személy holttestét gyakran egy sekély sírban vagy más rejtekhelyen tárolja, lehetővé téve ezzel számára, hogy tetszés szerint visszatérjen az áldozata földi maradványaival való további szexre. (Itt talán érdemes megjegyezni, hogy bár a nekrofília minden esetben pszichpatológiás jelenség, és nem ritka a tett mögött meghúzódó okkult, sátánista rituális motiváció sem, de nem minden nekrofil egyben gyilkos is - nem mintha ettől lényegesen jobb színben tűnne fel ez az iszonyat - a fordító megjegyzése) A közelmúltban több, időközben már elhalálozott nekrofil is nagyobb médiafelületet kap(ott), így például Ted Bundy, Gary Ridgway (a Green River-i gyilkos), Edmund Kemper, vagy Jeffrey Dahmer.
"Nincs semmi új a nap alatt" (Prédikátor 1:9), ennek megfelelően a nekrofília bűne is már régóta létezik. Hérodotosz görög történész (Kr. e. 484-425 körül) arról írt, hogy az ókori egyiptomiak hogyan óvták az elhunytak holtesttét az azokon nekrofil aktusokat végrehajtani akaró személyektől (Történelem, 161. o.) - ennek tényében nem mellesleg jól tettenérhető a mélysötét rituális-, és nem elsősorban a szexuális motiváció. Legalább egy fennmaradt görög mitológia történet tartalmaz utalásokat az Akhilleusz általi nekrofíliára. (Ugyanakkor ha csak a Grimm-mesékre gondolunk, és szellemi szűrőn keresztül tekintünk az azokban használt metaforikus nyelvezet mögé, akkor Hófehérke és Csipkerózsika történetében is vasatgon ott van ám ez a motívum - a fordító megjegyzése). A szóban forgó második századi elbeszélésben Akhilleusz egy katonatársa elmondja, hogy miközben Akhilleusz a Penthesilia nevű amazon holtteste fölött állt, beleszeretett abba (eredeti forrás Apollodorus: Library Epitome - magyar fordítás nem ismert).
Mivel a Biblia egy szó, annyi sok, nem ejt a nekrofíliáról, így annak explicit kárhoztatását sem találhatjuk meg benne. Olyan elveket viszont nagyon is tartalmaz, amelyek ezt a pokoli perverziót egyértelműen bűnnek minősítik. A Mózesi törvény kimondta, hogy a holttest érintése tisztátalanná teszi az embert (4Mózes 19:11-16). Az idevonatkozó törvény mindennemű érintést magában foglalt, beleértve a holttest sírhoz való mozgatásához, valamint a temetés előkészítéséhez szükséges véletlen, vagy szükségszerű érintéseket is. A tisztátalanság azokra is kiterjedt, akik csak megérintettek egy sírt (16. igevers), sőt még azokra is, akik egy sátorban tartózkodtak a holttesttel (14. igevers). A tisztátalan személy hét nap elteltével egy szertartásos eljárást abszolválva azonban megtisztulhatott. E procedúra elmulasztása viszont súlyos büntetést vont maga után: "Mindaz, aki halottat, emberi holttestet érint, és nem tisztítja meg magát, az tisztátalanná teszi az Úr hajlékát. Ki kell irtani az ilyen embert Izráelből..." (4Mózes 19:13, MBT).
A Biblia a szexuális aktust kizárólag a férj és a feleség kapcsolatára korlátozza. Arra remélhetőleg nem kell külön kitérni, hogy mind a szóban forgó a férj-, mind pedig annak felesége életben van ezen aktus közben. A házasságon kívüli nemi élet minden formája bűnös cselekedetnek számít (ApCsel 15:20; 1Korinthus 5:1; 6:13, 18; 10:8; 2Korinthus 12:21; Galata 5:19; Efezus 5:3; Kolossé 3:5; 1Tesszalonika 4:3; Júdás 1:7; Jelenések 21:8). A házasság megtartó keretein belül a szex helyes és helyénvaló dolog. A halál azonban véget vet a házasságnak (Róma 7:2). Így lehetetlen, hogy egy nekrofil kéjvágya alanyával - vagy helyesebben inkább már csak tárgyával - házas legyen. A nekrofília ezzel ugyanolyan ítélet alá esik, mint a házasságon kívüli szex minden egyéb formája. (Hogy azonban szellemi szempontból mennyire iszonytató a házasságon kívüli mindenfajta szexuális tevékenység, azt az előző hasonlat megfordítása jól mutatja - a fordító megjegyzése) A nekrofília minden körülmények között szexuális perverziónak, ezzel pedig Isten által tiltott dolognak minősül.
A test cselekedetei közül néhányat a Galata levél 5. fejezete sorolja. Az első kettő a nemi erkölcstelenség és a paráznaság (19. igevers). Kétség sem férhet hozzá, hogy a nekrofília egyértelműen nemi erkölcstelenségnek számít, és a tisztátlanság minden elképzelhető mértékét betöltve - vagy inkább még azokon felül is - tisztátalan. Olyan bűn ez, ami súlyos intést von maga után: "...akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát" (Galata 5:21).
A halál az Isten tervével szembeni legnagyobb sértés. A halál a bűn következménye (Róma 6:23). Isten eredeti teremtése tökéletes, élettel teljes, és jó volt (1Mózes 1). Mikor a bűn bebocsátást nyert a teremtett világba, kezdetét vette azon folyamat, mely elferdítette, kiforgatta és tönkretette mindazt, amit Ő szentnek, helyesnek, tisztának, és szépnek szánt. A nekrofília ennek tükrében csupán egy további példa Isten eredeti szándékának kiforgatására, valamint arra, hogy a bukott, bűnös emberiség micsoda észveszejtő sötétséget képes manifesztálni.
English
A Biblia mit mond a nekrofíliáról?
