Kérdés
Hogyan értsük azt helyesen, hogy Isten nem akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson (2.Péter 3:9)?
Válasz
A Szentírás tanulmányozásakor mindig fontos alaposan megvizsgálni a bibliai igeversek szövegkörnyezetét. Ez a megállapítás különösen igaz a 2.Péter 3:9 igére, amit így olvasunk: “Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elveszszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson”. A szóban forgó igehely második felét, vagyis hogy Isten nem akarja“... hogy némelyek elveszszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson” sűrűn használják fel arra, hogy a kiválasztás (eleve elrendelés) bibliai tana ellen érveljenek.
A 2.Péter 3:9 szövegkörnyezete valójában olyan csúfoló, gúnyolódó embereket ír le, akik kételkednek abban, hogy az Úr Jézus Krisztus ténylegesen vissza fog térni, hogy tűz által ítélje meg az egész világot (2.Péter 3:3-7). A gúnyolódók csak így szólnak: “Hol van az ő eljövetelének ígérete?” (4.igevers). Az 5. és 6. igeversben a Szent Lélek arra emlékeztet minket Péter apostolon keresztül, hogy Isten egy alkalommal már – víz által – elpusztította a világot Noé idejében. A 7. igeversben pedig párhuzamot von ezen esemény és a jövő között, mikor Isten tűz által pusztítja majd el az egeket és a földet, vagyis a fizikai kiterjedéssel rendelkező teljes világegyetemet. Péter eztán arra a kimondatlan kérdésre válaszol, ami az elhangzottak hallatán felmerül az olvasóban: “Vajon miért tart ez ilyen sokáig Istennek?” - tűnődünk. A 8. igevers azt tárja hitelesen elénk, hogy Isten messze az idő dimenziója felett áll. Nekünk, az időbeliség alá vetett teremtett lényeknek, úgy tűnik, mintha már rengeteg idő telt volna el. Isten egyedül objektív szemszögéből tekintve azonban a sok ezer év nem több egy szempillanatnál. A 9. igevers tehát annak a magyarázatával folytatódik, hogy Isten (a mi nézőpontunkból) miért vár olyan sokáig. Az ezt követő versekben Péter apostol szent életvezetésre buzdítja Isten minden követőjét, valamint arra, hogy annak a tudatában éljük életünket, hogy az Úr Jézus egy napon vissza fog térni.
A 2.Péter 3:9 kontextusát górcső alá véve, nem nehéz helyesen érteni Isten kijelentését: eszerint Isten éppen azért “tolja ki” eljövetelét, és ezzel a végső ítéletet, hogy ezzel minél több embernek lehetőséget adjon a megtérésre. Megállapíthatjuk tehát, hogy a 2.Péter 3:9 cseppet sem mond ellent annak a jól megalapozott bibliai tanításnak, mely szerint Isten egyes embereket üdvösségre hív(ott) el, míg másokat nem. Érdemes világosan rámutatnunk, hogy a szövegkörnyezetből egyértelműen kiderül: az igevers cseppet sem a kiválasztásról szól. Továbbá abba, hogy Isten nem akarja“... hogy némelyek elveszszenek”, azt beleolvasni, hogy “Isten senkit nem hagy elveszni”, nem más, mint szellemi rövidlátásban és vágyvezérelte gondolkodásban fogant (univerzalista) tévtanítás. Tökéletesen megfér egymás mellett az, hogy Isten nem akarja, “hogy némelyek elvesszenek”, és az, hogy bizonyos embereket megváltásra hív. Nyilvánvalóan nincs itt semmilyen ellentmondás, kivéve ha viszkető füleink ferde utaiban tévelygünk. Isten - a fent említettekhez hasonlóan - azt sem akarta, hogy a bűn és halál Ádám és Éva engedetlenségén keresztül belépjen a világba, mégis engedte azt megtörténni. Ezt már a mindenség megteremtése előtt beleépítette tökéletes tervébe. Isten épp ilyen kevéssé akarta azt, hogy egyszülött Fiát elárulják, brutálisan bántalmazzák, majd vérét ontsák. A mi érdekünkben azonban még ezt is megengedte, és végül elfogadta az Úr Jézus Krisztus értünk tett önkéntes áldozatát. Ez az esemény szintén már a világ alapjainak letétele előtt Isten üdvözítő tervének része-, sőt, csúcspontja volt.
Isten nem akarja, hogy bárki is elkárhozzék (azaz kárba vesszen). Az Ő akarata az, hogy mindenki megtérjen Hozzá. Ugyanakkor pontosan tudja azt is, hogy túláradó kegyelme és a felénk kitárt megmentő jobbja ellenére is lesznek sajnos olyanok, akik nem keresik az Ő szárnyai menedékét. Mi tagadás, sokan el fognak veszni, mégpedig menthetetlenül (Máté 7:13-14). Isten kiválasztása, valamint az, hogy húzza és vonja az embereket az Úr Jézushoz, nem, hogy nem mond ellent a kiválasztás tanának, hanem a 2.Péter 3:9 bizonysága szerint még alá is támasztja azt. Ha Isten ugyanis nem választana ki, és nem hívogatna fáradhatatlanul a megtérésre, akkor egyetlen egy ember sem menekülhetne meg, és mindenki odaveszne (János 6:44; Rómabeliekhez 8:29-30).
English
Hogyan értsük azt helyesen, hogy Isten nem akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson (2.Péter 3:9)?
