Kérdés
Hogyan viszonyuljon a keresztény hívő a nem keresztény barátokhoz?
Válasz
Egy kereszténynek úgy kell viszonyulnia a nem keresztény barátokhoz, ahogyan Jézus viszonyult azokhoz, akik nem követték Őt. A következőkben megnézzük néhány lehetséges módját annak, hogy Jézus hogyan viszonyult az emberekhez, hogy ebben a tekintetben is az Ő példáját követhessük, mikor a nem keresztény barátainkhoz viszonyulunk:
1. Jézus szívélyes volt, még akkor is, amikor az emberek nem értették Őt. Az emberek állandóan zavarban voltak azt illetően, hogy ki is Jézus, és miért van közöttük. A Márk 6:34 igeverse mégis azt jegyzi le róla, hogy amikor “...látta a nagy tömeget, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért elkezdte őket sok mindenre tanítani”. A gőgösök próbára tették Őt; Ő mégis kedvesen válaszolt (Lukács 10:25-26). A rászorulók fárasztották; Ő mégis szívélyes maradt (Lukács 8:43-48). Római katonák és vallási fanatikusok megölték; Ő még ekkor is kedvességgel felelt (Lukács 23:34).
Jézus felkészült arra, hogy félreértik, így türelmes és kedves tudott maradni a nem keresztényekkel szemben, amikor azt magyarázta nekik, hogyan lehet Istennel kapcsolatot teremteni. Emlékeznünk kell arra, hogy az Ő követőiként minket is félre fognak érteni. Jézus így figyelmeztetett minket: “Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt tinálatok” (János 15:18). Még akkor is, ha gyűlölnek vagy félreértenek minket, mindig kedvességgel kell válaszolnunk.
2. Jézus mindig igazat mondott. Akkor is, amikor az élete volt a tét, Jézus mindig az igazságnak adott hangot (Máté 26:63-65). Amikor nem keresztények vesznek körül minket, akik nem imádják Istent, vagy nem tartják magukat a mi értékeinkhez, megalkudva csábító lehet elhallgatni a Szentírást, csak hogy ne sértsük meg őket. Néha híres keresztényeknél is ezt látjuk, amikor a homoszexualitásról vagy az abortuszról kérdezik őket. Ahelyett, hogy szilárdan kiállnának Isten Igéjének igazsága mellett, egyesek társas nyomásának engednek.
Az a társas vonzerő, hogy megfeleljünk a környezetünkben lévő embertársainknak, mindenkit érintő egyetemes emberi probléma. Keresztényként azonban “só és világosság” kell legyünk ebben a sötét, íztelen világban (Máté 5:13-16). Nem szabad persze legtaglózzuk az embereket a nézeteinkkel (lásd fentebb az 1. pontot), de nem szabad az igazság kárára kompromisszumot kötnünk. Jézus mindig azt mondta, amire az adott pillanatban szükség volt, függetlenül a rá néző személyes következményektől. Azt mondta, amit az embereknek hallaniuk kellett. Nekünk is ezt kell tennünk.
3. Jézus soha nem veszítette el az identitását. Bár nap mint nap nem keresztényekkel volt körülvéve, Jézus nem engedte, hogy az adott kultúra vagy annak nézetei megváltoztassák az identitását. Még a Sátán sem tudta őt megingatni (Máté 4:1-10). Jézus tudta, hogy ki Ő, és hogy miért van itt. Keresztényként nekünk is biztosnak kell lennünk a Krisztusban való identitásunkban, hogy még a leghangosabb ellenfél se tudjon megingatni bennünket. Jézus mindennap együtt evett, ivott és utazott nem keresztényekkel, de soha nem tette félre Isten Fiaként való identitását, így őszintén mondhatta: “Mindig azt teszem, ami [az Atyának] kedves” (János 8:29).
4. Jézus ismerte a célját és a rendeltetését (Márk 1:38). A saját lelkünkre nézve nagy veszélyt jelent, ha nem keresztényekkel barátkozunk, mert könnyen szem elől téveszthetjük a célunkat. A világ nem osztja bibliai értékeinket, és buzgón igyekszik eltávolítani minket a Krisztusnak való odaszánt élettől. Bár persze élvezhetjük nem keresztények társaságát, ezt annak tudatában kell tennünk, hogy mi valójában egy másik ország polgárai vagyunk. A Király követeiként vagyunk itt (Efézusbeliekhez 2:19; Filippibeliekhez 3:20; 2.Korinthusbeliekhez 5:20). Részt vehetünk hitetlenekkel folytatott tevékenységekben és kapcsolatokban, de csupán egy bizonyos pontig. Készen kell állnunk arra, mikor már arra vinnének, hogy távolodjunk el a rendeltetésünktől, hogy udvariasan azt mondjuk: “Köszönöm, nem”. Lehet, hogy nem egyenesen bűnre buzdítanak minket, de sok más dolog is elcsábíthat minket a Krisztus iránti tiszta odaadástól (2.Korinthusbeliekhez 11:3). Az anyagiasság, a világi dolgok értékelése, az ideig-óráig való értékek, a szabadidő, a szórakozás: mind veszélyeztethetik vagy megdönthetik a keresztény ember céltudatos törekvését. Ha szemünket a célon tartjuk – ahogy azt Jézus is tette –, a nem keresztényekkel való kapcsolataink mind számukra, mind számunkra élvezetesek és gyümölcsözőek lehetnek (Zsidókhoz 12:1-2).
5. A legközelebbi társaságát illetően Jézus elég szelektív volt. Annak ellenére, hogy Jézus folyamatos kapcsolatban állt nem hívőkkel, a legbizalmasabb kapcsolatot a saját maga által kiválasztott tanítványaival tartotta fenn. E tanítványok közül további hármat választott ki - Pétert, Jakabot és Jánost -, hogy megossza velük élete legbensőségesebb pillanatait. Csak ők hárman voltak tanúi az átváltoztatásának (Máté 17:1-9). Ők hárman kísérték el a Gecsemáné-kertbe a letartóztatásának éjszakáján (Márk 14:33-34). A modell, amit Jézus ezzel adott nekünk, az az intimitás különböző szintjeinek megélése kapcsolatainkban. Miközben mindenkivel kedvesnek kell lennünk, és mindenki felé szolgálnunk kell, ahogy csak tudunk, óvatosnak kell lennünk azokkal, akiket közel engedünk magunkhoz. Legközelebbi barátaink nagy befolyással bírnak, és távol vihetik szívünk Isten életünkre vonatkozó tervétől.
Ha Jézusnak óvatosnak kellett lennie azokkal, akiket közel engedett magához, akkor nekünk is óvatosnak kell lennünk. Meg kell keresnünk azokat, akik osztoznak a hitünkben és az Úr iránti szeretetünkben, nem feledve, hogy “az élő Isten temploma vagyunk” (lásd 2.Korinthusbeliekhez 6:14-16). Szerethetjük és szolgálhatjuk a nem keresztény barátainkat oly módon, hogy az méltó legyen Istenhez, és bemutassa, hogy Isten mennyire szereti őket.
English
Hogyan viszonyuljon a keresztény hívő a nem keresztény barátokhoz?
