Kérdés
Tényleg bűn az, ha nem olvasom a Bibliát?
Válasz
Bűnnek nevezünk minden olyan gondolatot, szándékot, szót és tettet, amely “...nem méltó arra, hogy Isten dicsőségében részesüljön” (Rómabeliekhez 3:23 - EFO 2012). Bűn Isten törvényeinek megszegése, és minden lázadás az Ő szent természete és bölcs határozatai ellen. Ha tehát Isten életünkre néző akaratának szerves része, hogy foglalkozzunk Szavával, akkor bűn a Bibliát nem olvasni.
Annak a puszta ténye, hogy a teljes Írás, vagyis a Biblia mind a 66 könyve, Istentől ihletett, továbbá hogy Isten évezredeken keresztül fenntartotta azt minden külső támadással szemben, hogy még ma is hamisítatlan formában férhessünk hozzá, már önmagában bizonyítja, hogy Isten szeretné, hogy olvassuk Igéjét. Miért is közölné velünk akaratát, miért is tárná fel előttünk a teljes világot felölelő bölcsességét, miért is írna nekünk olyan személyes hangon, ha valójában nem törődne azzal, hogy olvassuk-e, vagy sem?
Minden bűn a szívünkből, azaz belső lényünkből ered. Isten nem véletlenül nevezi Magát Igéjében ismételten a “szívek és vesék” vizsgálójának (1.Sámuel 16:7; Jeremiás 17:10; Rómabeliekhez 8:27). Ha tehát azért nem olvassuk a Bibliát, mert igazából nem érdekel, hogy mi Isten mondanivalója, akkor a közömbösség bűnébe esünk. Ha azért nem olvassuk, mert tévesen azt hisszük, hogy az nem is ránk vonatkozik, akkor a büszkeség bolondságában tévelygünk. Ha azért nem olvassuk az Írást, mert nem tartjuk annyira fontosnak, hogy időt szakítsunk rá, akkor nem tesszük Istent életünkben az Őt megillető helyre. Jézus Krisztus ma is így tanít minket arra, hogy minek legyen (f)elsőbbsége az életünkben: “... keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek [azaz minden életszükségre való dolgok] mind megadatnak néktek” (Máté 6:33 - betoldva). Emlékezzünk meg az Úr következő szavairól is: “...valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle...” (Lukács 12:48). Istenünk azt szeretné, hogy időnket, munkánkat, forrásainkat, és szenvedélyünket annak a szolgálatába állítsuk, ami valós értékkel bír, ami az örökkévalóságban is megáll. Mindazok tehát, akiknek korlátlan hozzáférésünk van Igéjéhez, egy napon választ kell majd adjanak arra kérdésre, hogy miképp kamatoztatták ezt a rájuk bízott kincset, hogyan éltek ezzel a nagy privilégiummal.
A 119. zsoltár emberi írója példát állít elénk, mikor megosztja velünk, hogy teljes szívből “keresi” Istent, “gyönyörködik” Isten bizonyságaiban, “megőrzi” (szívében) határozatait, mikor “hirdeti” Isten szájának minden ítéletét, és elmélyülten “gondolkodik” Isten parancsolatain. Mindezen cselekedet mintegy kimondatlan alapvetésként, előfeltételként tekint a Biblia olvasására. Persze nem valami felületes olvasásról van szó, mint mikor a nyári szünetben a kötelező olvasmányt kellett letudni: ebben a zsoltárban Isten Szavának mind behatóbb megismerésére és megszívlelésére való törekvés rajzolódik ki, éppúgy mint az Ige megosztásának és továbbadásának belülről fakadó igénye.
A zsoltáros elénkbe adott példáján túl, a hívő a címzettje a következő (f)elhívásnak is: “Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás, a ki szégyent nem vall, a ki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét” (2.Timótheushoz 2:15). Miután itt is egy konkrét utasítással nézünk szembe, eléggé kézenfekvőnek tűnik, hogy a Szentírás elhanyagolása valóban bűn.
Isten Szavának olvasása és tanulmányozása megerősít minket, hogy a szilárdan meg tudjunk állni az élet viharos tengerén. Ha elkerüljük azt a bűnt, hogy passzívan mellőzzük az Igét, akkor sikeresebben fogjuk elhagyni az aktív tetteket igénylő bűnöket is, vagyis ha nem engedjük az Igét a földre hullani, akkor bűneinket könnyebben lábaink alá vetjük majd. “Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened” (Zsoltárok 119:11) – hangzik a Szent Lélek bölcsessége, mely (burkolt) intelem ma aktuálisabb, mint valaha. A Biblia olvasása szellemi növekedésünk egyik legfőbb alappillére (1.Péter 2:2).
“Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait” (Zsidókhoz 4:12). Isten Igéje olyan nagyítótükör, ami pontosan megmutatja valós, szemmel nem látható ábrázatunkat (Jakab 1:22-25). Mindannyiunk élete rászorul arra az alapos vizsgálatra, amit a Szent Lélek az Igén keresztül végez el bennünk, hiszen bűneinkre-, de valós értékünkre is, csak így döbbenhetünk rá! A Biblia beható tanulmányozása már csupán ezen ténynél fogva is vitális jelentőségű.
A “kenet”, vagyis maga Isten Szent Lelke az, Aki helyesen érteti meg velünk az Igét (1.János 2:27). Nem vagyunk kiszolgáltatva korunk “nagy és még nagyobb” tanítói emberi kegyének, mint ahogyan iskolázottságunk foka, vagy intelligencia hányadosunk sem számít e tekintetben. Amit azonban már helyesen értünk, azt kötelességünk hitelesen közvetíteni a világ felé, mind tettekben és szavakban. Péter első levelének 3:15 igehelye arra int minket, hogy mindig legyünk készek“...megfelelni mindenkinek, a ki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel”. Természetes dolog, hogy a hitetlen embertársainknak kérdései vannak, mint ahogyan az sem ritka, hogy azt, amit még nem értenek (hiszen a Szent Lelket még nem engedték be szívükbe) szkeptikusan szemlélik, sőt gúnyosan becsmérlik. Ha tehát egy olyan kereszténnyel találkoznak, aki nem áll szilárdan Isten Igéjében, és így ki tudják forgatni, össze tudják zavarni őt, akkor abban csak saját büszke balgatagságuk megerősítését látják. Az Ige nem-ismerete, bár közvetetten, de mégis gyorsan vezethet ahhoz, hogy az előbb említett embertársaink még egy sebességet felkapcsolnak a szakadékba vezető széles úton. Azzal tehát, hogy nem vagyunk kellően jártasak a Szentírásban nyilván sem Istent, sem embert nem szolgálunk.
A nyugati kultúrkörben, így országunkban is, a Biblia számos módon és formában hozzáférhető. Ha a hívőnek lehetősége volna Istenről tanulni, de azzal tudatosan nem él, bűnt követ el. Látásukban már korlátozott idősebb testvérek számára, nagyon elfoglalt apukáknak és anyukáknak, és minden auditív beállítottságú testvérnek ott van a hangos Biblia. Kölcsönözhető, ingyenesen letölthető Biblia kommentárok, bibliai lexikonok mind segítségünkre vannak abban, hogy teljesebben értsük az Írás “kemény eledel” részeit. A mai nyelvhasználathoz igazodó egyszerű fordítások, vagy éppen a szó szerinti fordítások is segítenek abban, hogy felismerjük, az ókori élethelyzetek és a mi életünk számos mozzanata között nincs is akkora különbség, mint azt a világ akarja elhitetni velünk. Mindezt egybevetve azt mondhatjuk, hogy Jakab levelének 4:17-es passzusa a Biblia olvasásra is alkalmazható: “A ki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekeszik, bűne az annak”. Azonban vigyázzuk, hiszen ezt a magas erkölcsi elvárást hívőkkel – vagyis a Szent Lélek vezetése alatt álló emberekkel – szemben támasztja az Írás. A teljes levelet olvasva és a szövegkörnyezetet megvizsgálva, az előbbi megállapítás helyességét, vagy helytelenségét ítélje meg az olvasónk maga!
Sokszor, mikor azon évődünk, hogy valami bűn-e, vagy sem, többnyire ilyen kérdéseket teszünk fel: Még szórakozás, vagy már bűn megnézni azt az adott filmet? Még az igényes megjelenést segíti, vagy már a hiúságomat hizlalja annak a kiegészítőnek a megvásárlása? Még megengedett, vagy már bűn meginni a következő sört? Még mindig a békét tartom szem előtt, és azért kerülöm a konfliktust, vagy már szeretetlen közömbösséggel viseltetek nehéz embertársam felé? Még mindig csak könnyű csevegést folytatok kollégámmal, vagy már szánkra vettük az egész irodát? A hívő jól teszi, ha az összetett élethelyzetekkel szembesülve a következő rövid, de annál magvasabb kis kérdést teszi fel magának: “Vajon Jézus mit szeretne tőlem ebben a konkrét helyzetben?” Jézus főpapi imájában, így fohászkodott értünk az Atyához: “Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság” (János 17:17). A válasz tehát az, hogy Jézus szeretné, ha bűn tekintetében mi is feddhetetlenek, szentek lennénk, mint Ő (lásd 1.Péter 1:14-15 idézi 3.Mózes 11:44-et). Hogy ezt saját erőfeszítésienkből soha nem tudjuk elérni, a Napnál is világosabb, mint ahogyan az is, hogy a Isten Igéjének figyelmen kívül hagyása olyan bolond dolog, mintha a sötét pusztaságban az egyetlen lámpásunk lángját oltanánk ki (Zsoltárok 119:105). Nem csak arról van tehát szó, hogy így cselekedve Isten szeretetteljes vezetésére hányunk fittyet, hanem hogy ezzel óriási támadási felületet adunk a sötétben portyázó ragadozónak, szellemi ellenségünknek, Sátánnak (1.Péter 5:8). A megszentelődés folyamatában alapvető fontosságú, hogy kitartóan tanulmányozzuk Isten Igéjét, és hogy a gyakorlatba is átültessük azt.
English
Tényleg bűn az, ha nem olvasom a Bibliát?
