Kérdés
Hogyan lelhetek vigaszra, ha egy nem üdvözült szerettem halt meg?
Válasz
A hívő ember számára nagyon megterhelő egy nem üdvözült szerette halála. Időnként még úgy is tűnhet, hogy sosem fogunk valós vigaszt és lelki békét találni, hiszen tudjuk, milyen sors vár a meg nem tért emberekre. Mikor egy üdvözült szerettünk hal meg, akkor persze hiányzik nekünk, de nem keseredünk el úgy, “...mint a többiek, a kiknek nincsen reménységök” (1.Thesszalonikabeliekhez 4:13), mert tudjuk, hogy egy napon újra együtt leszünk vele a mennyben.
Azokról viszont, akik Krisztus nélkül halnak meg, jól tudjuk, hogy nem fogjuk őket viszontlátni, egy ilyen helyzetben pedig nagyon nehéz vigaszt találni.
Különösen igaz ez azok esetében, akik nem kímélték magukat abban, hogy átadják az evangélium igazságát szeretteiknek. Egy ilyen szituáció (vagyis mikor ezen törekvéseink ellenére is Krisztus elfogadása nélkül hal meg valaki) olyan fájdalmat okozhat, hogy az ember sokszor tehetetlenül csak azt tudja hajtogatni: “Vajon miért kellett ez így történjen?”. Keresztény hívőként azon merengünk, hogy hogyan utasíthat el bárki is egy ilyen értékes ajándékot. Az Úrban való örömünk arra késztet minket, hogy másoknak is ugyanezt az örömöt kívánjuk. Az igazság azonban az, hogy bár mindenki megkapta a meghívást, néhányan mégsem fogadják el ezt az ajándékot. Ugyanakkor vigaszt, bátorítást és bizonyosságot meríthetünk annak igazságából, hogy meglehet, hogy soha többé nem látjuk újra szerettünket, de Isten mindig hűséges és igazságos. Csodálatos felérni azt, hogy Isten milyen türelmes, és milyen sokáig tartja nyitva az ajtót – mindenki előtt.
“...Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot? ” (1.Mózes 18:25)? Ez az ige nagy megnyugvást ad azoknak, kiknek közelállói eltávoztak az örökkévalóságba, de mégsem biztosak afelől, hogy mi lett lelkük végső állomása. Isten igazságosan ítélő szuverén bíró, Aki kegyelemmel és irgalommal teljes mindazok felé, akik segítségül hívják Őt. Pont az Ő igazságossága nyit “utat” mindenki előtt, hogy megmeneküljön az Ő igaz ítélete elől. Nyugalmat és vigaszt ítélete igazságosságának biztos tudatában találunk. Egyedül az Ő kegyelme ment meg minket, és egyedül az Ő kegyelme kőszikláján vethetjük meg szilárdan lábunk, amikor egy meg nem váltott szerettünk halálának kettős gyászán megyünk keresztül. Nem szabad elfelejtenünk, hogy mi senki helyett nem dönthetünk Isten mellett, ha pedig a kegyelmi ajánlat ellenére is Krisztus nélkül mentek az örökkévalóságba, az az ő döntésük volt.
Bár lehet, hogy amíg ebben az életben vagyunk, és átéljük a gyász folyamatát, addig fájdalmat okoz egyik elhunyt szeretett hozzátartozónk emléke, de eljön az idő, amikor már minden újjászületett hívő az Úrral lesz. Azon a napon “...az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak” (Jelenések 21:4). Most még nem tudjuk felfogni, hogy ez hogyan megy majd végbe, mert még mindig az idő síkján élünk, és véges emberi elménk bekorlátoz minket. Ugyanakkor már Isten vigasztalásának puszta gondolata is elég ahhoz, hogy lelki megnyugvást és bátorítást meríthessünk belőle. Mikor meglátjuk az Urat, minden mostani bánatunk tovatűnik majd. “Ti is azért most ugyan szomorúságban vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a ti szívetek, és senki el nem veszi tőletek a ti örömeteket” (János 16:22). Addig viszont Isten örökkévaló karjaiba kapaszkodhatunk, hiszen Ő átérzi a fájdalmunkat, és nagy szeretetével és irgalmával vigasztal bennünket.
English
Hogyan lelhetek vigaszra, ha egy nem üdvözült szerettem halt meg?
