Kérdés
Mit jelent az, hogy Jézusnak nem volt hová lehajtania a fejét?
Válasz
Az a kijelentés, mely szerint Jézusnak nem volt sehová sem lehajtania a fejét, közvetlenül egy, a Máté és Lukács nevével fémjelzett evangéliumban lejegyzett beszélgetésből származik. Az Írás tanúsága szerint Jézus épp egy olyan írástudóval beszélgetett, aki követni akarta Őt, és tanítványa akart lenni. Így olvassuk az írástudó elbizakodott szavait: "...Mester, követlek téged, akárhova mégy...". Jézus azonban csak ezt felelte neki: "...A rókáknak vagyon barlangjok és az égi madaraknak fészkük; de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtani" (Máté 8:19-20; lásd még Lukács 9:57-58).
Ugyanezen passzusok két további embert is megemlítenek, akikkel Jézus hasonló diskurzust folytatott. Jézus mindkettejük esetében rámutatott arra, hogy az Ő követésének ára van. Az írástudó, aki azt mondta, hogy követni akarja Jézust, menjen akárhová is, nem vette észbe azt az életmódot, amelyet Jézus folytatott. Urunk gyakorlatilag hajléktalan volt; Ő és tanítványai mindig azok házában maradtak, akik éppen befogadták őket (lásd Lukács 10:6-8). Az írástudók rendre a nép tehetősebb rétegéből kerültek ki, illetve oda tartoztak. Jézus mai cikkünkben vizsgált szavai megmagyarázva tehát tulajdonképp ezt jelentik: "Biztos, hogy te is hajléktalan akarsz lenni velem?". Még a mező vadjainak is van hol megszállniuk - a rókáknak van odújuk, a madaraknak pedig fészkük -, Jézusnak viszont szó szerint "nem volt hová fejét lehajtani". Azt akarta, hogy az írástudó felmérje, hogy valóban mennyibe kerül az, amire ilyen nagy hangon szánja el magát. Legyen szó azonban bármilyen apró, vagy épp életbe vágó dologról, általános elv, hogy mindig bölcs dolog számba venni annak árát, következményét (Lukács 14:28).
Krisztus sok botcsinálta "követője" voltaképp csak azt várta, hogy az Úr hamarosan felállítja (földi) országát, ők pedig nyilván a győztes oldalán akartak állni, hogy így kivehessék részük az Ő dicsőséges győzelméből (lásd Lukács 19:11). A Máté evangéliumának 8. fejezetében szereplő írástudó valószínűleg egyenesen az (ezeréves) királyságba akarta követni Jézust, ahol maga is uralkodói pozíciót remélt. Jézus azonban azt akarta megértetni vele, hogy az Ő követése nem a földi dicsőség hajhászását jelenti, hanem azt, hogy a földi szenvedésből is ki kell vegye részét. Az Ő tanítványaira a létezés ezen tovatűnő síkján nem arany trón, hanem sokszor csak nélkülözés és szegénység vár, mint ahogyan azt közvetlen tanítványai életében is jól láthattuk. A Király valósággal hajléktalan volt.
Annak ténye, hogy Jézusnak nem volt hová lehajtani a fejét, azonban közel sem jelenti azt, hogy a keresztényeknek, így korunk híveinek is, szegénységben kellene élniük, vagy hátra kellene hagyniuk családjuk és barátaik. Jézusnak földi szolgálata során is voltak olyan követői, akik gazdagok voltak (például Arimathiai József lásd Máté 27:57). Ugyanakkor minden keresztény hajlandó kell legyen mindent feladni Krisztusért. Minden hívő arra van elhívva, hogy minden olyan bálványról lemondjon, ami útjában áll Krisztus teljes szívből való követésének. Mindegyikünk tudja magáról, hogy az ő életében mi ez az adott dolog, valamint hogy milyen nehéz annak búcsút inteni. A Krisztust szerető lélek azonban végtére szabaddá lesz a gyarló emberi szívért versengő effajta kedvtelésektől, dolgoktól, még akkor is, ha ez a folyamat nagyon is valóságos fájdalommal és gyötrelemmel jár. Mindannyian olyanná kell váljunk, mint az a példázatbeli kereskedő, aki drága gyöngyre lelvén mindenét eladta, csak hogy megszerezhesse azt (Máté 13:45-46). A rókáknak odújuk van, a madaraknak pedig fészkük, Isten követőjeként ebben a világban azonban nincs igaz hajlékunk, hiszen nekünk "... épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben..." (2Korintus 5:1) Ott vár már minket az Isten által készített örök hajlékunk, ahol végleg megpihenvén hajthatjuk le fejünk.
English
Mit jelent az, hogy Jézusnak nem volt hová lehajtania a fejét?
