Kérdés
Biblikus dolog-e némán imádkozni?
Válasz
A Biblia nem beszél konkrétan a néma imádkozásról, de ez nem azt jelenti, hogy kevésbé lenne elfogadható, mint a hangos ima. Isten a gondolatainkat éppúgy „hallja”, mint a szavainkat (Zsolt 139:23; Jer 12:3). Jézus is ismerte a farizeusok gonosz gondolatait (Mt 12:24-26; Lk 11:7). Isten elől semmi nincs elrejtve, amit teszünk, mondunk vagy gondolunk, még ha nem is adunk hangot a gondolatainknak. Minden – akár fennhangon, akár némán – Istenhez intézett fohász célba ér.
A Biblia beszél a „titokban” imádkozásról (Mt 6:6). Ha magunk vagyunk, vajon mi különbség lehet aközött, hogy némán imádkozunk vagy hangosan? Bizonyos körülmények között csak csöndben lehet imádkozni, például amikor olyasvalamit hozunk Isten elé, ami egyedül rá és ránk tartozik, vagy ha olyasvalakiért imádkozunk, aki történetesen jelen van, stb. Semmi baj nincs a néma imádkozással, kivéve ha azért teszünk így, mert szégyelljük, hogy mások esetleg imádkozni látnak bennünket.
A néma imádkozás létjogosultságát talán az 1Thesszalonika 5:17 támasztja leginkább alá, ahol arra buzdít bennünket az Ige, hogy „szüntelenül” imádkozzunk. Nyilvánvalóan nem imádkozhatunk „szüntelenül” hangosan. Inkább egy olyan állapotról van szó, amikor folyamatosan tudatában vagyunk Isten kilétének, és „foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre” (2Kor 10:5), azaz minden helyzetünket, tervünket, félelmünket és aggályunkat a trónja elé hozzuk. Aki „szüntelenül” imádkozik és folyamatosan dicsérettel, kérésekkel, könyörgésekkel és hálaadással járul Isten elé, az időnként hangosan, máskor suttogva, megint máskor kiabálva, énekelve vagy éppen némán teszi ezt.
English
Biblikus dolog-e némán imádkozni?
