Kérdés
Mi a nemes nyolcrétű ösvény?
Válasz
A nemes nyolcrétű ösvény a buddhista hitéleti gyakorlat alapját képezi. A nemes nyolc eszme, amit a nemes nyolcrétű ösvény ír le, azokat a magatartás- és viselkedésformákat foglalja össze, melyre a buddhisták a négy nemes igazság követése során törekszenek. Ez a nyolc vezérelv három különböző kategóriába sorolható, melyek a következők: bölcsesség, életvitel, és koncentráció. A négy nemes igazság szerint azért szól a teljes élet a szenvedésről, mert mulandó dolgok után vágyódunk. Mivel minden dolog, beleértve a legbelsőbb valónkat is, elmúlik majd egyszer, ezért az egyetlen módja annak, hogy megszabaduljunk a szenvedéstől az, ha megszabadulunk minden vágytól. A buddhizmus tanítása szerint ezt csak a nemes nyolcrétű ösvény követése által lehet elérni.
Bár „útnak" vagy „ösvénynek" nevezik, a nemes nyolcrétű ösvény egyes pontjainak követése nincs meghatározott sorrendhez kötve. A vágyakból való végső felszabadulás, és a Nirvána elérése, csak valamennyi pont párhuzamos érvényesítésével érhető el. A nemes nyolcrétű ösvényt, és magát a buddhizmust is, egy olyan nyolcágú (nap)kerékkel szokás ábrázolni, mely leginkább egy vitorláshajó kormányára hasonlít. A nemes nyolcrétű ösvény elemei a helyes szemlélet, helyes szándék, helyes cselekvés, helyes beszéd, helyes megélhetési mód, helyes erőfeszítés, helyes éberség, és a helyes elmélyedés.
Ezek közül a helyes szemléletre, valamint a helyes szándékra a nemes nyolcrétű ösvény bölcsességi pontjaiként is szoktak hivatkozni.
A „helyes szemlélet" lényegében azt jelenti, hogy az ember hisz a négy nemes igazságban, vagyis hogy elfogadja azt a nézetet, mely szerint az élet szenvedés, és hogy ez a szenvedés pedig a mulandó dolgok utáni vágyódásunkból ered. Minden ami van, mulandó. Csak a nemes nyolcrétű ösvény követésével hagyhatjuk el minden vágyunkat. Ez magába foglalja azt a szellemiséget is, mely magáévá tette már a karma törvényeit és az újjászületés (reinkarnáció) koncepcióját. Bibliai szemszögből is igaz az, hogy el kell fogadnunk egy bizonyos igazságot, hogy megváltásban lehessen részünk (János 8:32). Annak viszont élesen ellentmond a Szentírás, hogy ez a specifikus ismeret valamilyen meghatározó, aktív szerepet játszana lelki üdvösségünk elnyerésében (Efézusbeliekhez 2:8; 1.Korinthusbeliekhez 3:19).
A négy nemes igazság és a nemes nyolcrétű ösvény értelmezése szerint „helyes szándék" a folyamatos javulásra-, a fejlődésre való hajlandóságot jelenti. A helyes szándékokkal rendelkező személy már elfogadta a buddhista tanokat, és arra törekszik, hogy gondolatait és tetteit azokhoz igazítsa. A Biblia ezzel szemben arra hív el minket, hogy hitünket és tetteinket Jézus mércéjéhez igazítsuk (2.Korinthusbeliekhez 13:5, Rómabeliekhez 13:14; János 15:14). A Biblia ugyanakkor azt is nyugtázza, hogy azok a dolgok, melyekre legbelül vágyunk, sokszor valójában nem éppen azok, melyek a legjobb a javunkat szolgálnák (Jeremiás 17:9). A buddhizmus meg sem próbál választ adni arra a kérdésre, hogy az ember önerejéből pontosan hogyan kellene megváltoztassa belső vágyait, hogy aztán megvilágosodhasson (lásd 2.Korinthusbeliekhez 10:12).
A helyes beszéd, a helyes cselekvés, és a helyes megélhetés mind a nemes nyolcrétű ösvény erkölcsi vonatkozásainak részeit képezi.
A „helyes beszéd" azt jelenti, hogy szavainkkal őszintén és illedelmesen élünk, valamint hogy a kommunikációt célirányosan használjuk. Ez magába foglalja a pletykálkodás, a hazudozás, és a sértő beszéd mellőzését. A helyes beszéd elve a beszélt és az írott nyelvre egyaránt vonatkozik. A helyes beszéd buddhista gyakorlatának van egy olyan érdekes járulékos hatása is, amely abban nyilvánul meg, hogy kerülik az egyes szellemi és metafizikai ihletésű vitákat. A buddhizmus tanítása szerint a legvégső valósággal való foglalatosság nem viszi az embert előre a nemes nyolcrétű ösvényen, így hát az ilyen dolgokba elmélyedni szintén nem minősül „helyes beszédnek". A Biblia ugyancsak felhív minket arra, hogy mindig uralkodjunk szavainkon és nyelvünkön (Példabeszédek 10:19), és hogy kerüljük a fölösleges konfliktusokat (1. Timótheushoz 6:4).
A „helyes viselkedés" szabályai tartalmazzák az olyan cselekedetek kerülését, mint a gyilkosság, a rablás, a paráznaság stb. A jó és rossz meghatározásának vezérfonala az, hogy mindig meg kell vizsgálni, hogy az adott cselekedet ártalmas-e a másik személyre nézve, vagy sem. A Biblia az erkölcsi viselkedés megközelítése tekintetében persze egy elég nagy kihívást állít a versengő vallásos rendszerek elé (Máté 7:12; 1.Korinthusbeliekhez 9:27), mikor a moralitás és az erkölcsiség közös eszméje alatt egyesíti mind az általános belső hozzáállást, mind pedig az abból fakadó cselekedetet (Máté 5:21–22, 27–28). A Biblia jóról és rosszról alkotott fogalmai nem attól függnek, hogy az adott dolog/tett milyen kihatással van az ember életére, hanem hogy az mennyire van összhangban Isten szent természetével, vagy éppen mennyire ellentétes azzal.
A „helyes életvezetés" hasonló a helyes viselkedés szabályaihoz, azzal a kitétellel, hogy ez kifejezetten a személy foglalkozására vonatkozik. Ezen elv szerint nem szabad csalni és hazudni, vagy olyan üzleti tevékenységet folytatni, mellyel árthatunk más embereknek, és ami által kihasználjuk őket. Mivel a buddhizmus tanítása szerint az állatokat sem szabad bántani, ezért az állatok levágása, és a hús értékesítése éppúgy tiltott, mint a fegyvergyártás vagy értékesítés. A Biblia tanítása szerint életünk minden egyes területéhez, így az üzleti élethez is, ugyanazzal az erkölcsi tartással és etikai szemlélettel kell hozzáálljunk (Zsoltárok 44:21; Rómabeliekhez 2:16; 2.Korinthusbeliekhez 4:2). Isten azt is elvárja tőlünk, hogy jó sáfárai legyünk a ránk bízott természetnek (3.Mózes 19:25; 25:2-5, Habakuk 2:8, 17). A Biblia azonban nem tiltja az állati eredetű termékek fogyasztását (Márk 7:19, 1.Mózes 1:28), mint ahogyan a különböző önvédelmi technikákat sem legitimizálja (Lukács 22:36).
A helyes erőfeszítések, a helyes éberség, és a helyes elmélyedés elemei a nemes nyolcrétű ösvény koncentrációs oldalát képezik.
A „helyes erőfeszítés" elve egyfajta elővigyazatosságot és kitartást jelent a többi hét elv gyakorlati alkalmazásánál. Egy olyan késztetésről van itt szó, mely a pesszimista gondolatok, és a haraghoz hasonló negatív érzések kiszorítására irányul. Itt újra az a probléma merül fel, hogy az ember már csak természeténél fogva is hajlik arra, hogy önző és lusta legyen. A buddhizmus nem kínál megoldást annak a személynek, aki nem is szándékozik a változás útjára lépni. A Biblia ezzel szemben Isten arra való hajlandóságát és képességét méltatja, hogy megváltoztatja szívünket, még akkor is, ha mi ez ellen néha ágálunk (2.Thesszalonikabeliekhez 3:13; 1.Korinthusbeliekhez 6:11).
A „helyes éberség" hasonló a helyes életvezetéshez, azzal a különbséggel, hogy fókuszában inkább mentális és filozófiai szempontok állnak. A buddhizmus a minél magasabb fokú önismeret elsajátítására buzdít. Ebben kiemelt figyelmet kap a környezetünkhöz és a személyes élményeinkhez való viszonyulásunk. A gondolatiság ezen típusa a jelenre irányul és rá összpontosít, míg a múlt és a jövő eseményeire kevésbé figyel. A Biblia is felhív minket arra, hogy őrködjünk gondolataink felett, valamint hogy mindig legyünk annak tudatában, hogy az aktuális (társas) környezetünk miképp befolyásolja a szellemi életünket (1.Korinthusbeliekhez 15:33; 6:12).
A „helyes elmélyedés" a buddhizmus egyik központi gyakorlata, mely megfelelő légzéstechnikákat, vallásos éneklést, és más koncentrációs gyakorlatokat is magába foglal. A meditáció ezen típusának az a célja, hogy az összpontosítás tárgyán kívül minden gondolattól megszabadítsa az elmét. Ennek a meditációnak legvégső célja nem más, mint az ún. samadhi, vagyis az a legmagasabb szint elérése, amikor a személy számos önreflektáló szakaszon áthaladva eljut a minden észleléstől és minden érzéstől mentes állapotba. A nemes nyolcrétű ösvény bölcselete itt egy további ponton is ütközik a Biblia tanításával. A Biblia nagyon is értékeli az elmélyülést és az önreflexiót (analitikus önmagunkba-tekintés), ezeknek azonban soha sem lehet az a célja, hogy elménket teljesen kiüresítsük. A keresztény hívő inkább Isten Igéjének minden igazságában mélyül el, és afelett meditál. A bibliai értelemben vett elmélyülés azt jelenti, hogy Isten kinyilatkoztatott Szavával töltjük meg az elménket és a szívünket.
Összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy bár létezik egy pár hasonlóság és némi átfedés a Biblia-, és a nemes nyolcrétű ösvény tanításai között, de a feloldhatatlan ellentmondások és alapvető különbségek száma messze magasabb. A nemes nyolcrétű ösvény szerint az a személy, aki képtelen minden egyes pont betartására, az nem is képes arra, hogy kövesse az ösvényt. Így tehát nem marad más esélye csak hogy kivárja, hogy vágyai, szándékai és késztetései maguktól megváltoznak majd. A Biblia világosan tudtunkra hozza, hogy nem szabad abban bizakodni, hogy a szív majd magától a jóra fog törekedni, hiszen az ember szíve romlott (Jeremiás 17:9; Rómabeliekhez 3:10–12; 7:18–24). A Jézus Krisztussal való élő kapcsolat azonban minden emberi szívet képes megváltoztatni (Rómabeliekhez 7:25; Galátziabeliekhez 3:13).
English
Mi a nemes nyolcrétű ösvény?
