Kérdés
Miről szól pontosan a nirvána elképzelése a buddhizmusban?
Válasz
A buddhizmus tanítása szerint a nirvána egy olyan elképzelt összetett létállapot, melyben az ember végleg megszabadul e világ minden szenvedésétől, és melynek során felismeri a világmindenséggel való teljes egységét. Azon személy, kinek tudatossága belép a nirvána állapotába ténylegesen maga mögött hagyhatja a reinkarnáció lélekörlő körforgását, hogy már csak szellemben létezve, teljesen személytelen entitássá váljon (azaz egyidejűleg legyen minden és semmi, ami, vagy aki a személyes tapasztalás híján szenvedésre sem képes már). A nirvána kifejezése szó szerint azt jelenti: elfújni, vagy kioltani. Ha ezt a jelentést az ember szellemi létállapotának szemléltetésére alkalmazzuk, akkor máris sokkal árnyaltabb képet kapunk. A nirvána jelentheti azt, hogy szépen fokozatosan szüntetünk meg egy fényforrást, mint mikor először az ablakot csukjuk be, majd a sötétítőt húzzuk be, végül pedig a redőnyt engedjük le, vagy éppen hogy gyorsan oltunk ki egy lángot, mint mikor elfújunk egy gyertyát. A buddhista szellemi és fizikai gyakorlatok végső célja maga a nirvána állapota, mikor minden vágy tüzes lángját kioltottuk már magunkban, és ezáltal egy másik létsíkra katapultáljuk magunkat. A nirvána állapotának általánosan elterjedt szemléltetése szerint, ha egy gyertyát kioltunk, akkor energiája nem vész a semmibe, nem pusztul el, hanem csak egy más fajta energiává alakul át. Pontosan ez történik a lélekkel is mikor eléri ezt az állapotot — mondják.
A hívő buddhistának három különféle "lángot" kell kioltania magában, hogy elérje a hőn áhított nirvánai állapotot. Ezek a következők: szenvedély, gyűlölet, (választott) tudatlanság. Felületesen vizsgálva ez messziről éppen még a Bibliai hangjára is hasonlíthatna. A Szentírás óvva int minket attól, hogy testi késztetéseink és szenvedélyeink felemésszenek minket (Rómabeliekhez 6:12), és határozottan utasít minket, hogy "öldököljük" meg minden világi bűnös késztetést tagjainkban (Kolossébeliekhez 3:5). A gyűlölet és a szabad akaratból választott tudatlanság ellen szintén felemeli szavát. Legalább 71 példabeszédet számolunk, melyek mind a bolondról, az együgyüről, a balgatagról beszélnek, mondani sem kell, hogy nem éppen pozitív hangon. A szeretetlenség és a gyűlölet is egyértelműen egy-egy negatív lelki állapot (és több) a Biblia tükrében. Erről így olvashatunk: "A gyűlölség szerez versengést; minden vétket pedig elfedez a szeretet" (Példabeszédek 10: 12). (Különösen érdekes ez az igerész, ha felismerjük azt a két tényt, hogy a Szentírás számos helyen a szeretetet Istennel azonosítja, valamint hogy a Jézus Krisztus vérében megmosott ruhánk fedi el minden mezítelenségünket, vagyis bűnünket).
Azonban a buddhista értelemben vett "szenvedély-kioltás" merőben eltér attól, amire a Szent Lélek gondolt, mikor ezt a felszólítást közölte "legkisebb" emberi szócsövén keresztül: "Az ifjúkori kívánságokat pedig kerüld" (2.Timótheushoz 2:22). A buddhizmusban ugyanis nem arról van szó, hogy a szenvedélyek és testi kívánságok követése által megsértjük Isten legjobb javunkra adott erkölcsi rendeléseit, hanem pusztán minden vágy öncélú felszámolásáról. Abba most nem mennénk bele bővebben, hogy már ez a tétel is némileg önellentmondásos, hiszen ahhoz, hogy valaki felszámolja minden vágyát, folyamatosan arra kell vágynia, hogy felszámolja minden vágyát. A buddhizmus tanai a Isten Igéjével már csak ezen a ponton sem rokoníthatóak, hiszen Isten örömest teljesíti szívünk azon vágyait (Zsoltárok 37:4), melyek javunkat szolgálják (már csak ebből is látszik, hogy nem önkényesen adott parancsolatokról van szó, mint ahogyan fentebb már utaltunk erre). Az egy merőben más kérdés, hogy rengeteg olyan dolog van, ami csak a mi szemszögünkből szolgálná javunkat (Példabeszédek 14:12;16:25). Isten azonban nem csak az orrunkig lát, mint mi... A nirvánával szemben Isten országa egy olyan hely, ami túlcsordul minden örömtől, és ahol lelkünkben (nem a testünkben) valaha fellobbant minden vágy betöltetik (16. zsoltárok).
Remélhetőleg látható már, hogy a nirvána koncepciója számos ponton ütközik a Biblia mennyről szóló tanításával. A Szentírás teljesen világosan állítja, hogy emberi tetteink, vélekedéseink, értelmünk, nagyvonalú adakozásunk mind teljességgel elégtelenek ahhoz, hogy saját erőnkből bejuthassunk a mennybe, vagy hogy oda jótetteink által (és egyidejűleg másokkal szemben felfuvalkodva) "bevásároljuk" magunkat (Rómabeliekhez 3:20). Az összes vallás ellenben pontosan ezt hirdeti, azaz hogy saját erőfeszítésből tetsző színben tudjuk magunkat Isten előtt feltüntetni. Az egész világon Isten Igéje állítja egyedül, hogy a Istennek kizárólag Jézus Krisztus kegyelmének hit általi elfogadásából tetszhetünk. Ebben a képletben maga a hit is Isten ajándéka, még az se az emberből fakad. Ennek megfelelően nincs az a mennyiségű emberi törekvés, nem létezik annyi meditációval, önmegtagadással és önmegvilágosítással töltött óra, ami elég lenne ahhoz, hogy az egyedül Szent Isten saját magunk által megigazult lényként tekintsen ránk. A buddhizmus mindezek mellett még azt is tanítja, hogy a nirvánába belépő személy teljes személyiségét elveszíti, éppúgy mint minden vágyát és még a testét is. A Szentírás ezzel szemben arról tesz bizonyságot, hogy a menny nagyon is valós hely (hogy pontosak legyünk sokkalte valósabb, mint az egy napon teljesen megsemmisülő anyagból gyúrt világunk) és nem pedig egy szellemi-, vagy egy elmeállapot. Itt megőrizzünk személyiségünket és új, feltámadott, romolhatatlan testben fogunk létezni. Nem az állandó közöny ködös körülményei között sodródunk, hanem örömünk folyamatosan nő majd legalapvetőbb igényünk és kívánságunk minél teljesebb betöltése során, vagyis az Istennel való személyes kapcsolatunkban. "Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké" (Zsoltárok 16: 11)
English
Miről szól pontosan a nirvána elképzelése a buddhizmusban?
