Kérdés
Mivel a női prédikátorok ugyanolyan jók lehetnek, mint a férfi igehirdetők, vajon nekik is elhívásuk van az Ige tanítására?
Válasz
A nőket, még nem is olyan régen, a nyugati társadalmainkban is másodosztályú állampolgárokként kezelték, mint ahogy a világ túlnyomó részén mind a mai napig ez a hozzáállás a meghatározó. Mivel ez az attitűd az élet minden egyes területén érvényesül(t), így egyesek azt hiszik, hogy a nő gyülekezeti szerepének bibliai korlátozása valójában ezt a soviniszta, szexista emberi mentalitást tükrözi. Mások úgy érvelnek, hogy mivel a nyugati társadalmak már messzemenőleg (de nem teljesen) felszámolták a nemi alapon történő megkülönböztetést, ezért keresztény gyülekezeteinknek ugyanezt kéne tenniük. Megint mások arra mutatnak rá, hogy egy nőnek nagyon is lehetnek éppolyan mély bibliai betekintései, mint egy férfinak, és hogy egy nő lehet jobb retorikai és szónoki képességekkel megáldva, mint akármelyik férfi hittestvére, így tehát az igét is épp úgy hirdetheti, mint az x és y kromoszómával rendelkező felebarátai. Semmi kétség, hogy ez egy olyan mélyen megosztó téma, ami kiválóan alkalmas egész gyülekezetek szétrobbantására. Annál fontosabb tehát, hogy a Biblia el nem múló fényénél vizsgáljuk.
A Biblia jól érthetően tárja elénk az Isten által rendezett világ nemi szerepekre vonatkozó irányvonalait. Ezek a szerepek nem kisebbek, vagy nagyobbak-, alacsonyabbak és magasabbak egymásnál, hanem egyszerűen eltérnek egymástól. Az emberi szemben a sárga és a zöld szín érzékelésére alkalmas ún. csapokat is találunk (kisebb arányban ibolya-pigmentcsapokat is). Egyik pigmentcsap-csoport sem több, vagy jobb, mint a másik, viszont egyik sem tudja a másik feladatát ellátni, hiszen az sosem volt rendeltetése: a sárga csapok egy bizonyos hullámhosszú fényinger kódolásában vesznek részt, míg a zöld csapok egy másik hullámtartományra vannak behangolva. Csak együttműködésük során jön létre az ember színérzékelése, melynek teljes pompáját nem túl sok festővászon tudja hűen visszaadni. Ha csak sárga, vagy kizárólag zöld színcsapok helyezkednének el retinánkon, akkor valójában nem minden sárga vagy zöld-, hanem egyöntetűen poshadt-szürke volna, vagyis az egyik pigmentcsap-csoport által közvetített szépségét sem volnánk képesek értékelni. Nagyon hasonlóan van ez a nemi komplementarianizmus esetében (a latin complementum szó alapján, melynek jelentése "egésszé tesz", "kitölt"): ha férfiak és nők egymást szeretve és tisztelve együttműködnek egymással, ki-ki az Isten által kijelölt területén, akkor Isten vetésének és aratásának mezeje a szövetség szivárványának minden színében virágzik (lásd kapcsolódó cikkünket "Mit nevezünk komplementarianizmusnak" - címmel.)
A nőknek a szolgálat számos területére van elhívásuk, hiszen ők is ugyanúgy részesülnek a Szent Lélek egy, vagy több ajándékában, mint a férfiak. Helyes, ha engedelmeskednek Isten elhívásának, és a férfiakhoz hasonlóan ők is bevetik ezen karizmáikat. Igen, nők is megkapják a tanítás ajándékát, és jól teszik, ha élnek azzal, viszont csak a Biblia által meghatározott irányvonal mentén. Ennek a részletes leírását az 1.Timótheus 2:12 igehelyen találjuk (lásd még Titusz 2:3-5: "jóra oktatók"). Az ige mondandójának hangsúlya jól érzékelhető: Isten férfiak vezetése alatt szeretné látni egyházát, a nők pedig a - semmivel sem kevesebb - segítői szerepekben kapnak helyet (ezen koncepció eredetét lásd itt: 1.Mózes 2:18). (Gondoljunk csak bele, hogy Isten Szent Lelke szüntelenül segít minket abban, hogy Jézus lábnyomaiban járhassunk, illetve hogy maga az Úr Jézus is a mi megsegítésünkre jött el! - a fordító megjegyzése). Ez persze messze nem jelenti azt, hogy a férfiak ne tudnának a nőknek adott "odafelvaló" bölcsességből okulni, vagy hogy ne kellene tanulniuk a női hittestvéreiktől. Azt viszont nagyon is jelenti, hogy Isten nem engedte meg a nőnek, hogy szellemi hatalma legyen a férfi felett. A tanítás óriási felelősséggel jár, hiszen a tanító - szellemi értelemben - befolyásra tesz szert a hallgatóság felett. (Valószínűleg a legtöbbünknek van arról élénk iskolai emléke, mikor ezzel a befolyással és hatalommal egy tanárunk jól élt, míg arról is, mikor egy másik pedig kevésbé - a fordító megjegyzése.) A lelkipásztori-, és a gyülekezet vezetésére elhívott elöljárói pozíciók betöltését Isten csak férfiaknak engedi meg, ők pedig szintén szigorú elvárásoknak kell megfeleljenek (lásd Titusz 1:5-9).
Az a nő tehát, aki áldott jó tanító és kiváló evangelizáló sosem szűkölködik "bevetési területekben". Fontos azonban, hogy ne kezdje el bitorolni a férfiak Isten-adta vezetői szerepét. A legtöbb komplementariánus gyülekezetben a hitben érett asszonyok nőket és gyerekeket tanítanak, míg a vegyes csoportok szellemi vezetése a férfiak kezében összpontosul. Lehet egy nő kiemelkedő kommunikációs képességek birtokában, és lehet igen éles hallású prédikátor, ettől még nem borul fel-, vagy válik semmissé az Istentől való rend, amit a Biblia közvetít felénk. Függetlenül tehát attól, hogy mennyire áldott a szóban forgó asszony, nem szabad férfiaknak hirdesse az Igét, mintha csak Ő volna szellemi vezetőjük. Mikor a Biblia megtiltja a nőknek, hogy a tanítás által szellemi befolyásra tegyenek szert a gyülekezet felett, akkor az - alsó hangon szólva is - legalább annyit jelent, hogy ők nem határozhatják meg az adott gyülekezet hitelveit, tanítását. A Szentírás mértékadó tolmácsai, vagyis a szellemi irányvonal meghatározói, kizárólag a Szent Lélek irányítása alatt álló, az Úr Jézus Krisztust mindenben főnek tekintő férfiak lehetnek.
Az Apostolok Cselekedetei 18:24-26 igehelyen annak lehetünk tanúi, amint egy Apollós nevű ékesen szóló zsidó férfiút egy házaspár, név szerint Prisczilla és Akvila, tanít. Apollós örömmel fogadta szájukból az igazság beszédét, hiszen így szerzett tudomást az evangélium teljes üzenetéről, ami által még buzgóbb igehirdetővé vált, mint azelőtt volt. De hogyan szemléljük ezt az esetet a mai témánk vonatkozásában? Prisczilla vajon a mai modern "női igehirdetők" szolgálatának első úttörője volt? Nem erről van szó, ugyanis az igerész világossá teszi, hogy az az útmutatás, amiben Apollós részesült, inkább egy kötetlen és személyes hangvételű eszmecserére hasonlított, melyet Prisczilla és férje vezetett. Erről így olvasunk: "Mikor pedig meghallgatta őt Akvila és Prisczilla, magok mellé vevék őt, és nyilvábban kifejtették előtte az Istennek útát" (26.igevers). Prisczilla segédkezett abban, hogy megosszák Apollóssal a feltámadott Krisztus örömhírét, viszont a gyülekezetben soha sem lépett fel úgy, mintha ő Apollós "szellemi anyja"-, vagy valamiféle "feljebbvalója" volna. Pál apostol később, mind Prisczillát, mind pedig az urát, Akvilát, Jézus Krisztusban való "munkatársainak" nevezi (Rómabeliekhez 16:3).
Meglehet, hogy Isten tanítói ajándékával megáldott egyes asszonyok arra éreznek elhívást, hogy prédikáljanak. Nem kizárt, hogy sok esetben még jobb munkát is végeznének, mint a pulpituson álló férfi hittestvéreik. Fontos azonban, hogy Isten Igéjének fényében közelítsenek ezen adottságukhoz, és hogy magukat önszántukból korlátozzák azon feladatkörökre, amiket Isten szánt nekik. (Avagy a mindenható Úr Jézus Krisztus nem korlátozta magát arra a testre és azon feladatokra, melyet az Atya jelölt ki Neki földi szolgálata idején? - a fordító megjegyzése). A lelkipásztori szerep betöltése, a gyülekezet szellemi csapásvonalának megszabása, valamint a gyülekezet férfi tagjai fölötti szellemi befolyás kicsikarása viszont azonban már egyértelműen túllő az Isten által kijelölt célon.
English
Mivel a női prédikátorok ugyanolyan jók lehetnek, mint a férfi igehirdetők, vajon nekik is elhívásuk van az Ige tanítására?
