Kérdés
Mit jelent a nyelveken imádkozás? Vajon a nyelveken imádkozás Isten és a hívő keresztyén közötti imanyelv-e?
Válasz
Háttéranyagként, kérjük, olvassa el a nyelveken szólás ajándékáról írt cikkünket! A nyelveken imádkozás bizonyítékaként négy igeszakaszt szoktak idézni: Ez a négy a Róma 8:26; 1 Korinthus 14:4–17; Efézus 6:18 és Júdás 1:20. Az Efézus 6:18 és Júdás 1:20 pedig „a Lélek általi imádkozásról” ír. Ugyanakkor nem valószínű, hogy a „Lélek általi imádkozás” helyes magyarázata az imanyelvfunkció.
A Róma 8:26 arra tanít bennünket, hogy „ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.” Két kulcsfontosságú tényező miatt nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy a Róma 8:26 a nyelveken szólásra, mint imanyelvre utalna. Először is a Róma 8:26 azt állítja, hogy a Szellem az, aki „fohászkodik”, nem a hívő ember. Másodszor a Róma 8:26 szerint a Szellem „fohászkodása” kimondhatatlan. A nyelveken szólás lényege pedig a szavak kimondása.
Ez az 1 Korinthus 14:4–17-re, különösen a 14. versre szűkíti a listát: „Mert ha nyelveken szólva imádkozom, a lelkem ugyan imádkozik, de az értelmemet nem használom.” Az 1 Korinthus 14:14 külön megemlíti a „nyelveken szólást”. Mit jelent ez? Először is, a szövegkörnyezet tanulmányozása nagyon fontos. Az 1 Korinthus 14. fejezete elsősorban a nyelveken szólás és a prófétálás ajándékának az összehasonlítása, egymás mellé állítása. A 2. verstől az 5. versig terjedő szakasz alapján egyértelmű, hogy Pál a prófétálás ajándékát a nyelvek ajándéka fölé helyezi. Ugyanakkor Pál kiáll a nyelveken szólás jelentősége mellett, és azt mondja, hogy örül, hogy mindenki másnál többet szól nyelveken (18. vers).
A Cselekedetek könyve 2. fejezetében találkozunk először a nyelveken szólás ajándékával. Pünkösd napján az apostolok nyelveken szóltak. A Cselekedetek 2 alapján egyértelmű, hogy az apostolok emberi nyelven szóltak (Cselekedetek 2:6–8). A „nyelv” kifejezéssel fordított eredeti szó a Cselekedetek 2-ben és az 1 Korinthus 14-ben a ’glossza’, ami beszélt nyelvet jelent. Ebből a szóból származik a ’glosszárium’ szavunk. Nyelveken szólásnak azt nevezzük, amikor olyan nyelven tudták hirdetni az evangéliumot, amelyet a hirdető nem, csak a fogadó fél értett. Úgy tűnik, hogy Korinthusban, a város színes etnikai összetétele miatt különösen nagy kincsnek számított a nyelveken szólás ajándéka. Ennek köszönhetően a korinthusi hívek jobban tudták az evangéliumot, Isten Igéjét közvetíteni. Ugyanakkor Pál teljesen egyértelműen megmondta, hogy még ilyenkor is magyarázat — „fordítás” — szükségeltetik (1 Korinthus 14:13, 27). Egy korinthusi keresztyén nyelveken szólt, az adott nyelven hirdette Isten igazságát olyanoknak, akik azon a nyelven értettek, majd ő vagy a gyülekezetben egy másik keresztyén lefordította az elhangzottakat, hogy az összes jelenlévő megérthesse.
Akkor hát mi a nyelveken imádkozás, és miben különbözik a nyelveken szólástól? Az 1 Korinthus 14:13–17 arra utal, hogy a nyelveken imádkozást is meg kell magyarázni. Ennek eredményeként úgy tűnik, hogy a nyelveken imádkozás Istennek elmondott ima. Ez az ima olyan emberhez is szól, aki érti az adott nyelvet, de a magyarázatra is szükség van, hogy az egész közösség épülhessen.
Ez az értelmezés nem ért egyet azzal a nézettel, hogy a nyelveken imádkozás egy külön imanyelv. A következőképpen foglalható össze ez a másik nézet: a nyelveken imádkozás személyes imanyelv a hívő keresztyén és Isten között (1 Korinthus 13:1), amit a keresztyén ember a saját maga épülésére használ (1 Korinthus 14:4). Ez az értelmezés a következő okok miatt nem biblikus: 1) Hogyan lehetne a nyelveken imádkozás személyes imanyelv, ha meg kell magyarázni az elhangzottakat (1 Korinthus 14:13–17)? 2) Hogyan lehet a nyelveken imádkozás saját magunk épülésére, amikor a Szentírás azt állítja, hogy a kegyelmi ajándékok a gyülekezet, nem pedig önmagunk épülését szolgálják (1 Korinthus 12:7)? 3) Hogyan lehetne a nyelveken imádkozás személyes imanyelv, ha a nyelveken szólás „jel a hitetlennek” (1 Korinthus 14:22)? 4) A Biblia egyértelműen azt állítja, hogy nem mindenki részesül a nyelvek ajándékában (1 Korinthus 12:11, 28–30). Hogyan segíthetné a saját épülésünket a nyelvek ajándéka, ha nem minden hívő kaphat belőle? Hát nincs mindnyájunknak szüksége épülésre?
Némelyek szerint a nyelveken imádkozás egy „titkos, kódolt nyelv”, amelyet sem Sátán, sem az ő démonai nem értenek imádkozás közben, így előnyt tudunk szerezni velük szemben. Ez az értelmezés a következő okok miatt nem biblikus: 1) Az Újszövetség a nyelvek ajándékát következetesen emberi nyelvnek mutatja be. Nem valószínű, hogy Sátán és az ő démonai ne értenék az emberi nyelveket. 2) A Biblia sok hívő ember imádkozását feljegyzi, akik saját nyelvükön hangosan imádkoztak, és nem féltek attól, hogy Sátán majd lehallgatja őket. Még ha Sátán és/vagy démonai hallják és értik is, amit imádkozunk, közel sincs olyan hatalmuk, hogy megakadályozzák, hogy Isten saját akarata szerint megválaszolja azokat. Tudjuk, hogy Isten hallja az imáinkat, és ez a tény közömbössé teszi, hogy Sátán és démonai hallják-e azokat vagy sem.
Mit mondjunk hát arról a sok keresztyénről, aki nyelveken imádkozik, és nagyon is építőnek találja ezt saját személyes életére nézve? Először is, hitünket és cselekedeteinket a Szentírásra, nem pedig tapasztalatra kell alapoznunk. Átéléseinket kell a Szentírás fényében megvizsgálnunk, nem pedig fordítva. Másodszor, sok szekta és világvallás is beszámol a nyelveken szólás előfordulásáról. Egyértelmű, hogy ezekben a hitetlen emberekben nem a Szent Szellem működik. Úgy tűnik, hogy a démonok hamisítani tudják a nyelveken szólás ajándékát. Ennek arra kell késztetnie bennünket, hogy még nagyobb körültekintéssel igazítsuk gyakorlatunkat a Szentíráshoz. Harmadszor, bizonyos tanulmányok kimutatták, hogy a nyelveken szólás/imádkozás tanult dolog is lehet. Ha valaki másokat hall nyelveken szólni, még akár tudattalanul is megtanulhatja, „mit kell csinálni”. Ez a legvalószínűbb magyarázata a keresztyének között oly széles körben elterjedt nyelveken szólás/imádkozás többségének. Negyedszer, a saját magunk épülésének érzése természetes. Az emberi test adrenalint és endorfinokat termel, amikor valami új, izgalmas, érzelmeket érintő és/vagy a racionalitáshoz nem kapcsolódó élménnyel gazdagodik.
A nyelveken imádkozás egy olyan téma, amely felől a keresztyének tisztelettudóan és szeretetteljesen ugyanolyan vagy ellenkező állásponton lehetnek. Ez nem üdvösségkérdés. Nem a nyelveken imádkozás különbözteti meg az érett és az éretlen keresztyént. Akár létezik, akár nem, a nyelveken imádkozás, mint személyes imanyelv nem tartozik a keresztyén hit alapjaihoz. Tehát, míg mi abban hiszünk, hogy a nyelveken imádkozás biblikus értelmezése eltávolít bennünket a személyes imanyelv gondolatától, azt is elismerjük, hogy sokan az ilyesmit gyakorlók közül testvéreink Krisztusban, akik szeretetünkre és tiszteletünkre méltók.
English
Mit jelent a nyelveken imádkozás? Vajon a nyelveken imádkozás Isten és a hívő keresztyén közötti imanyelv-e?
