Kérdés
Feltétele-e az üdvösségnek a nyilvános megvallás?
Válasz
A Róma 10:9-10-et sok jó szándékú keresztyén használja arra, hogy másokat krisztusi hitre vezessen. „Ha száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk."
Ezt a szakaszt nem úgy kell érteni, hogy a hit hallható megvallása által üdvözülünk. Tudjuk, hogy az üdvösség kegyelemből van, a hit ajándéka által (Efezus 2:8-9), nem a kimondott szavaink által. Ezért, mint minden igeszakasz esetében, ha helyesen szeretnénk értelmezni a Róma 10-et, létfontosságú megvizsgálni a kontextust.
A Római levél írása idején az, ha valaki elfogadta és Úrnak vallotta Krisztust, általában üldöztetéssel és végső soron halállal járt. Abban a korban, ha valaki Úrként tisztelte Krisztust, noha tudta, hogy ezért bizonnyal üldözni fogják, jó jele volt annak, hogy az illető valóban megtért, és a Szentlélek munkálkodott benne. Amikor az ember élete forog kockán, a hit nyilvános megvallására ritkán kerül sor, és így volt ez a korai egyházban is. Az „üdvözülsz" szó nem azt hivatott kifejezni, hogy a hit nyilvános megvallása feltétele az üdvösségnek, hanem azt, hogy senki sem vallja Urának Krisztust fővesztés terhe mellett, hacsak nem nyert üdvösséget.
A Róma 10:10-ben ezt olvassuk: „Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk." Az eredeti görög azt a gondolatot hordozza, hogy vallást teszünk a szánkkal arról, ami a szívünkben van, és hálásak vagyunk érte.
A Róma 10:13 ezt mondja: „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül." A 14. vers szerint azonban az Urat csak azok hívják segítségül, akik már meg vannak váltva: „De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek?" Továbbá a 12. versben ez áll: „Nincs különbség zsidó és görög között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja." Világos, hogy a bőkezűség mindenki iránt, „aki segítségül hívja", nem vonatkozhat az üdvösségre, mivel a 14. vers alapján a „hívók" már hívők (hisznek).
Összegzésként, a Róma 10:9-10 nem annak az alaptétele, hogy a nyilvános megvallás az üdvösség előfeltétele. Inkább azt állítja, hogy ha valaki bizalmát Krisztusba helyezte, és következésképp Urának vallotta, tudván hogy ezáltal az üldöztetés elkerülhetetlen, akkor az a személy őszinte megtérés és üdvösség bizonyítékát adta. Azok, akik üdvözülnek, Uruknak vallják Krisztust, mivel Ő már hitet ültetett a szívünkbe. Akárcsak a keresztség/bemerítkezés vagy minden jó cselekedet esetén, a nyilvános megvallás nem az üdvösség eszköze, hanem bizonyítéka.
English
Feltétele-e az üdvösségnek a nyilvános megvallás?
