Kérdés
A Biblia mit mond az öngyűlöletről?
Válasz
Az öngyűlölet nem ritka, még ha esetről esetre eltérő mértékben nyilvánul is meg. Önmagunk gyűlölete viszont semmiképp sem az, amit Isten szeretne nekünk. A világ azt akarja elhitetni velünk, hogy az öngyűlöletre az önszeretet a megoldás, ennek megfelelően pedig különböző módokat kínál arra, hogy ezt a szeretetet és önmagunk elfogadását felébresszük magunkban. Bár meglehet, hogy ezek közül némelyik valóban egészséges praktikának tekinthető, ugyanakkor egyik sem olyan tartós megoldás, ami lelkünk valós szükségleteinek a mélyére hatolna. A Biblia ezzel szemben arra tanít minket, hogy az önutálat megoldása az, hogy annak fényében alakítunk ki pontos képet Istenről és önmagunkról, hogy valójában ki is Isten.
Először is azt érdemes megértenünk, hogy mi okozza az öngyűlöletet. Egyesek azért jutnak el egészen az öngyűlöletig, mert olyan vesztesnek tartják magukat, aki egyszerűen nem rendelkezik bizonyos tehetséggel vagy erőforrásokkal (pl. intelligencia, személyes kapcsolatok, pénz és befolyás). Bárki, aki igaznak fogadja el a tömegmédia által propagált idealizált szépség-, siker- és hatalmi normákat, maga viszont nem tud azoknak megfelelni, arra az ésszerűtlen következtetésre juthat, hogy ő nem is méltó a szeretetre, és ezáltal önutálatba kezd süllyedni. Előfordul, hogy az ember a múltban elkövetett tettei miatt gyűlöli magát, vagy épp azokért a dolgokért, melyekkel jelenleg küszködik, úgy mint pl. a függőség vagy egészségtelen kapcsolatok. Röviden tehát azt mondhatjuk, hogy az öngyűlölet abból fakad, hogy nem felelünk meg az önmagunk vagy a mások által felállított “elfogadhatósági normáknak”. Felismerve, hogy nem lehetünk “tökéletesek” könnyen öngyűlöletbe merülhetünk.
Bibliai értelemben véve olyan bűnösök vagyunk, akik elszakadtak Istentől – ezt jól tudjuk (Rómabeliekhez 3:23; 6:23; Efézusbeliekhez 2:1-5). Létezik egy mérce, melyet nem tudunk betölteni, és amelynek önmagunk erejéből soha nem is leszünk képesek eleget tenni (Rómabeliekhez 3:20). Istentől elszakadva minden remény nélkül valók vagyunk. Ez azonban nem ok arra, hogy gyűlöljük magunkat, sőt, ez valójában sokkal inkább arra ad okot, hogy Istenhez forduljunk, és az Ő kegyelmére támaszkodjunk. Ő ugyanis már elkészítette számunkra a megváltás útját! Isten saját képmására teremtette az embert (1.Mózes 1:27). Ő szeret minket, mi pedig az Ő visszképe kell legyünk. Bár a bűn belerondított ebbe a képbe, Isten mégsem hagyott el minket: ehelyett inkább a számára legértékesebbet, Fiát Jézust küldte el értünk, Aki bár emberi testet öltött, de mégis teljesen Isten maradt. Jézus Krisztus bűn nélküli, tökéletes életet élt, majd önként vállalta a halált, hogy a bűneinkért járó büntetést így fizesse meg. Eztán viszont feltámadt, hogy ezáltal bizonyítsa a bűn és a halál feletti végső győzelmét (1.Korinthusbeliekhez 15:3-7; Rómabeliekhez 5:6-11; Filippibeliekhez 2:5-11). Mindazok, akik hitüket Krisztusba vetik, üdvözülnek (János 3:16-18; Rómabeliekhez 10:9). Ez valóban nagy örömre ad okot! Amikor már Isten megváltott gyermekeivé válunk, semmi okunk nem marad arra, hogy gyűlöljük magunkat.
Ha te még nem békültél meg Istennel, és nem állsz Vele személyes kapcsolatban Jézus Krisztus által, akkor a benned lévő öngyűlölet leküzdéséhez vezető első lépés pontosan ebben áll. Persze tudjuk, hogy azok is küzdhetnek önutálattal, akik Jézusra mint Megváltójukra tekintenek már. Az ő esetükben vajon mi a megoldás? Ki kell alakítani egy bibliailag megalapozott szemléletet arról, hogy ki Isten, és hogy mi kik vagyunk. A Rómabeliekhez írt levél 12:1-2 igerésze ma is így szól hozzánk: “Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket: adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen szellemi hódolatotok. Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes (SZIT)”. Ha gondolataink és tetteink terén is Istennek szenteljük az életünket – azaz ha megújult és átalakult gondolkodásmódra teszünk szert, életünket pedig Istennek éljük – akkor azzal leküzdjük az öngyűlöletet.
Vegyünk tehát sorra egy pár olyan dolgot/tulajdonságot, amit a Biblia Isten valós lényéről, jelleméről kijelent. Isten szent, igazságos, irgalmas, kegyelmes és könyörületes (1.Péter 1:16; Zsoltárok 103:8-12; Zsidókhoz 6:10; Kolossébeliekhez 3:25; Nehémiás 9:31). Ő Teremtő, Ő mindenható, Ő mindentudó és mindig, mindenhol jelenlévő. Isten változhatatlan (Malakiás 3:6; Zsidókhoz 13:5). Az Ő utai magasan a mi utaink felett vannak, Igéje pedig mindent véghezvisz, amit Ő csak akar (Ézsaiás 55:8-11). Isten ígéretei maradéktalanul igazak. Isten maga a szeretet, így téged is szeret (1.János 4:7-10). Az öngyűlölet egyszerűen nem egyeztethető össze mindezen igazsággal.
Szellemesen azt szokás mondani, hogy “Isten célzottan és céllal teremtett téged”. Az életednek igenis van értelme. Igéjében Isten számos arra vonatkozó utasítást ad nekünk, hogy mi életünkre néző akarata, továbbá hogy hogyan kell élnünk. Az olyan tevékenységek, mint a Biblia rendszeres tanulmányozása és az Istenhez való imádkozás, segítenek megértenünk, hogy ki Isten, és hogy hogyan érez irántunk. Ha ezekben gyakoroljuk magunkat, akkor az Isten iránti szeretetünk és a személyébe vetett bizalmunk nő, az önutálat pedig következésképp alábbhagy. Amikor engedelmeskedünk Isten Igéjének, azzal voltaképp a nagybetűs igazsághoz igazítjuk életünket. Ez már természetszerűleg is azt fogja eredményezni, hogy kevésbé fogunk összpontosítani saját magunkra, a világ normáira és önnön hamis bálványainkra. Ugyanakkor egyidejűleg azt is maga után vonja, hogy gyakrabban mondunk majd nemet a bűnre, ami azért olyan fontos, mert az önutálat elsődleges oka maga a bűn. Ha azonban mégis vétkezünk, a Biblia azt mondja, hogy nyugodtan Istenhez fordulhatunk, hisz Ő megbocsát és kegyelemben részesít minket (1.János 1:9; Zsidókhoz 4:14-16). Afelől is biztosít minket, hogy a bűn legyőzetett, ezért sem a bűnben, sem pedig magunk gyűlöletében nem kell megmaradnunk. A bennünk lévő bűnt persze gyűlölhetjük, de az már messze nem azonos önmagunk gyűlöletével, hiszen Jézus Krisztusban lévén nincs immár semmi kárhoztatásunk, és semmi olyan sincs, ami elválaszthatna minket Isten szeretetétől (Rómabeliekhez 7—8 fejezet). Mikor elménket és életünket már az igazság hatja át, akkor az öngyűlölet egy talpalattnyi helyet se talál.
Ha abban gyakoroljuk magunk, hogy tetteinkkel és szavainkkal tevőlegesen szeressük embertársainkat, annak megfelelően, amint Isten elhívott minket, az abban is segít, hogy helyes képet alakíthassunk ki saját szemünkben önmagunkról. Mások szolgálata ténylegesen hozzájárulhat a mi jóllétünkhöz, és ezzel az öngyűlölet fellángolásának esélyét is eloszlathatja. A hitbéli testvéreinkkel való rendszeres szellemi együttlétek, valamint a szellemi ajándékaink Krisztus testének, azaz a hívek gyülekezetének javára való kibontása szintén segít abban, hogy Istenről és önmagunkról egyaránt pontosabb képünk legyen. A hitbéli testvéreink immár családunk részei, így ők is segíthetnek abban, hogy visszautasítsuk az önmagunk gyűlöletére sarkalló gondolatokat, téves elképzeléséket. Az Istennek való engedelmesség életet ad, érvényesüljön az részünkről akár az Ő-, akár az embertársaink szeretetében (lásd János 15:1-11).
Az önutálat megoldása sokkal mélyebb, mint a világ által karikírozott önszeretet. Aki ismeri Istent és bízik Őbenne, az a saját értékét is Istenből vezeti le. Ez az érték pedig változhatatlan. Az Efézusbeliekhez írt levél 1:3-14 passzusának igéje minden olyan emberre igaz, aki már újjászületett Jézus Krisztusban. Minden lelki áldással meg lettünk áldva (3. igevers.), ezért az egyes képességek vélt hiánya miatti önutálat teljesen alaptalan. Arra lettünk kiválasztva, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk az Ő színe előtt (4. igevers), meg lettünk váltva (7. igevers) és megbocsátásban részesültünk (7. igevers); a múltbéli bűnök miatti bűntudat sem kell kínozzon minket, így amiatt sem kell gyűlöljük magunkat. Előre elrendeltettünk arra, hogy az Atya fiaként fogad minket örökbe (5. igevers), a bennünk lakozó Szent Lélekkel pedig el lettünk pecsételve (13-14. igevers); többé már nem vagyunk egyedül. Isten
“kegyelmének gazdagsága szerint” öntötte ki ránk megbocsátását (7-8. igevers). Az Ő irántunk való szeretete pedig minden “minden ismeretet felül halad” (Efézusbeliekhez 3:17-19). Ha valóban megértjük, hogy mennyire elfogadottak vagyunk Isten szemében, valamint hogy milyen pozíciót töltünk be Őbenne, akkor az öngyűlöletnek egyszerűen nem marad helye.
English
A Biblia mit mond az öngyűlöletről?
