Kérdés
Hogyan értsük azt, hogy a Biblia önhitelesítő?
Válasz
A körkörös érvelés az érvelés azon típusa, amely során az ember abból indul ki, amit be akar bizonyítani (vagyis a kiindulási hipotézis/feltevés megegyezik a konklúzióval – a fordító megjegyzése). Azon jó szándékú keresztények, akik be szeretnék bizonyítani, hogy a Biblia Isten Igéje, gyakran esnek ebbe a tévedésbe, mikor mondjuk így érvelnek: “A Biblia minden kijelentése igaz, hiszen azt állítja magáról, hogy Istentől származik”. Bár ez a megállapítás igaz, mégsem minősül logikailag érvényes érvelésnek, mert magát a következtetést használja ugyanazon következtetés helyességének bizonyítására.
A körkörös érvelés (kapcsolódó cikkünket “A körkörös érvelés mely példáira mutathatunk rá a keresztény hívők érvelésében?” - címmel találod oldalunkon”) ezzel szemben viszont nem azonos azzal, amit önhitelesítő érvelésnek nevezünk. Az ugyanis azt jelenti, hogy egy adott állítást anélkül fogadunk el igaznak, hogy azt bármi módon bizonyítanánk. Egy közjegyzői okirat jó példa erre. Egy a közjegyző által hitelesített dokumentumot akár bizonyítékként is be lehet nyújtani a bíróságon, hiszen a hitelesítés azt jelzi, hogy azt a dokumentumot egy másik kontextusban már valósnak, azaz hitelesnek ítéltek. Egyesek azt állítják, hogy a Biblia ugyanebben az értelemben nevezhető önhitelesítőnek, mert más módokon, például külső, történelmi és régészeti bizonyítékok által is igazolást nyert. Bár ez a megállapítás bizonyos mértékig igaz, az azért mégsem mondható, hogy a Biblia ugyanabban az értelemben önhitelesítő, mint egy közjegyző által hitelesített okirat.
A Biblia önhitelesítő jellegét alátámasztandó, a továbbiakban két olyan bizonyítási eljárást vizsgálunk, melyek által a Biblia hitelessége külső bizonyítékok bevonása által kerül igazolásra/megerősítésre. A logikai érvelés két alapvető típusát különböztetjük meg, az ún. dedukciót és az indukciót. A deduktív érvelés egy adott érvelés premisszáit (előfeltevéseit) használja annak bizonyítására, hogy a levont következtetés biztosan és abszolút módon – minden ellentmondás nélkül – igaz. Ilyen például 2+2=4 matematikai tétel. Az induktív érvelés ehelyett bizonyítékokat gyűjt, hogy azok által a támassza alá a konklúzió igaz voltának valószínűségét. Mikor a Szentírás megbízhatóságát szeretnénk bizonyítani, akkor az utóbbi jobb eszköznek bizonyul.
A Biblia megbízhatóságának induktív bizonyítására számos bizonyítékot hozhatunk fel, hogy azok által is növeljük a Biblia igaz mivoltának valószínűsűgét. Ide sorolhatjuk a világi történelemtudomány felfedezéseit, melyek a Bibliában leírt események helytállóságát rendre alátámasztják, de a régészeti leletek, a korai kéziratok, annak vizsgálata, hogy különböző kéziratok tartalmilag mennyire fedik egymást, valamint az egyéb szakterületekről származó bizonyítékok szintén ide sorolandóak. Ezek az eszközök több, mint elegendő bizonyítékot szolgáltatnak a Biblia szavahihetőségének és pontosságának demonstrálására; ugyanakkor az a nézet, mely szerint a Biblia tévedhetetlen, már teológiai érveken alapul.
A Biblia szellemében szólva, a Szentírás azt állítja magáról, hogy Isten által ihletett (2.Timótheushoz 3:16-17). Ha tehát tényleg Isten ihlette azt, továbbá Isten tökéletes, akkor a Szentírásnak is tökéletesnek kell lennie (lásd 19. Zsoltár). Másképp fogalmazva: Mivel Isten igaz (Rómabeliekhez 3:4), és maga Isten ihlette a Szentírást (2.Timótheushoz 3:16-17), ezért a Szentírás is igaz. Ezen-, és egyéb igerészek alapján sokan érveltek már úgy, hogy a Biblia önhitelesítő, vagyis hogy a saját kijelentései által igazolja magát. Ezt a következtetést magából a Szentírásból vonták le, így ez, értelemszerűen, nem elfogadható annak, aki eleve nem ért egyet azzal, hogy a Biblia hiteles.
A Biblia üzenetét egy szkeptikus embertársával megosztó hívőnek tisztában kell lennie ezekkel a dolgokkal, ugyanis fontos, hogy olyan bizonyítékokat vonultasson fel, amelyeket vitapartnere helyében maga is hitelesnek fogadna el. Ez a megközelítés szolgáltatja az eszmecsere közös alapját, amely – jó esetben – anélkül vezet a Biblia megbízhatóságának elfogadásához, hogy a (még) nem hívő embertársaink által elutasított hipotézisekhez kellene folyamodunk.
English
Hogyan értsük azt, hogy a Biblia önhitelesítő?