Kérdés
A Biblia mit mond az önmagunkról kialakított képről?
Válasz
A kialakított kép mindig a perspektívától, azaz a látószögtől függ. Az életlen (szellemi) látás, vagy egy homályos (spirituális) tükör nagyban beárnyékolhatja azt, ahogyan önmagunkat látjuk (1.Korinthusbeliekhez 13:12). Olyan objektív mérce hiányában, melyhez magunkat viszonyíthatnánk, az önmagunkról kialakított képünk elmosottá, torzzá válik (1.Korinthusbeliekhez 4:3-4). A Biblia viszont az önmagunkról való helyes kép kialakításában is útmutatóként szolgál.
Minden ember Isten képmására teremtetett (1.Mózes 1:26-27). Emiatt minden egyes ember nagyon értékes és becsülendő. Isten minden embert nagyon szeret. A Rómabeliekhez írt levél 5:8 igeverse kijelenti: “Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt”. Isten irántunk való szeretete szintén becses voltot ad-, és értéket kölcsönöz nekünk.
A Biblia viszont azt is világosan közli velünk, hogy minden egyes ember bűnös. A Rómabeliekhez írt levél 3:23-as igeverse azt tanítja, hogy mindenki vétkezett és senki sem éri el Isten dicsőségét. Emberi természetünknél fogva (Zsoltárok 51:5) és gyakorlati értelemben véve – azaz tetteink miatt – is bűnösnek számítunk (Prédikátor 7:20). Az Efézusbeliekhez írt levél 2:1 igeverse kimondja, hogy megváltásunk előtt “holtak” voltunk a vétkeink és a bűneink miatt, a 3. igeversben pedig az áll, hogy “...természet szerint haragnak fiai valánk...”. Vétkeink miatt szükségünk van egy Megváltóra, aki megbocsátja bűneinket, és helyreállítja az Istennel való kapcsolatunkat. Az a mi szerencsénk, hogy Isten annyira szerette a világot, hogy egyszülött Fiát küldte, hogy aki hisz Benne, annak örök élete lehessen (János 3:16). Megváltásunk nem a mi jóságunk-, hanem egyedül Isten kegyelmének eredménye: “De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, melylyel minket szeretett, minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!)” (Efézusbeliekhez 2:4-5).
Akik hittek Jézusban, új teremtménnyé váltak. A Korinthusbeliekhez írt második levél 5:17 igeverse ma is így tanít minket: “Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az...”. A 21. igevers pedig így szól: “Mert azt [azaz Krisztust], a ki bűnt nem ismert, [Isten] bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne” (betoldva). Bár egykor még a harag volt végső rendeltetésünk, Krisztusban mégis újjá lettünk teremtve. Elemi identitásunk többé már nem bukott, bűnös ember, hanem Isten megbocsátásban részesült és megigazult gyermeke (lásd János 1:12).
Persze hívőként is követünk el még bűnöket, Isten mégis folyamatosan irgalommal teljes jobbját nyújtja felénk, a fentről való kegyelme által pedig tovább növekszünk az Úrban (1.János 1:9; Rómabeliekhez 8:29). Továbbra is küzdünk különböző kísértésekkel és vágyakkal, a bűn és a halál rabságából viszont már fel lettünk oldozva (Rómabeliekhez 6:1-14; Galátziabeliekhez 5:1).
János evangéliumának 1:12-es igeverse kijelenti, hogy a Jézus Krisztusba vetett hit által válunk Isten gyermekeivé. Az Efézusbeliekhez írt levél 1:3-14 igerésze olyan lelki áldásokat részletez (a teljesség igénye nélkül), amelyeket Krisztusban kaptunk. Az identitásunk immár Őbenne található (Kolossébeliekhez 3:3). Ennek megfelelően az önmagunkról kialakított képünk is azon kell alapuljon, hogy Isten szerint kik vagyunk. Igen, bűnösök voltunk, és továbbra is viaskodunk bűnös testi késztetéseinkkel, ha viszont már Krisztusban vagyunk, akkor Isten szeretett gyermekének számítunk. Már biztonságba lettünk helyezve – Isten, minden lélek Teremtője, teljesen ismer minket (azaz teljes közösséget vállal velünk - a fordító megjegyzése), teljes mértékben megbocsátott nekünk, és teljes szívből szeret minket. Többé már nem vagyunk ítélet alatt (Rómabeliekhez 8:1), és magunkat sem kell kárhoztassuk (1.János 3:19-24). Hit által diadalmaskodhatunk (Rómabeliekhez 8:31-37), és semmi sem választhat el minket Isten szeretetétől (Rómabeliekhez 8:38-39).
Nem szabad, hogy az önmagunkról kialakított képünk emberi büszkeség által felfuvalkodjon (Filippibeliekhez 2:3-4), vagy hogy a bűn valósága tönkretegye azt. Az önmagunkról kialakított helyes képet az Isten előtti alázatunk rajzolja ki (1.Péter 5:6-11; Jakab 4:4-10). Az önmagunkról kialakított helyes képhez hozzátartozik, hogy megértjük mekkora szükségünk van Istenre, mint ahogy az irántunk való nagy szeretetére is. Ez azt jelenti, hogy az Úrban való örömmel örülünk az Ő igazságának, és a Jézus Krisztusban való identitásunk tudatában éljük életünk, felérve azt, hogy milyen értékesek vagyunk számára (Galátziabeliekhez 4:6-7; Rómabeliekhez 8:14-17). “Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem” (1.Korinthusbeliekhez 13:12). Egy napon már Istennel leszünk a mennyben, teljesen igazzá téve, és tisztán látjuk majd, hogy ki Ő, és mi kik vagyunk Őbenne.
English
A Biblia mit mond az önmagunkról kialakított képről?
