Kérdés
Mit jelent együtt örülni az örülőkkel (Róma 12:15)?
Válasz
A Rómabeliekhez írt levél 12:15 igeverse együttérzésre szólít fel, ekképp ösztönözve a híveket: "örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal" (Károli 2011). Ebben a fejezetben Pál apostol a tanításról a gyakorlati életre vonatkozó értekezésre tér át. Sorait a következő felhívással nyitja meg: "Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek" (Róma 12:1, MBT). Az evangélium tanításához idomított életvitelünk kapcsán hangzik el tehát itt, hogy örüljünk az örülőkkel, és sírjunk a sírókkal.
A sírókkal való sírás megható példája, hogy Jézus maga is sírt azokkal a sírókkal, akik Lázár halála felett keseregtek. Annak ellenére, hogy Ő tudta, hogy fel fogja támasztani Lázárt, Jézus kivette részét Mária és Márta gyászából (János 11:35). Krisztus empátiájának egy további szemléletes kifejezése a Zsidókhoz írt levél 4:15 igeversben található, ami olyan főpapként ábrázolja Őt, Aki megindul gyengeségeinken.
Együtt örülni az örülőkkel, annyit tesz, hogy értékeljük embertársaink életének pozitív történéseit, és őszintén örömünket leljük sikereikben. Ez az irigység ellenpontjaként szolgál. A sírókkal sírni azt jelenti, hogy önkéntesen felvesszük magunkra mások terhét, és osztozunk bánatukban. Ez az apátia és az közömbösség ellensúlya. Krisztus együtt sírt velünk, nem véletlenül nevezi őt "fájdalmak férfiának" az Írás (Ézsaiás 53:3). Ugyanakkor láthatjuk, hogy máskor együtt is örült velünk, hiszen meg van írva, hogy "örvendeze Jézus lelkében" a Szent Lélek által, amikor a tanítványok a szolgálatukban megélt sikerekről számolhattak be (Lukács 10:21).
Annak parancsa, hogy örüljünk az örülőkkel, és sírjunk a sírókkal, egyben a keresztény élet hullámvölgyeire is utal. Az életben csúcsok és mély szakadékok is vannak. Sem örülni, sem pedig sírni nem fogunk mindig. A bűn által megtört világban való élet azt is magában foglalja, hogy találkozunk majd jóra serkentő, de ijesztő kihívásokkal is. Meg van ugyanis írva, hogy "ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek" (Prédikátor 3:4).
Krisztusban való hívőként nem szabad elzárkóznunk testvéreink szenvedései elől, de elért sikereik esetén sem maradhatunk tartózkodóak. A Szentírás igaz empátiára hív fel bennünket, arra, hogy Krisztus szemével tekintsünk másokra. Így együtt vehetjük ki részünk egymás életének hullámvölgyeiből.
A Rómabeliekhez írt levél 12:15 igeversében kitűzött empátia pontos megvalósítása már vita tárgyát képezheti, a parancsnak való engedelmesség pedig kihívást jelenthet. Amikor hullámvölgyeken megyünk keresztül, furcsának, sőt, nehéz feladatnak tűnhet mások sikerének örülni, különösen ha az ő sikerük egybeesik a mi még el nem ért célkitűzésünkkel. Más esetekben, Jób barátaihoz hasonlóan, mi is elkezdhetjük racionalizálni embertársaink szenvedését, csak így közben épp az együttérzésről fogunk megfeledkezni. Talán ezért kezdi Pál a Római levélben az evangéliummal, vastagon aláhúzva a hit általi kegyelemből való megigazulás tanát. A keresztényektől megkívánt együttérzést - csakúgy, mint minden egyéb etikai kötelezettséget - a minket megmentő evangélium tanítása mentén kell érvényre juttatni. A bennünk lakozó Szent Lélek felhatalmazása által együtt örülhetünk mindazokkal, akik örülnek, és együtt sírhatunk azokkal is, akik sírnak.
English
Mit jelent együtt örülni az örülőkkel (Róma 12:15)?
