Kérdés
Miről szól az Ószövetség?
Válasz
A kezdetek kezdetekor Isten már ott volt. Puszta kedvtelésből, szavának erejével Isten megalkotta az időt és az univerzumot, a semmiből hozva elő a valamit. A teremtés hatodik napján Isten valami egyedit hozott létre: az embert – férfit és nőt –, a maga képmására. Amikor megteremtette az első két embert férfinak és nőnek, létrehozta a házasság szövetségét (1Mózes 1-2).
Isten a férfit és a feleségét az Éden kertjébe helyezte, egy tökéletes környezetbe, és felelősséggel ruházta fel őket, hogy gondoskodjanak a kertről. Megengedte nekik, hogy a kert minden fájáról egyenek, egyet kivéve: a jó és rossz tudásának fáját eltiltotta előlük. Dönthettek úgy, hogy engedelmeskednek vagy úgy, hogy engedetlenkednek, de Isten figyelmeztette őket, hogy az engedetlenség halált fog eredményezni (1Mózes 2:15-17).
Eközben egy hatalmas, Lucifer névre hallgató angyal fellázadt Isten ellen a mennyben. Ő és az angyali seregek egyharmada kidobatott a mennyből. Lucifer ellátogatott a kertbe, ahol a férfi és felesége volt. Ott kígyóformát öltött, és megkísértette Évát, az első asszonyt, hogy a tiltott gyümölcsből éve engedetlenkedjen Istennek. Azt mondta neki, hogy nem hal meg, és hogy tulajdonképpen a gyümölcs jót fog tenni neki. A nő elhitte a hazugságot, és evett a gyümölcsből. Aztán a férjének is adott belőle, aki szintén megette. Rögtön tudták, hogy rosszat tettek. Szégyenérzetük támadt, és sebezhetőnek és védtelennek érezték magukat. Amikor Isten beszélni akart velük, elrejtőztek (Ézsaiás 14:12-15, 1Mózes 3).
Persze, Isten megtalálta őket. Kiszabta a büntetést. Az ember miatt megátkozta a földet: többé nem hozott könnyen termést, hanem az embernek kellett fáradságos munkával termést elérnie. Az asszonyt szülési fájdalmakkal sújtotta. A kígyónak azontúl hason kellett kúsznia. De akkor Isten tett egy ígéretet: egy nap születni fog Valaki az asszony méhéből, aki meg fog küzdeni a Kígyóval. Ez a Valaki el fogja tiporni a Kígyó fejét, habár a folyamat közben meg fog sebesülni. Isten ezután leölt egy állatot, hogy bőréből ruházatot készítsen a bűnös párnak, majd kiűzte őket az Édenből (1Mózes 3:15-19, 21).
Az első házaspár családjában folytatódott a jó és rossz közötti konfliktus. Egyik fiuk, Kain meggyilkolta a testvérét, Ábelt, és tettével átkot vont magára. Az első asszonynak újabb gyermeke született, akit Sétnek hívtak (1Mózes 4:8, 25).
Generációkkal később a világ gonoszsággal telt meg. Eluralkodott az erőszak és Isten semmibe vétele. Isten elhatározta, hogy kiirtja az emberi gonoszságot, és elölről kezdi. Egy Nóé nevű embernek, Sét egyik leszármazottjának kegyelmet nyújtott (isteni áldást az arra nem méltóknak). Isten megjelentette Nóénak, hogy hatalmas árvizet fog küldeni, hogy elpusztítsa a földet, és utasításokat adott egy bárka megépítésére, hogy túlélhesse az özönvizet. Nóé megépítette a bárkát, és amikor eljött az idő, Isten arra indította az állatokat, hogy minden fajta bemenjen a bárkába. Ezek az állatok, Nóéval és családjával együtt megmenekültek. Az özönvíz minden élőlényt elpusztított a földön (1Mózes 6-8).
Az özönvíz után Nóé és családja elkezdte újra benépesíteni a földet. Amikor leszármazottaik belefogtak egy emlékmű megépítésébe a maguk dicsőségére, fittyet hányva Istenre, Ő összezavarta a nyelvüket. A föld lakosai a nyelvcsoportok szerint tömörültek, és szétszóródtak a föld színén (1Mózes 11:1-8).
Eljött az idő, hogy Isten tervezni kezdje a Kígyótipró megismertetését a világgal. Első lépésként kiválasztott egy népet a maga számára. Egy Ábrahám nevű embert és feleségét, Sárát választotta, hogy egy új emberfajt indítsanak útjára. Isten kihívta Ábrahámot a szülőföldjéről, és Kánaán földjére vezette. Megszámlálhatatlan utódot ígért neki, akik bírni fogják Kánaánt. Azt is megígérte, hogy megáldja Ábrahám magvát, és hogy ez által a mag által a föld minden nemzetségét meg fogja áldani. A gond csak az volt, hogy Ábrahám és Sára már idős volt, és Sára meddő. De Ábrahám hitt Isten ígéretében, és Isten Ábrahám hitét igaznak nyilvánította (1Mózes 12:1-4, 15:6).
A maga idejében Isten egy fiúval áldotta meg Ábrahámot és Sárát, Izsákkal. Isten megismételte Izsáknak a sok utódra és áldásra vonatkozó ígéretét. Izsáknak ikrei születtek, Ézsau és Jákób. Isten Jákóbot választotta az ígéret örökösének, és nevét Izraelre változtatta. Jákóbnak/Izraelnek volt tizenkét fia, akik Izrael tizenkét törzsének lettek a fejei (1Mózes 21:1-6; 25:19-26; 28:10-15; 35:23-26).
Egy súlyos éhínség következtében Jákób az egész családját leköltöztette Kánaánból Egyiptomba. Mielőtt meghalt, profetikus áldást mondott mindegyik fia számára. Júdának azt ígérte, hogy utódai között lesz egy király, akit a világ minden nemzetsége tisztelni fog. Jákób családja gyarapodott Egyiptomban, és a következő 400 évben ott is maradt. Akkor Egyiptom királya, attól félvén, hogy Izrael gyermekei túl sokan lesznek, és nem fog bírni velük, rabszolgává tette őket. Isten támasztott egy Mózes nevű prófétát a Lévi törzséből, hogy kivezesse Izrael népét Egyiptomból, vissza arra a földre, amelyet Ábrahámnak ígért (1Mózes 46, 49, 2Mózes 1:8-14, 3:7-10).
Az egyiptomi kivonulást számos nagyszabású csoda kísérte, beleértve a Vörös-tenger kettéválasztását. Miután biztonságosan elhagyták Egyiptomot, Izrael gyermekei a Sínai-hegynél táboroztak le, ahol Isten Mózesnek adta a Törvényt. A Törvény, amelyet a Tízparancsolat foglalt össze, képezte az alapját Isten szövetségének Izraellel: ha megtartják parancsolatait, megáldja őket, ha viszont megszegik a parancsolatokat, átkokban fognak részesülni. Izrael beleegyezett, hogy az Isten törvénye szerint éljen (2Mózes 7-11, 14:21-22, 19-20).
Az erkölcsi előírások mellett a Törvény a papok szerepét is meghatározta, és elrendelte az áldozati rendszert a bűnök eltörlésére. Engesztelést csak egy hibátlan áldozat vérének kiontásával lehetett szerezni. A Törvény részletesen leírta, hogyan építsék meg a szentsátrat, amelyben Isten jelenléte lakozott, és ahol népével találkozott (3Mózes 1, 2Mózes 25:8-9).
Miután megkapták a törvényt, Mózes az izraelitákat az Ígéret földjének határához vezette. De Kánaán harcos népeitől való félelmükben a nép kételkedni kezdett Isten ígéreteiben, és nem akart bemenni. Büntetésből Isten visszafordította őket a pusztába, ahol negyven évig voltak kénytelenek bolyongani. Isten az Ő kegyelméből csodálatos módon az egész sokaságnak gondoskodott élelemről és vízről (4Mózes 14:1-4, 34-35, 2Mózes 15:35).
A negyven év végén Mózes meghalt. Egyik utolsó próféciája egy másik Próféta eljövetelére vonatkozott, aki olyan lesz, mint Mózes, és akire a népnek hallgatnia kell. Isten Mózes utódját, Józsuét használta fel arra, hogy bevezesse Izrael népét az Ígéret földjére. Annak az ígéretnek a tudatában mentek be, hogy egyetlen ellenségük sem lesz képes megállni velük szemben. Jerikónál, az első városnál, amelyet találtak, Isten megmutatta hatalmát, és romba döntötte a város falait. Jerikó elpusztítása közben Isten az Ő kegyelméből és irgalmából megtartotta egy Ráháb nevű prostituált életét (5Mózes 18:15, Józsué 6).
A rákövetkező években Józsué és az izraeliták sikeresen kiűzték a kánaániták nagy részét, és a földet felosztották a tizenkét törzs között. A föld meghódítása azonban nem volt teljes. Hit hiányában és puszta engedetlenségből nem fejezték be a munkát, és egy maroknyi kánaánita megmaradt. Ezeknek a pogányoknak a szokásai hatással voltak az izraelitákra, akik elkezdtek bálványokat imádni, egyenesen megszegve Isten törvényét (Józsué 15:63, 16:10, 18:1).
Józsué halála után az izraeliták viharos időket éltek. A nép bálványimádásba süllyedt, és Isten ítélete az ellenség kezébe juttatta őket. Isten népe megtért és az Úrhoz kiáltott segítségért. Isten ekkor támasztott egy bírát, aki leromboltatta a bálványokat, összehívta a népet, és legyőzte az ellenséget. Egy ideig béke uralkodott, de aztán a bíra halála után a nép unos-untalan visszaesett a bálványimádásba, és ez a körforgás ismétlődött (Bírák 17:6).
Az utolsó bíra Sámuel volt, aki egyben próféta is volt. Bíráskodása ideje alatt Izrael királyt követelt magának, hogy a többi néphez hasonlóan az uralkodjon felettük. Isten megadta kérésüket, és Sámuel felkente Sault Izrael első királyának. Saul azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Engedetlen volt Istennel szemben, ami miatt Isten elvette tőle a hatalmat. Isten Dávidot választotta Júda törzséből, hogy kövesse Sault a trónon. Megígérte Dávidnak, hogy lesz egy utódja, aki örökké fog uralkodni a trónján (1Sámuel 8:5, 15:1, 26, 1Krónikák 17:11-14).
Dávid halálát követően fia, Salamon uralkodott Jeruzsálemben. Salamon fiának uralkodása alatt kitört egy polgárháború, és a királyság ketté oszlott: az északi királyságot Izraelnek hívták, a délit pedig Júdának. Dávid dinasztiája Júdában uralkodott (1Királyok 2:1, 12).
Az izraeli királyságban szakadatlan gonosz királyok uralkodtak. Egyikük sem kereste az Urat vagy próbálta meg Isten törvénye szerint kormányozni a népet. Isten prófétákat küldött figyelmeztetésül, beleértve a csodatevő Illést és Elizeust, de a királyok megmaradtak gonoszságukban. Végül Isten Asszíria népét hozta ítéletként Izraelre. Az asszírok az izraeliták nagy részét eldeportálták, és így lett vége az északi királyságnak (1Királyok 17:1, 2Királyok 2, 17).
Júda országából sem hiányoztak a gonosz királyok, de a sort időnként istenfélő királyok szakították meg, akik igazán szerették az Urat, és törvénye szerint igyekeztek kormányozni. Isten hű volt ígéretéhez, és amikor parancsolatait követték, megáldotta őket. Az asszír invázió alatt megóvta a népet, és számos más veszélytől is távol tartotta őket. Ez idő alatt Ézsaiás próféta prédikált Júda bűnei ellen, és előre jelezte a babiloni inváziót. Ézsaiás az Úr szolgájának eljövetelét is megjövendölte, aki szenvedni fog a népe bűnéért, és aki megdicsőül és a Dávid trónján ül. Mikeás próféta megjövendölte, hogy az Ígéret fia Betlehemben fog megszületni (Ézsaiás 37, 53:5, Mikeás 5:2).
Végül Júda népe szintén szörnyű bálványimádásba esett. Isten Babilon népét hozta rájuk ítéletként. Jeremiás próféta tanúja volt Jeruzsálem bukásának, és megjövendölte, hogy a zsidók 70 éves babiloni fogság után visszatérnek az Ígéret földjére. Jeremiás egy jövőbeli szövetséget is megjövendölt, amelyben a törvény nem kőtáblákra, hanem Isten népének szívébe lesz vésve. Ez az új szövetség Isten bűnbocsánatát fogja eredményezni (2Királyok 25:8-10, Jeremiás 29:10, 31:31-34).
A babiloni fogság 70 évig tartott. Ez idő alatt Dániel és Ezékiel próféta teljesített szolgálatot. Dániel előre jelezte sok nép felemelkedését és bukását. A Messiás eljövetelét is meghirdette, a Választottét, akit másokért meg fognak ölni (Dániel 2:36-45, 9:26).
Miután Babilon elesett a perzsáknak, a zsidók szabadon visszatérhettek Júdába. Sok zsidó visszatért hazájába, hogy újjáépítse Jeruzsálemet és a templomot. Ezeket a törekvéseket Nehémiás és Ezsdrás vezette, akiket Aggeus és Zakariás próféta bátorított. Zakariás egyik próféciája az eljövendő Királyra vonatkozott, aki alázatosan, szamárháton fog majd Jeruzsálembe jönni (Nehémiás 6:15-16, Ezsdrás 6:14-15, Zakariás 9:9).
Viszont nem minden zsidó tért vissza Júdába. Sokan úgy döntöttek, hogy Perzsiában maradnak, ahol Isten továbbra is vigyázott rájuk. Egy Eszter névre hallgató zsidó lány Perzsia királynéjává emelkedett, és fontos szerepet kapott az országban lakó zsidók életének megmentésében (Eszter 8:1).
Malakiás írta az Ószövetség utolsó könyvét. Megprófétálta, hogy az Úr eljön a templomba, de érkezését megelőzően egy másik hírnök fog utat készíteni az Úrnak. Ez a hírnök olyan lesz, mint a korábbi Illés próféta. Malakiás próféciája után 400 év telt el, mielőtt Isten újból közvetlenül szólt az emberekhez (Malakiás 3:1, 4:5).
Az Ószövetség Isten azon tervéről szól, amely az ember megváltását célozza meg. Az Ószövetség végén Istennek van egy választott népe, amely érti a véres áldozatok fontosságát, amely hisz az Ábrahámnak és Dávidnak tett ígéretben, és amely várja a Megváltót. Röviden, készen állnak az 1Mózesben megígért Kígyótiprónak, a Mózeshez hasonló prófétának, Ézsaiás szenvedő szolgájának, Dávid fiának, Dániel Messiásának, Zakariás alázatos királyának fogadására, aki egy személyben testesül meg: Jézus Krisztusban.
English
Miről szól az Ószövetség?
