Kérdés
Hogyan lehetett az ószövetségi időkben bárkinek is megváltásban része?
Válasz
Egyeseket igencsak összezavar annak a kérdése, hogy az Ószövetség idejében élő emberek vajon hogyan menekülhettek meg. Azt megingathatatlanul tudjuk, hogy az Újszövetség üdvtörténeti korszakában megváltásban egyedül a Jézus Krisztusba vetett hit által lehet részünk, melyben mindannyian kizárólag Isten kegyelméből részesülhetünk (János 1:12; Efézusbeliekhez 2:8-9). Az Úr Jézus az egyetlen, mennybe vezető, Út (János 14:6). A kérdés azonban még nyitva áll, hogy Jézus Krisztus eljövetele és engesztelő áldozata előtt vajon milyen út volt?
Az ószövetségi úttal kapcsolatos egyik fő félreértés abban áll, hogy egyesek hibásan azt hiszik, a zsidók Isten törvényeinek megtartása által nyerték el/érdemelték ki lelki üdvösségüket. A Szentírás ihletett kijelentései egyértelműen cáfolják ezt a nézetet. A Galátziabeliekhez írt levél 3:11 igerésze ma is így tanít minket: ”...a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt...mert az igaz ember hitből él”. Vannak, akik arra hivatkozva nyomban el is vetnék ezt az Igét, hogy ez nyilvánvalóan csak az újszövetségi időkre vonatkozik. Pál apostol azonban Habakuk prófétától idéz itt. Habakuk próféta könyvének 2:4 igerésze tehát ellentmondást nem tűrően bizonyítja, hogy a hitből való megigazulás vezérelve (a törvény tettei nélkül) már az Ószövetség idején is pontosan ki volt körvonalazva. A Szent Lélek Isten azt tanította szócsövén, Pálon, keresztül, hogy ”...a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg" (Galátziabeliekhez 3:24). A Szellem a Rómabeliekhez írt levél 3:20-as igeszakaszában is világosan rámutat arra, hogy a törvény tételeinek megtartása sem az Ószövetség-, sem pedig az Újszövetség korában élő zsidókat nem váltja meg, hiszen meg van írva, hogy "...a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg ő előtte", azaz Isten előtt. A törvénynek valójában sosem az volt a rendeltetése, hogy bárkinek is elhozza az üdvösségét, hanem sokkal inkább arra volt hivatott, hogy tudatosítsa bennünk a bűnt, hogy "a bűn ismerete" szellemi valónk részévé válhasson.
Ha azonban a törvény betartása által már az ószövetségi időkben sem lehetett senkinek megváltásban része, akkor vajon hogyan menekülhetett meg bárki is ebben a korszakban? Istennek hála, az Ő élő Igéje ennek tekintetében sem hagy minket kétségek között: a kérdésre való választ könnyen megtaláljuk a Szentírásban. A Rómabeliekhez írt levél negyedik fejezetében félreérthetetlenné válik, hogy a megváltás útja egy és ugyanaz mind az Ószövetség-, mind pedig az Újszövetség idejében: megváltásban kizárólag Isten kegyelméből lehet részünk, a Jézus Krisztusba-, vagyis az egy igaz Istenbe vetett hit által. Ennek bizonyításaként Pál apostol Ábrahám ősatyára mutat, akit hit által és hitből igazított meg az Isten: ”Mert mit mond az írás: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az ő néki igazságul” (Rómabeliekhez 4:3). Itt a Szent Lélek megint egy ószövetségi igerészt idéz Pál szívébe, hogy ezzel is alátámassza a kegyelem elvének korai érvényesülését (lásd I.Mózes 15:6). Szöget üt az ember fejébe, ha belegondol abba, hogy Ábrahám semmiképp sem igazulhatott meg a törvény cselekedetei által, hiszen a törvény halála után csak mintegy 400 évvel lett kinyilatkoztatva!
Pálnak adatott az a kiváltság is, hogy Isten Szent Lelke által rámutathatott annak a tényére, hogy Dávid király is kizárólag hit által menekülhetett meg (Rómabeliekhez 4:6-8 idézi a Zsoltárok 32:1-2-őt). A rómabeli gyülekezetnek címzett-, és minden valaha élt és születendő hívőhöz szóló levél azt erősítgeti, hogy már az ószövetségi időkben is kizárólag a hit volt a megváltásra vezető egyetlen út. Így olvassuk az igét: "... nem csak Ábrahámra vonatkozik, amikor ezt mondja: „Isten elfogadta Ábrahám hitét”, hanem ránk is, mert mi is hiszünk, és a hitünk alapján fogadott el bennünket Isten. Igen, hiszünk abban, aki feltámasztotta Urunkat, Jézust a halálból" (Rómabeliekhez 4:23-24 - EFO 2012). Más szavakkal tehát, az Isten igazságosságát ajándékba kapjuk, ami egyben anélkül tulajdoníttatik nekünk, hogy bármit is tettünk volna érte. Akik tehát hittek és hisznek Istenben, így Ábrahám, Dávid, és mi mindnyájan, a megváltás ugyanazon keskeny útján járunk.
A rómabeli és a galátziabeli gyülekezethez írt levél ugyanezt a témát karolja föl, mikor annak a megmásíthatatlan tényét hangsúlyozza, hogy pontosan egy út vezet a lelki üdvösséghez, és hogy pontosan egy evangéliumi örömhír létezik. Az emberi történelem letűnt napjaitól mind jelen korunkig találunk olyan emberi ferdítéseket, melyek a tiszta kegyelem evangéliumához emberi tetteket akarnak ragasztgatni azt hirdetvén, hogy bizonyos dolgokat márpedig meg kell tennünk, hogy "kiérdemeljük" megváltásunkat. Isten Igéjének fénye azonban reflektorként hasít testi “bölcselkedéseink” sötét éjszakájába, mikor minden kétséget kizárva kijelenti, hogy a megváltás mindig is kizárólag hit által volt lehetséges. Ez persze a mai napig mit sem változott. Az Ószövetségben ez az Isten abba az ígéretébe vetett hit volt, mellyel megígérte, hogy Ő, annak rendelt idejében, elküldi Megváltót, Aki kimenti az emberiséget a bűnei következményének tüzes tömlöcéből. Mindazok tehát, akik az ószövetségi időkben éltek, Isten megígért Messiásának eljövetelét várták hit által, vagyis hitték, hogy Isten elküldi szolgáját az emberekhez (Ézsaiás 53. fejezete). Akik tehát hittek Isten megingathatatlan szavában, mind megmenekültek. Mi pedig - újszövetségi időkben élő hívekként - visszatekintünk az Úr Jézus életére, halálára és győzedelmes feltámadására, és hittel hiszünk a teljes emberiségért tett - egyszer és minden korra elegendő - engesztelő áldozatának hatékonyságában, vagyis abban, hogy az Ő vére minden bűnt elfed (Rómabeliekhez 10:9-10).
Az evangélium örömhíre nem csupán az újszövetségi iratokra korlátozódik, hiszen a teljes Írás Istentől ihletett, így Isten kegyelme az Ószövetség soraiból is sugárzik felénk: "Előre látván pedig az Írás, hogy Isten hitből fogja megigazítani a pogányokat, eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned fognak megáldatni minden népek. Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal” (Galátziabeliekhez 3:8-9 idézi 1.Mózes 12:3-at).
Már Mózes első könyvének 3:15 igehelyén is láthatjuk az eljövendő Megváltó ígéretét, az ószövetségi textusban pedig több száz további ígéretet találunk arra nézve, hogy a Messiás “...szabadítja meg az ő népét annak bűneiből” (Máté 1:21; vö. Ézsaiás 53:5-6). Jób tényként tekintett arra, és hitte, hogy az ő Megváltója "él.."(Jób 19:25). Semmi kétség sem férhet hozzá, hogy az ószövetség minden szentje (azaz minden hívő ember) biztos tudatában volt a Megváltó eljövetelének, és hogy pontosan ebbe a Megváltóba vetett hitük által menekülhettek meg, éppúgy mint ahogyan az újszövetségi korszakban élőknek is kizárólag ezen hitük által lehet lelki üdvösségük. Az Isten által kijelölt Úton kívül más út nem vezet a mennybe. Jézus Krisztus az "a kő, amit az építők megvetettek", ami végül mégis “szegletkővé lett”. ”És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk" (Zsoltárok 118:22; Apostolok Cselekedetei 4:11-12).
English
Hogyan lehetett az ószövetségi időkben bárkinek is megváltásban része?
