Kérdés
A Noé idejében elrendelt özönvíz miképp volt igazságos?
Válasz
A Noé napjaiban bekövetkezett globális özönvíz az igazságos Isten közvetlen ítéleteként értendő. A Szentírás tanúbizonysága szerint az özönvíz által „eltörle az Isten minden állatot, a mely a föld színén vala, az embertől a baromig, a csúszó-mászó állatig, és az égi madárig" — minden levegőt közvetlenül belélegző állatot (1.Mózes 7:23). Manapság olyan embereket is találunk, akik kifejezetten sértve érzi magukat ettől a valós történettől. Ők úgy érvelnek, hogy ez az isteni közbeavatkozás a Isten igazságtalanságának, önkényességének és puszta gonoszságának a jeles bizonyítéka. Azzal vádolják a Szentírást, hogy egy olyan indulatos Isten képét festi elénk, aki mindenre és mindenkire való tekintet nélkül ítél, és azt sem halasztják el hozzátenni, hogy csak egy erőszakos elnyomó fojtana mindenkit vízbe, a gyerekeket és az ártatlan állatokat sem kímélve.
Az Isten jelleme ellen irányuló ilyen és hasonló kirohanások nem tartoznak az újdonság kategóriájába, semmi új nincs a Nap alatt. Amióta bűnös emberek, azaz emberek, vannak a világon, mindig léteztek hasonló szólamok, melyek Istent igazságtalannak bélyegezték. Vegyük csak észbe, hogy Ádám milyen sunyi módon hárította magáról a felelősséget, mikor Isten a tiltott gyümölcs elfogyasztásáról kérdezte őt: „Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém" (Genezis 3:12) Magyarra fordítva tehát Ádám azt mondta, hogy igazából a nő hibája minden, a nőt meg Isten adta, tehát végső soron az egész Isten hibája. Azonban az, hogy Ádám Istent vádolta cseppet sem hárította el róla bűnének következményeit. Hasonlóan van ez azóta is: pusztán azért, mert Istent igazságtalansággal vádoljuk az özönvízért, attól a mi bűneink mértéke sem száll majd alább.
A Noé napjaiban küldött özönvíznek számos visszhangja van az egész történelemben. Isten a Kánaán népét teljes kiirtással sújtotta (5.Mózes 20:16-18). Hasonlóan tett Sodomával és Gomorrával (1.Mózes 19:24-25), Ninivével (Náhum1:14) és Tírusszal (Ezékiel 26:4). Isten nagy fehér királyiszékének végső ítélete során pedig minden gonosz, aki nem fogadta el Jézus Krisztus megváltását, örökre a tűz tavába vettetik (Jelenések 20:11-15). Isten Igéjének jól érthető üzenete az, hogy Isten el nem múló szeretettel szereti a Hozzá megtérő bűnöst, a bűneiben megmaradó bűnöst pedig igazságos ítélettel bünteti meg bűneiért. Hogy ez az ítélet természeti katasztrófán, tűzön és kénköves esőn, éhínségen, járványon, kardon, vagy teljes erkölcsi lezüllésen keresztül megy végbe mélyen szimbolikus-, de az ítélet kimenetele szempontjából másodlagos.
Az özönvíz igazságos volt, mert az az egyedül igazságosan ítélő Isten rendeletére ment végbe. „...Igazságos az Úr, az én kősziklám, és ...nincsen hamisság benne" (Zsoltárok 92:16). „Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hűség jár a te orczád előtt" (Zsoltárok 89:14). Isten mindig helyesen cselekszik. Rendelései és ítéletei mindig igazak és örökre megállnak. Ha Ő úgy rendelte, hogy az egész világot özönvízzel mossa tisztára, akkor igazságos volt ebben is, függetlenül attól, hogy mit mondanak a szkeptikusok, vagy hogy erősen korlátolt emberi értelmünk szerint ezt mennyire érezzük igazságosnak vagy épp igazságtalannak. Az embertől picit sem áll messze, hogy azt nyilvánítsa igazságosnak, ami éppen a legjobban kedvez neki.
Az özönvíz igazságos volt, mert az emberiség teljesen romlott volt. „És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz" (1.Mózes 6:5). Egyesek szerint korunkban nem tudjuk felmérni az emberiség gonoszságának akkori mértékét, mások szerint pedig éppen ma tudjuk azt valójában felérni. Az biztos, hogy az emberi történelem nagyobb részében az ilyen mértékű és minőségű elfajulás nem volt jellemző, bármit is igyekszik velünk elhitetni a test győztesei által írt „történelemtudomány". A bűn „megsokasult" és az ember szívének minden gondolata szüntelen csak gonosz volt. A világban már nem volt helye semmi jónak, mindenki teljesen el volt ferdülve. Megsötétült szívükben már egy cseppnyi olyan dolog sem volt, mely ne lett volna gonosz. Noé napjainak emberei nemcsak kontárok voltak a bűn dolgában, hanem mesterei lettek minden utálatosságnak.
A Szentírás csak rövid betekintést enged a gonoszság valós mértékébe, mely az özönvíz előtt kelés módjára csúfította a föld arcát. Az egyik probléma a túláradó erőszak volt: „A föld pedig romlott vala Isten előtt és megtelék a föld erőszakoskodással" (1.Mózes 6:11). Az első emberi gyilkos, Káin, utódai és minden más népek emberi létükben mélyre merülvén ontották az ártatlan vért. Az özönvíz előtti civilizáció másik fontos ismérve az okkult szexualitás volt. Mózes első könyvének 6. fejezetének 1-4 igerésze beszámol az ún. Nefilimiekről (óriás, zsarnok). Így olvassuk az Igét: „ezek ama hatalmasok, akik eleitől fogva híres-neves emberek voltak", akik kétség kívül a bukott angyalok és emberi asszonyok gyermekei voltak. Azok a démonok, akik kivették részüket az „emberek leányainak" effajta elcsábításából jelenleg a „sötétség lánczaira" verve várják ítéletüket (2.Péter 2:4). Azok az emberek, akik részt vettek ebben a förtelmességben és a Nefilimek maguk is az özönvíz martalékává váltak. [Amellett viszont nem mehetünk el szó nélkül, hogy az ígéret földjének meghódításakor a kémnek kiküldött zsidók óriásokról számolnak be, és hogy ez mennyire nem metafora, az is jelzi, hogy Mózes negyedik könyvének 13:33 szóban forgó igerésze is a „nefil" szót használja. Ezzel pontosan beigazolja Mózes első könyvének 6:4 igéjének kijelentését, mely szerint „abban az időben, sőt még azután is" óriások voltak a földön. A Szentírás ezen felül több mint tíz óriás törzsről-, és legalább 22 óriás személyről számol be, kik közül talán a legismertebb Góliáth.- a fordító megjegyzése]. Az özönvíz előtti emberek bibliai leírása azt tárja szemeink elé, hogy emberi szívük már annyira megkeményedett, hogy teljesen képtelenné váltak a megtérésre. A helyzet kilátástalansága olyaddig fajult, hogy „megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az ő szívében" (1.Mózes 6:6).
Mi van azonban a megfulladt gyermekekkel? Ha nem is akaródzunk befogadni, akkor is tény, hogy a bűn a társadalom egészét át- és átjárja, nem pedig csak azon személyeket, akik tudatosan művelik azt. Ha egy társadalomban elfogadottá válik az abortusz, akkor azt teljesen ártatlan gyermeki életek sínylik meg. Ha egy családban az apa vagy az anya egy szer rabjává válik, akkor attól a gyermekek is szenvedni fognak. Hasonlóan ebben az esetben — azaz Noé generációjában — is, ahol az emberek egész lényüket átadták az erőszak és aberráns szexualitás hatalmába, a gyermekek is megszenvedték ennek következményeit. Az akkori emberiség volt az, aki saját magára és gyermekeire hozta az özönvizet.
Az özönvíz igazságos volt, mert minden bűn főbenjáró vétség „mert a bűn zsoldja a halál" (Rómabeliekhez 6:23). Ne azon rökönyödjünk meg, hogy Isten özönvízben veszítette el a világ majdnem teljes lakosságát, hanem inkább azon ámuljunk el, hogy velünk nem ezt tette! A bűnösök, azaz minden ember, hajlik arra, hogy félvállról vegye a bűn következményeit, de minden bűn – még a gondolatban elkövetett bűnök is (lásd Jézus Krisztus tanítását) – kivétel nélkül halált érdemelnek. Sokszor magától értetődőnek vesszük Isten kegyelmét, mintha már ki is érdemeltük volna azt, amiatt viszont zsörtölődünk, hogy Isten büntetése annyira kemény, és azt gondoljuk, hogy azt nem is érdemeljük igazán.
Az özönvíz már csak azért is igazságos volt, mert a Teremtő úgy bánik a teremtményeivel, ahogy azt jónak ítéli. Senkinek sem tartozik elszámolással. Éppúgy, mint ahogyan a fazekas önnön akarata szerint formálja a korongján forgó agyagot, úgy Isten is azt tesz kezei „csinálmányával", amit csak akar. „Mind megteszi az Úr, a mit akar: az egekben és a földön, a vizekben és minden mélységben" (Zsoltárok 135:6).
Kár volna azonban a történtet leglenyűgözőbb részét elfelednünk: „De Noé kegyelmet talála az Úr előtt" (1.Mózes 6:8). Isten kiterjesztette kegyelmét a bűntől szennyes és károsult teremtése felé, mikor megőrzött egy embert és az ő egész családját. Mikor Isten így járt el, akkor fenntartotta az emberiséget — a meggyilkolt Ábel helyett Évának ajándékba adott — Seth vérvonalán keresztül. Továbbá azzal, hogy Isten minden tiszta állatból hetet-hetet-, minden tisztátlanból pedig kettőt-kettőt összegyűjtött a bárkába a teremtés többi részét is megőrizte. Isten ítélete tehát nem teljes pusztulás volt, hanem sokkal inkább egy újrakezdés.
A Noé idejében bekövetkező isteni ítélet Isten kegyelmével járt karöltve. „És az Úr elvonula ő előtte és kiálta: Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú. A ki irgalmas marad ezeríziglen; megbocsát hamisságot, vétket és bűnt: de nem hagyja a bűnöst büntetlenül..." (2.Mózes 34:6-7 kiemelve). Az Isten akarata, hogy minden bűnös megtérjen Hozzá, hogy senki el ne vesszen (Ezékiel 18:23). Isten jó négyszáz évvel napolta el az Emoreusok büntetését (1.Mózes 15:16). Az Úr hajlandó lett volna tíz igaz emberért megkímélni Sodoma egész városát (1.Mózes 18:32). Egy napon azonban bekövetkezik az Ő ítélete.
Száz év telt bele, míg a Noé felépítette a bárkát. Joggal feltételezzük, hogy a volt lehetőségük az akkor élt embereknek még időben beszállni, ez a lépés azonban hitet igényelt volna. Mikor egy napon aztán Isten bezárta a bárka ajtaját, már túl késő volt, a lehetőség egyszerre odalett (1.Mózes 7:16). Lényeges elem, hogy Isten sohasem ítél úgy, hogy előtte ne figyelmeztetne, mégpedig többször is. Matthew Henry Biblia — kommentátor ezt így fejezte ki: „Senkit sem sújt Isten ítélete, kizárólag azokat, akik gyűlölve elzárkóznak Isten kegyelmének átformáló ereje elöl."
Noé napjainak globális özönvize a bűn jogos büntetése volt. Azok, akik úgy érvelnek, hogy az özönvíz igazságtalan volt, jó eséllyel az ítélet elfogadása elöl is elzárkóznak. Noé története egy nagyon is élénk emlékeztetője annak a ténynek, hogy tessék nekünk vagy sem, az ítélet eljön: „A miképen pedig a Noé napjaiban vala, akképen lesz az ember Fiának eljövetele is" (Máté 24:37). Te mit gondolsz a szívedben: készen állsz, vagy elsöpör majd magával az ár?
English
A Noé idejében elrendelt özönvíz miképp volt igazságos?
